Számos tévhit él a székelyek címereiről, mind az úgynevezett régiről, mind az újabbról. Szerény értékelésem szerint az interneten megjelenő magyar nyelvű címertani közlések legalább fele hamis. Kezdve a népszerű Wikipédia szabad enciklopédiával, melyet „bárki” szerkeszthet. Minden bizonnyal jó szándékú emberek töltötték fel a tartalmakat, de az illetők laikusok a témában. Ám ők is tájékozódtak valamelyest, azonban a régi szakirodalom egyes állításai meghaladottak.

Elsősorban szögezzük le, hogy a heraldikai szakirodalom régi vagy ősi és új vagy újabb székely címerről tesz említést. Az elsőt úgy határozzák meg, mint kék mezőben medvefőt, szívet és koronát (lentről felfelé, ebben a sorrendben) átszúró kardot tartó, könyökben hajlított, jobbra fordult páncélos kart. Utóbbi sokkal egyszerűbb, kék mezőben jobbról naparc, balról növekvő holdsarló. Emez néhol megszemélyesített, máshol nem. (…)

A korabeli nemzet kifejezés nem azonos a maival. Az egykori náció közjogi fogalom volt, az erdélyi országgyűlést alkotó rendeket jelentette: a vármegyék, a székelyek és szászok rendje. Ezek közül előbbit, az utóbbi kettő mintájára később magyar nemzetként kezdték – helytelenül – említeni, sőt, egyre inkább Erdély három „kiváltságos nemzetéről” szóltak a krónikák. Ebből több nézeteltérés is keletkezett.
 

A szabad enciklopédiában

A Wikikönyvek Címerhatározó / Székelyek címere címszava alatt az alábbi szöveg olvasható: „(…) Sok helyen a nap, hold és csillagok vannak kimetszve, mint hagyományos visszaemlékezés azon őskorra, mikor a székelyek, a szászánida királyok korában, Persia szomszédságában, a Kaukázus északi erdős lejtőin és az Urál mentén laktak, s mint a persák, a tüzet és más nemzeti istenei­ket tisztelték. A persa korszakra utal vissza a Kálnoki Veress-család czímere: »a holdat tartó szyrén, az ennek testébe harapó medve, s a napon sütkérező krokodil. (...) A hun nyelv írott emléke és a szászánida kori építésmodor az ő hegyeik között, a nap és félhold mint a székelyek czímere, melyet Zsigmond király adott s Báthori Gábor 1612-ben megújított, hun visszaemlékezés azon korból, mikor ezek Persia szomszédságában éltek, bárha a király ennek azon magyarázatát adja, hogy a székelyek mint a nap és hold az égen, úgy őrködnek az ország határain” – áll ugyanott, Pray György történetíró, apát, kanonok az Árpád-házi uralkodók pecsétjei­ről szóló, dekoratív rézmetszetekkel illusztrált értekezéséből idézve.

A szócikkhez illusztrációk is tartoznak. Az első mai vektorgrafikus rajz: háromszögű pajzs kék mezejében megszemélyesített arany nap és növekvő ezüst holdsarló. A nap helyesen megrajzolt heraldikai nap, melynek tizenhat sugara közül a szélrózsa irányába mutatók egyenesek, a közöttük levők lángszerűek. A kép angol fájlnevében az szerepel, hogy „romániai nemzetiségek: székelyek”.

A második illusztráción szintén háromszögű pajzs látható, melynek kék mezejében nyolcágú arany csillag és növekvő ezüst holdsarló lebeg. A csillag két-két sugara fel, le, előre és hátra irányul. A kép angol fájlnevében az szerepel, hogy „Székelyföld címere”. Ez valójában a Székely Nemzeti Tanács 2004-ben felvett címere.

Egy következő illusztráció már fénykép. Egy négyszögű falmélyedésben kőből faragott címer: késő gót pajzs talprészén heraldikai nap­arc és megszemélyesített növekvő holdsarló, közöttük hatágú csillag. A címerkép fölött három sor szövegrész. A pajzsfő helyén IHESUS, a pajzsderékban MA®IA és az 1480-as évszám, alatta jóval kisebb írásjelekkel: § SI § δ § δ.

A kép aláírása a honlapon: „A székelyek címere 1480, a besztercei evangélikus templomból.” A fájlnév ennél egy szóval bővebb a besztercei evangélikus templom „portáléját” említi.

