– Győzelemmel vártátok a bajnoki szünetet, kilenc forduló alatt 16 pontot gyűjtöttetek, ezzel pedig a táblázat 9. helyét foglaljátok el. Mit gondolsz az eddigi teljesítményetekről?
– A nyáron nagy volt a felfordulás és a jövés-menés nálunk, viszont egyre jobban kezd kirajzolódni, hogy mire képes a csapat, ami a jövőre nézve bizakodásra ad okot. Természetesen mindehhez az eredmények is társulnak, ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert másképp hiába mondjuk, hogy valami alakul. A felnőtt profi sportban az eredményorientáltság a lényeg, ráadásul amikor úgy nyerünk, hogy tudatosság van benne, a tervek szerint zajlott a mérkőzés, és többnyire uraltuk azt, akkor ezek a sikerek sokkal értékesebbek. Egyre több találkozón érezzük, hogy érvényesül az akaratunk, az elemzések után is láthatjuk, természetesen ezt még nem tudjuk az egész találkozóra vonatkoztatni, azonban ezen dolgozunk.

– Még az alapszakasz felénél sem járunk, hátravan 12 mérkőzésetek. Nagy harc van a felsőházi rájátszásba jutásért. Hogyan látod az erőviszonyokat?
– Úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogy egyértelmű célunk a feljutás. Az, hogy jelenleg nem állunk úgy a táblázatban, nem jelenti azt, hogy kongatni kellene a vészharangokat. Vannak a másodosztályban jó csapatok, akadnak olyanok, amelyek kimondottan futballozni akarnak. Az a legfontosabb, hogy egyre közelebb kerüljünk az éllovashoz, illetve a lehető leghamarabb az első hat közé verekedjük magunkat. Ettől már csak egy kisebb lépésre vagyunk, bár a Steaua elleni meccs ebben hátráltatott, illetve azt se felejtsük el, hogy levontak egy pontot tőlünk, szóval az eddigi hibáinkból tanulva arra kell koncentrálnunk, ami előttünk áll. Közel van az áhított playoff, az erőviszonyokat figyelembe véve úgy gondolom, annyira összeállt az alakulat, hogy a következő négy bajnokin a legjobb hatba férkőzünk, onnantól kezdve pedig küzdünk tovább.

– A hátralévő mérkőzések felét olyan riválisokkal játsszátok, akik szintén reális eséllyel küzdenek a playoffba jutásért. Az FC Voluntari és a Nagyváradi FC Bihar ellen idegenben léptek pályára, a Jászvásári Poli, a Concordia Chiajna, a Resicabányai CSM és a Marosvásárhely ASA pedig Sepsiszentgyörgyre utazik.
– Mindenképp pozitívum, hogy a nehéz mérkőzések többségét hazai pályán játsszuk, ugyanakkor az sem elnyagolható tény, hogy nem kell utazni, mivel Romániában azért vannak távolságok. A hazai szurkolók és a már jól ismert stadion hatalmas segítség lehet, teljesen más a saját közönségünk előtt pályára lépni, hiszen megkapjuk tőlük azt a támogatást, amely előretolhat. Reméljük, hogy ezeken a kiélezett találkozókon úgy állnak oda ők és mi is, hogy harcias mentalitással sikerüljön jó eredményt elérni, valamint törekszünk a jó játékra is, de az másodlagos számomra.

– Az idény elején sérüléssel bajlódtál, emiatt kénytelen voltál kihagyni több mérkőzést, a legutóbbi négy találkozót viszont kezdőként végigjátszottad.
– Számomra a környezet már ismerős volt, ellenben az új játékosokkal meg kellett találni a közös hangot. Apróbb sérülésekkel bajlódtam, a felkészülés során az egyik edzőmeccsen kaptam egy rúgást a térdemre, ezt követően a bajnoki rajt után kevesebb játékperchez jutottam, aztán jött egy kisebb izomprobléma, abból kigyógyultam, ezen időszakban pedig a csapat is sokat formálódott. Az utóbbi időszakban megkaptam a lehetőséget, úgy gondolom, hogy éltem is vele. Próbálom magam minél tovább egészségesen tartani, viszont semmi nincs kőbe vésve azt illetően, hogy ki játszik, mert az együttes élete folyamatosan változik. A legutóbbi négy meccsen végig a pályán voltam, ennek pedig nagyon örülök, főleg annak, hogy ezek közül hármat megnyertünk, azonban bánt, hogy a Steaua ellen nem sikerült pontot szereznünk. Az elmúlt időszakban a piros lapok is nehezítették a szakmai stáb elképzelését, hiszen emiatt kénytelenek voltak kisebb változtatásokat eszközölni, miközben folyamatosan keresik a lehető legjobb felállítást.

