Majd mindenkivel megtörtént, hogy a Securitate embere megpróbálta beszervezni a besúgásra, a szabadon levők vagy a már börtönben sínylődő rabok közül elsősorban az értelmiségieket. Nem maradhattam ki én sem ebből a hitvány kísérletezésből. Eleve feltehető, hogy a fiatal és tapasztalatlannak tűnő tiszt sikerét felettesei sem tartották valószínűnek, mert minden köntörfalazás nélkül rátért a megbízatására.

Ekkor már évekkel azelőtt szabadultam az általános amnesztiával, és biológusi állásban voltam a megyei mezőgazdasági felügyelőségen. Szabadulásom után azzal kezdték, hogy környezetemben bizalmatlanságot keltsenek irántam, s ezért egyre-másra berendeltek a munkahelyemmel épp szemben lévő szekus „rezidenciára”. Semleges érdeklődésük egyértelműen azt jelezte számomra, hogy gyanút akarnak kelteni irántam az ismerőseim körében. Ezenkívül állandóan kerestek a munkahelyemen telefonon, és a telefont felvevő kollégáimnak mondták, hogy honnan keresnek. Ezekkel a módszerekkel a tájékozatlan ismerőseim előtt a becsületemet akarták lejáratni. Majd egy magánlakásra hívtak fel úgy, hogy előttem ment a meghívó szekus, és kérte, hogy kövessem. Egy jól berendezett lakás volt, amelyben látszólag senki nem lakott. 

Ha most az olvasó felteszi azt a kérdést, amit én is természetesnek tartok, hogy miért engedelmeskedtem a meghívásaiknak, válaszom a következő: jól tudtam, miről van szó. Nem is titkolta az a nagyon fiatal szekus tiszt, aki a beszervezésemre kapott utasítást. Nem akart közvetlenül felkérni erre a gyalázatos feladatra, hanem számos anyagi és más természetű előnnyel kecsegtetett. Például, hogy megfigyelik azt a lány ismerősömet, akivel járok, nem csal-e meg. És ha levelez valakivel, megosztva így női érdeklődését, engem pedig féltékennyé tenne? Vagyis – és ez nem lepett meg – ellenőrizték a levelezésemet, és azt is sejteni engedték, hogy ki teszi ezt. 

Végül, miután semmiképpen nem sikerült meggyőzniük, úgy két év után abbahagyták, és többet nem próbálkoztak velem. Az az időszak – közvetlenül a kiszabadulásom után – nagyon megviselt, de ellenálltam mind a pénzes ígéreteiknek, mind a fenyegetéseiknek. Önfegyelemmel megtartottam magamnak a történteket, „csábításokat” – most először írok nyíltan ezekről, eddig nem osztottam meg életem eme titkát senkivel. És nem volt könnyű megőrizni egymagam titkaként látszólagos nyugalmamat, meggyőződésemet, becsületemet.