A szinte évenként megrendezett szakmai eseményekkel a Csipike Napközi Otthon célja, hogy az érdeklődő pedagógusok számára újat, innovatívat, valami mást nyújtson, mint amit eddig ismertek, ötleteket adjon a további eredményes munkához. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg pénteken Nagy Erzsébet óvodavezető a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében tartott konferenciát, amelyre közel százötven pedagógus jelentkezett. 

Hogy miért esett a választás a Montessori-pedagógiára? Egy 2019-ben Csíkszeredában tartott, Alternatív pedagógiák a romániai magyar óvodai nevelésben című konferencián elhangzottak okán kezdett Nagy Erzsébet érdeklődni a Montessori-pedagógia iránt, és meglátogatta a Montessori-szemlélet szerint Csíkszeredában működő román nyelvű óvodai csoportot – ismertette a szervező óvoda irányítója a témaválasztás előzményeit. 

A Montessori-pedagógia – kulcs a testben, lélekben, érzelemvilágban kiegyensúlyozott gyermekhez című konferencia megnyitóján a Csipike Napközi Otthon Napraforgó csoportjának rövid énekes körjátéka után elhangzott Maria Montessori (1870–1952), a módszer olaszországi megalapítójának jelmondata: „Segíts, hogy magam csinálhassam.” Valóban ez a lényeg, szabadságot adni a gyermeknek, hogy maga válassza ki a játékokat a gyermekmagasságban elhelyezett polcokról, döntsön arról, hogy tevékenységét egyedül vagy másokkal szeretné-e folytatni, amihez stimuláló környezetre van szüksége, olyan eszközökre, amelyeket szívesen használ. Bevezetőben ezekről beszélt Sári Mónika, a Fóti Angolpalánta Óvoda vezetője, aki Leopold Beáta Montessori-óvodapedagógussal együtt a magyar–angol kétnyelvű fóti óvodában készült kis videók segítségével magyarázta el, milyen egy Montessori-óvoda, és hogyan működnek a gyermekek a naponta ismétlődő napirend egyes szakaszaiban. A pedagógus alaposan megfigyel minden gyermeket, megmutatja a sajátos Montessori-játékok helyes használatát, majd hagyja, hogy a gyermek önállóan ismételje meg vagy játsszon szabadon a természetes anyagokból készült kreatív játékokkal. A köridőben mindenki együtt vesz részt a közös foglalkozásban, ezután a gyermekek vágják fel a gyümölcsöt és készítik elő a svédasztalszerű tízóraizó tálalást, ahonnan mindenki akkor csipeget, amikor akar. Öltözködés önállóan, akkor is, ha egy kicsit rosszul sikerül a cipőfűző bekötése, a gombolás sorrendje, nem számít az időjárás, következik egy óra az udvaron hagyományos játékokkal. Visszatérve a terembe, ebédre készül a csoport, mindenki magának terít, tálal, majd közös edénybe takarítja a maradékot, a naposok végzik a munka javát. Legyen stimuláló a környezet, fejlesztőek az eszközök, a gyermek kapjon szabadságot, de feladatot is, amelyet önállóan végez – ha csak ennyit vesz át a hagyományos oktatásban oktató óvodapedagógus a Montessori-szemléletből, akkor is a gyermek nyer vele – mondta lapunknak a konferencia egyik résztvevője. 

A kétnapos szakmai találkozón szó volt a hagyományostól eltérő Mon­tessori-pedagógiához szükséges szemléletváltásról, a sajátos eszközökről, a különböző helyzetek megoldásáról, az eseményt megelőző napon pedig a szülők is ismerkedhettek a módszerrel és a Montessori-játékokkal. Pénteken és szombaton a konferencia helyszínén is bemutatták azokat a fejlesztő eszközöket, amelyeket Maria Montessori kísérletezett ki és terjesztett el az általa megalkotott gyermekközpontú pedagógia gyakorlására.