Meg kell jegyeznünk, hogy a címer nem a templomban, sem annak portáléján található, hanem az evangélikus parókia portáléja fölött. És nem a székelyek címere – mit is keresne egy szász városban!? A címerpajzsban Jézus és Mária neve egyértelmű, az alsó sort Ciprian Firea fejtette meg: SI(MON) D(ECRE­TORUM) D(OCTOR). A művészettörténész több forrásban is megtalálta Simon besztercei plébános, tasnádi vikárius nevét és teljes címét: Simon decretorum doctor plebanus Bistriciensis vicariusque Thasnadiensis.

A Wikipédia Székely címer címszava alatt az alábbi szöveg található: „A székelységet megjelenítő legrégibb címerábrázolások, a legkorábbi címerek, Zsigmond király uralkodásának időszakára, az 1387–1437 közötti évekre esnek. Kétféle változatot ismerünk. A címerpajzs formája lekerekített, hegyesszögű, és a háromszögcímer, mely mindkettőnél azonos. A legrégebbi, 1436-ig használt változatban kék színű háttérben egy páncélos jobb kar látható, mely egy egyenes kardot tart. A kardon a markolatnál átszúrt, levágott medvefej, felette egy vörös szív, a kard végén pedig egy lebegő ötágú leveles korona figyelhető meg. (Hasonló ábrázolást láthatunk az egykori Háromszék vármegye címerénél vagy Marosvásárhely és Székelyudvarhely jelenlegi címereinél.) Miután a székelyek jól őrizték az ország keleti és délkeleti végeit, ezért Zsigmond királytól 1437-ben jutalmul új címert kaptak: az aranyló naparcot és növekvő ezüst holdarcot, mely a későbbiekben Erdély összetett címerében is megjelenik.”

A szócikkhez illusztráció is tartozik, a korábban, a Címerhatározóban Székelyföld címereként bemutatott jelkép, mely valójában a Székely Nemzeti Tanács 2004-ben felvett címere, ám itt képaláírásként az szerepel, hogy „Zsigmond király idejéből ismert székely címer” (sic!). (…)
 

Címeres emlékek

(…) A székelyderzsi unitárius templomvár szentélyében három gyámkő pajzsot tartalmaz, ezek közül az egyik a derzsi Petky család címerét hordja, másikon eke látható, a harmadik a régi székely címert idézi, kezdetleges formában. Utóbbi tárcsapajzsban hátranyúló, lefelé fordított, könyökben hajlított jobb kar lefelé álló kardot tart. A felkar alatt ötágú csillag, alatta szarvaival felfelé álló holdsarló. Ez a címer nem tartalmaz koronát, medvefőt és szívet, és új elemek jelennek meg benne: a csillag, mely ez esetben ötágú és a holdsarló.

A szentély építését az 1490-es évekre teszik. E megállapítást az egyik támpillérbe másodlagosan beépített feliratos, évszámos kőtégla alapján tették. Az évszám első három jegye jól kivehető – 149 –, az utolsó lehet bármelyik szám 0 és 9 között. Dendrokronológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a szentély feletti fedélszerkezetet 1493–94 telén, valamint 1494–95 telén kivágott tölgyfákból építették.

A bögözi református templom szentélyének egyik gyámkövén címert láthatunk. A kissé hosszúkás, késő gót pajzsban koronából növekvő, medvefőt és szívet átszúró kardot tartó kart látunk. Ezen feltűnik az úgynevezett régi székely címer minden eleme, de nem abban az elhelyezésben, ahogyan az említett szakirodalom ismerteti. A pajzstalpban van a korona, s abból nyúlik ki fölfelé, azaz növekszik a könyökben kissé hajlított jobb kar, mely szívet és medvefőt szúr át lefelé tartott kardjával.

A szentély előbb egyenes záródású volt, majd félkörívesre módosították, utóbb, a 15. század második felében gótikus stílusban átépítették, nagyították, a nyolcszög öt oldalával zárták. Dendrokronológiai vizsgálatok alapján a szentély tetőszerkezetéből gyűjtött minták azt mutatják, hogy 1503–1504 telén kivágott tölgyfákból készült. Ez a dátum a gótikus szentély építésére is utal.

A székelydályai református templom szentélyboltozatán címeregyüttest látunk. A késő gótból reneszánszba hajló stíluselemeket ötvöző pajzsokba foglalt címerek megfelelnek az élő heraldika korára jellemző egyszerűségnek, és többnyire vörös-fehér mázúak, kivétel, ahol egy harmadik máznak is föltétlenül be kellett kerülnie. A vörös-fehér alapszín alkalmazása Magyarország címerének mázaival magyarázható, azokat ültették át. Az együttes tartalmazza II. Ulászló király, Barlabásy Lénárd erdélyi alvajda, egyben székely alispán, a székelyek, a szászok, Brassó, Nagyszeben és Segesvár címerét, valamint az Árpád-ház pajzsát.