– 2024 júliusában érkeztél Sepsiszentgyörgyre, azóta harminc alkalommal öltötted magadra a piros-fehér mezt, egy gólt szereztél és kiosztottál két asszisztot. Milyen volt számodra ez az időszak?
– Az elmúlt egy év igazi hullámvasút volt, teljesen különböző volt az a helyzet, amibe megérkeztem, mint ami most zajlik. Jelenleg nem a legdicsőbb korszakok egyikét éljük, ellenben ennek megvan az a szépsége, hogy nagy feladatok előtt állunk. Lelkileg komoly kihívás volt feldolgozni a történteket, tudva, hova kívánkozott a csapat a SuperLigában, és érezte, hova tartozik. A történet teljesen más fordulatot vett, megéltük, hogy a playoff helyett a playoutba szorultunk, ahol az első helyről indulva végül a bennmaradásért küzdöttünk, ami végül nem sikerült. Eközben edzőváltásokkal és váratlan játékostávozásokkal szembesültünk, csalódottak voltunk, a kiesés miatt a presztízsvesztés szégyenérzettel társult. Az szomorú pillanat volt, amely az életünk része marad, de már magunk mögött hagytuk. Remélem, a jövőben mindenki a tőle telhető legjobb döntéseket hozza, a pályán és azon kívül is, amelyeknek köszönhetően az idény végén feljutást ünnepelhetünk.

– A vezetőedző a legutóbbi meccsetek után azt mondta, hogy szeretné visszaépíteni a győztes mentalitást, amely megvolt, a kiesést követően pedig elveszett.
– Kevesen maradtunk azok közül, akik megéltük az érzelmi mélypontot. Újra kellett építeni mentálisan magunkat, új motivációt kellett keresnünk, ez pedig nagy kihívást jelentett. Azért is maradtam, mert nagyon jó érzéssel tölt el, hogy minden héten a feljutásért dolgozunk. Volt már részem hasonlóban, és felejthetetlen élmény, sőt, megkockáztatom, az első osztályban a felsőházban szerepelni nem feltétlen jelentene akkora érzelemkitörést, mint a másodosztályból nagyot harcolva visszakapaszkodni. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez becsületbeli ügy, szeretnék részese lenni a SuperLigába jutásnak. Az új vezetőedző nagyon jó energiákat hozott, jól közvetíti mindazt, amit el szeretne érni. Az elején a közeg erre nem volt befogadó, több régi játékos akadt, akiknek az agya nem azon volt, hogy együtt hogyan jutunk az első osztályba, viszont ezért nem haragszom rájuk, mindenkinek szíve joga eldönteni hol és miként képzeli el a karrierjét. Úgy érzem, kicsit hosszúra nyúlt, hogy kialakuljon az a keret, amelyben mindenki harcol a cél elérése érdekében.

– Két hónap van a téli szünetig. A bajnokság szempontjából decemberig mivel lennél elégedett?
– Fiatal korom óta nem szeretek a céljaimról beszélni, mert úgy érzem, hogy nem kifelé kell hangoskodni, hanem belül kell erősnek lenni. Egy biztos, tisztában vagyok a célig vezető úttal, tudom, hogy mit kell tennem, azonban rengeteg a befolyásoló tényező, a futball nem egyéni sportág. Jó mentalitású közeg kezd kialakulni, amelyben remélhetőleg mindenki megtalálja azt, hogy egyes helyzetekben miként tud a legtöbbet segíteni a csapatnak, ezen az úton kell haladnunk és akkor sikerül, amit elterveztünk.

– A hónap végén különleges mérkőzéssel indítjátok a Román Kupa csoportkörét, mivel az FK Csíkszereda vendégeként játszotok székely rangadót. Vélhetően, aki ezt az összecsapást elveszti, annak drasztikusan lecsökkennek a továbbjutási esélyei.
– Érzelemmel átitatott mérkőzés lesz, érzem, hogy a két klub nyomon követi egymás életét, sok a kapcsolódási pont. Két székelyföldi gárda, amely egymás ellen játszik, ezért mindenképp kemény ütközetre számítok, a találkozónak nemcsak presztízsértéke van, hanem komoly téttel is bír. Lépésről lépésre haladunk, egyelőre a bajnoki mérkőzésekkel foglalkozunk, aztán október végén majd összpontosítunk a Román Kupára, igyekszünk mindent megtenni a győzelemért.

– A családoddal hogy érzitek magatokat Háromszéken? Többször láttalak kerékpárral közlekedni. Megszoktátok a kisvárosi létet?
– Hat évet Budapesten éltünk, nagy változás volt az életünkben, hogy Sepsiszentgyörgyre költöztünk. Gyorsan alkalmazkodtunk a környezethez, mivel nem áll távol tőlünk ez az élet sem, családként vannak előnyei, hogy nyugodt a város. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert szinte mindenki, akivel megismerkedtünk, barátságos volt velünk és segítőkész, jó érzésünk van velük kapcsolatban. Szeretünk Székelyföldön lakni, a kisfiam is szereti az óvódát, értékelem, hogy a nevelők nagyon jól bánnak a gyerekekkel. Az utcán többször leállítanak, ha épp nem rohanok, akkor szívesen szóba elegyedek bárkivel. Szeretek a labdarúgáson kívül egyszerű életet élni, de hiányoznak a barátok és a tágabb család, illetve néhány fontosabb életeseményről is lemaradunk. Ilyen a futball, áldozatokkal jár. Szeretném, ha nemcsak a civil életben szerzett pozitív tapasztalatokra emlékezhetnénk majd, hanem a Sepsi OSK együttesével elért sikerekre is.