A székely címer pajzsának vörös mezejében a pajzsfő jobbjában levő fehér felhőből lenyúló, derékszögben hajlított, balra, azaz hátrafordult páncélos jobb kar ötlevelű aranykoronát, ezüst szívet és jobbra néző levágott arany medvefőt átszúró kardot tart egyenesen. A pajzsfő baljára eső medvefőt jobbról fogyó arany holdsarló, balról hatágú arany csillag veszi közre.

Érdekesnek tűnhet, hogy hasonló címerektől eltérően, ebben az esetben a páncélos kar hátrafordul, nem előre. Ennek magyarázata a heraldikai udvariasság elvében keresendő, a címer nem fordíthatott hátat az uralkodó címerének, mely a bordán túl mellette jelenik meg, hanem szembenézett vele.

A címereket vizsgálva elmondható, hogy a szentély építése, festése II. Ulászló király uralkodása (1490–1516) és Barlabássy Lénárd alvajdai és székely alispáni tisztségviselése (1501–1525) idején történt. Héderfáji Barlabásy Lénárd 1507-es pecsétjét, 1508-as héderfájai címerét, 1512-es gyulafehérvári címerét számításba véve valószínűsíthetjük, hogy a székelydályai címerváltozat ez után a dátum után keletkezett. Az adatokat összevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy a ma is álló gótikus szentélyt, de legalábbis festett díszítését 1512–1516 között készítették. Ezt a feltevést erősíti az a tény is, hogy a csíkszentléleki oltár predelláján levő hasonló királyi címert 1510-ben festették.

A székelydályai és a csíkcsobotfalvi festett régi székely címer. Fotó: Szekeres Attila István, illetve Feleki István

A Csíkcsobotfalván épült csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomot 1800-ban lebontották, és a következő években újat, nagyobban építettek. A középkori templom szárnyas főoltárát az újjáépítéskor eltávolították, 1888-ban szétbontották, két szárnyképe a budapesti Szépművészeti Múzeumba, az oltárszekrény és a predella 1910-ben az Erdélyi Múzeumba került. Utóbbi államosítását követően a címeres lábazat a kolozsvári Bánffy-palotában berendezett Szépművészeti Múzeumba került, annak raktárában áll, elzárva az érdeklődők elől. A predella két szélén egy-egy címer látható: a II. Ulászló királyé és a székely rendi nemzeté.

A székely címer vörös tárcsapajzsban, a pajzsfő hátulján levő fehér felhőből lenyúló, derékszögben hajlított, jobbra, azaz előrefordult páncélos jobb kar arany koronán, vörös szíven és természetes medvefejen átszúrt kardot tart egyenesen. A pajzsfő elejére kerülő medvefejet jobbról hatágú arany csillag, balról növekvő ezüst holdsarló övezi.

Ebben az esetben a címer elrendezése helyes, „előrenéz”, nem hátra, mint Székelydályán. Különbség, hogy míg Székelydályán betartották a heraldikai szabályokat, színre színt vagy fémre fémet nem helyeztek, Csobotfalván természetes színű szívet (vörös) és medvefejet (barna) festettek.

A bemutatott címerek egyazon korból származnak. A faragott címereknek nincs színjelzése, a festett címerek mezeje vörös. Hol van akkor a régi székely címer kék mezeje?! Bizony, nem találjuk. A festett címerek szinte egyazon időben születtek. A csíkcsobotfalvi predella keletkezési idejét 1510 körülire teszik a művészettörténészek. Ez heraldikai megközelítésben is találó: II. Ulászló címeréből kiindulva 1516 előttire időzítjük. A székelydályai címert 1512–1516 közötti időszakra datálom. Az, hogy a székelydályai címerkép hátrafordul, érthető, hiszen az élő heraldika korában betartották a címertani udvariassági követelményt, azaz a címer nem fordíthatott hátat az uralkodóénak, s a székely címer a királyi címer jobbján kapott helyet. Ezenkívül az elemek megegyeznek. A holdsarló alakja a fordulás miatt lett növekvőből fogyó. Az egyetlen, a szakember számára szembetűnő különbség az, hogy a csíkcsobotfalvi címeren természetes szív és medvefő jelenik meg, míg a székelydályain arany medvefej és ezüst szív. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a Székelydályán dolgozó – valószínűleg szász – művész betartotta a címertani szabályt, színre színt nem helyezett, csak színre fémet, így lett a medve arany, a barnához közelebb eső máz, a szív meg ezüst, vagyis az azt helyettesítő fehér.

A csíkmenasági római katolikus templom késő gót szentélyének hálóboltozatát a bordák kereszteződésében korai reneszánsz pajzsok díszítik. Ezeknek a vascsappal felerősített hársfalapoknak egyike a régi székely címert ábrázolja. Keöpeczi Sebestyén József így írja le: „vörös pajzsban – ennek bal oldalán előtűnő felhőkből – előtörő, lefordított páncélos kar könyökével föl – kezében vörös szíven átszúrt egyenes kardot tartva; a pajzslábban sisak – a kar felett meghatározhatatlan címerkép lebeg”. A többi pajzs általános címerképeket és mesteralakokat mutat be, nem megszemélyesítettek. Keletkezésüket az 1655-ös nagy restaurálás idejére teszi Keöpeczi Sebestyén József, aki szerint ezeket akkor festették át. A székely címer lehet akkori, de korábbi is. Legkésőbb 1655-ben keletkezett. Leírása: kissé nyújtott, korai reneszánsz pajzs vörös mezejében a pajzs hátsó oldalának közepén gomolygó felhőből felfelé kinyúló, könyökben hajlított páncélos kar markában, hegyével lefelé álló kardot tart a harántszelés irányában. A fegyver csúcsával lefelé álló vörös szívet szúr át, vége egyenesen álló, szembenéző medvefejbe fúródik. Az alkar fölött, a pajzsfő közepén lepény lebeg. A szíven kívül az összes címerkép máza ezüst. A címerképek közül hiányzik a korona, megjelenik pluszban a lepény, melyre nem találtunk magyarázatot. Keöpeczi Sebestyén József a medvefej helyén sisakot vélt felfedezni. Tény, hogy a rajz nagyon naiv, a pajzs csúcsában mindenképpen szembenéző állatfej található, jól kivehető fülekkel, szempárral, csak a helyzete szokatlan, egyébként összhangban van a szív ábrázolásával.

A csíkcsobotfalvi címer 2009-ig nem volt ismert a közönség előtt, a székelydályai viszont igen. Ezt a művészettörténeti, építészettörténeti dolgozatok egyesített régi és új székely címerként említik. Ezt a meghatározást nem osztom, mivel a csillag és a holdsarló csak mellékcímerképként jelenik meg, a fő címerkép a régi székely címer, így maradhat régi székely címer megnevezéssel.

A bögözi címer, amely a 16. század elején keletkezett, kimondottan a régi székely címer elemeit tartalmazza, egy fontos megjegyzéssel: a kardot tartó kar koronából növekszik. Ennek mondanivalója van. Mégpedig az, hogy a megbízatás, melyet a címerkép üzenete hordoz, azaz az ország védelme királyi eredetű. A székelyek katonai megbízatásai valóban a magyar királytól származtak. Zsigmond király 1429-ben arról rendelkezik, hogy a törökök ellen a székely ispánnak két bandériumot kell kiállítania, de ha Erdélyt érte támadás, a székelyeknek és szászoknak 4000 fős sereget kellett kiállítaniuk. Mátyás király 1463-ban úgy intézkedett, hogy a székelyek régi szokásuk szerint az ország hadseregébe haderejük kétharmadát tartoznak küldeni. II. Ulászló 1499-ben pontosan rögzíti a székelyek hadkötelezettségének mértékét.
 

Az 1437. év és Zsigmond király

Minekutána az Erdély címerét alkotó jelképek a rendekhez köthetők, a rendeket meg „nemzeteknek” nevezték, sőt, a székely és szász náció mintájára a vármegyéket „magyar nemzetnek”, következett, hogy később a három rendet Erdély három „kiváltságos nemzeteként” említették. A „három nemzet uniója” pontosan 1437-ben, Zsigmond király életének, egyben uralkodásának utolsó évében jött létre, de még nem ezen a néven. Akkor zajlott a Budai Nagy Antal nevével fémjelzett bábolnai parasztfelkelés. A lázadók ellenében a rendek – a vármegyék nemessége, a székely és szász székek vezetői – szövetkeztek, 1437. szeptember 16-án megkötötték a kápolnai uniót, amely „Fraterna unio” néven maradt fenn. 1438. február 2-án Tordán megerősítették e „testvéri szövetséget”, és kibővítették azt: nemcsak a parasztok lázadásai, hanem a törökök támadásai ellen is szövetkeztek. Ebből a „testvéri” érdekszövetségből lett az „Unio trium nationum”, a három rendi nemzet szövetsége. A kifejezést csak később kezdték el használni, először 1509. június 23-án fordul elő egy szebeni számadás­könyvben, aztán közkeletűvé vált mint az erdélyi „alkotmány” alapja. A vármegyék nemességét nemsokára már csak magyar nemzetként tartották számon.

Felvetődik még egy kérdés. A régi szakirodalomban miért jegyezték azt le, hogy a régi székely címer pajzsának mezeje kék, miközben az vörös? Úgy vélem, a korábbi szerzők pecsétlenyomatokat ismerhettek, a székelydályai, csobotfalvi, illetve csíkmenasági – avagy más, azóta elpusztult, de vörös mezejű – címert nem. Ám ismerniük kellett Marosvásárhely Bethlen Gábor által adományozott címerét, amelynek mezeje kék, és kardot tartó páncélos kart tartalmaz, a kard medvefejet és szívet szúr át. A kék színt Palma Károly Ferenc és Dugonics András munkájára hivatkozva említi Tagányi Károly, továbbá Keöpeczi Sebestyén József. Utóbbi még azt is írja, hogy Marosvásárhely város címere a legrégebbinek tartott székely nemzeti címer. Egyrészt innen ihletődve terjedhetett el a köztudatban a kék mező léte, másrészt abból a tényből kifolyólag, hogy ha az új székely címer mezeje kék, akkor a réginek is annak kellett lennie.
 

Összegzés

Az internetes hozzáféréssel rendelkező átlagember elsősorban a Wikipédiáról tájékozódik. (Most már a mesterséges intelligenciáról is, ám az is az internetről szerzi válaszait – szerk. megj.) Azt állítja a jelzett világhálós enciklopédia, hogy a székelységet megjelenítő legrégibb címerábrázolások, a legkorábbi címerek Zsigmond király uralkodásának időszakára, az 1387–1437 közötti évekre esnek. Miután a székelyek jól őrizték az ország keleti és délkeleti végeit, ezért Zsigmond királytól 1437-ben jutalmul új címert kaptak: az aranyló naparcot és növekvő ezüst holdarcot, mely a későbbiekben Erdély összetett címerében is megjelenik. Ezzel szemben, mint ahogy jelen tanulmányból kitűnik, a régi székely címerről csupán a 15. és 16. század fordulója óta beszélhetünk, tehát abban az időben, amikorra a régiről újra való váltást jelzik, még a régi székely címer sem létezhetett. (…)

Az már minősíthetetlen, hogy a Székely Nemzeti Tanács által 2004-ben felvett címer képe alatt az jelenik meg, hogy „Zsigmond király idejéből ismert székely címer”. Már csak a rajz stílusa is elgondolkodtathatta volna a feltöltőt.

Ismert, hogy székelyföldi címer­adományok zömmel a hadviselésre utalnak, számos címerben kardot tartó kar jelenik meg, páncélosan vagy anélkül, a kard, illetve szablya levágott török, esetleg tatár fejet szúr át. Továbbá gyakori a darabontot ábrázoló címerkép, a katona általában kardot lendít a magasba, de néhol lándzsával, zászlós kopjával vagy alabárddal is ábrázolják, no meg más esetekben lovas katonát jelenítenek meg. Ugyanis a székelyek – kis túlzással – éjjel-nappal védték szülőföldjüket, egyben az ország határait az ellenségtől: törököktől, tatároktól, moldvaiaktól, havasalföldiektől. Mégsem napot és holdat kaptak címerül, hanem fegyvert.

Ily módon nehezen elképzelhető, hogy a teljes székelység, a székely universitas vagy közösség, a székely náció, avagy rendi nemzet katonai képességeire utaló kardot tartó páncélos kart felmutató címerét pontosan katonai cselekedetei miatt változtatták meg békés, napot és holdat ábrázoló jelképpé, főleg a középkorban.

Amint a tanulmányból kitűnik, a régi székely címerben a kard által átdöfött elemek sorrendje nem az, amit a régebbi szakirodalom és az internetes szabad enciklopédia jelez, hanem fordított: alul a korona, középen a szív és felül a medvefej. Ráadásul a pajzs mezeje nem kék, hanem vörös.

Egyszóval, sok tévedés él a köztudatban a régi székely címerrel kapcsolatban.