Nagy D. István
A címben feltett kérdést talán úgy kellene folytatni: ha már pénz, úgy tűnik, kerül, miután Románia irányába megnyíltak a brüsszeli csapok, és nem kevesebb, mint 11 milliárd eurót kap az Európai Uniótól védelmi célokra, azaz hadászati fejlesztésekre a SAFE- (Security Action for Europe) programon keresztül. Természetesen ez a több mint jelentős összeg – a térségben csak Lengyelország férhet hozzá nagyobb forrásokhoz – nem a „két szép szemünkért” lehet az országé, hanem kedvezményes, 3 százalék körüli kamattal terhelt hitelről van szó, a források 2026-tól lesznek elérhetőek és 2030-ig kell elkölteni.
Nem mellékesen a 11 milliárd mellé további hat is társul, melyből közúti infrastruktúra (autópályák, hidak), valamint a konstancai kikötő fejlesztésére lehet felhasználni, és figyelemre méltó, hogy a törlesztéseket csak tíz év után kell elkezdeni. Felülről szemlélve különösebb túlzás nélkül kijelenthető, hogy az ország történelmi lehetőség előtt áll, egy több évtizedes hatalmas beruházási hullám részese lehet, fejlesztheti a hadiipart és védelmi képességeit, melyre egyébként nem igazán lenne lehetősége, és ami nélkül nehezen teljesíthetőek a szövetségesekkel (így a NATO-val) szembeni vállalások.
A feladat tehát adott, és vele együtt a kérdés is: képes lesz Románia megtenni azokat a gyors, hatékony lépéseket, melyek e források megszerzéséhez és felhasználásához elengedhetetlenül szükségesek? Lesz-e mivel és főképp kivel végigvinni a folyamatot, vagy újból egy hatalmas fiaskónak leszünk a tanúi, mint oly sok EU-s finanszírozási lehetőség esetében, és ismét csak eurómilliárdok elúszását láthatjuk szánalmas magyarázatok kíséretében? Talán mondani sem kell, ebben az esetben ráadásul a tét sokkal nagyobb, hisz nem igazán opció kérdése a védelmi kapacitás minél jelentősebb növelése az egyre bizonytalanabb nemzetközi állapotok közepette, oly körülmények között, hogy a szomszédban lassan négy éve háború dúl, melynek szele már rég átért hozzánk is. Másrészt a SAFE-program nyitotta lehetőség egy hatalmas üzlet is, melynek az érintett gazdasági ágazatok romániai szereplői is nyertesei lehetnek, arról nem is beszélve, hogy amennyiben sikerül a „brüsszeli szelet” kihasználni, Romániának komoly esélye lehet, hogy regionálisan, de akár a NATO-n belül is nagyobb súlyt szerezzen.
A mérsékelt derűlátást ugyanakkor az is indokolja, hogy az eddig napvilágot látott elemzések egyértelművé teszik: herkulesi munka lesz végigvinni a hadiipari modernizációt, több téren is mély reformokra, új modellek alkalmazására, teljes átállásra lesz szükség, illetve olyan terület is van, ahol szinte nulláról kell kezdeni (lásd haditengerészet). Biztató valamelyest, hogy mind a hadseregnek, mind a belügynek, mind pedig a titkosszolgálatoknak ambiciózus tervei vannak. Remélhetőleg sikerül összefésülni ezeket oly módon, hogy az egész ne fulladjon már a kezdéskor az olcsó versengés mocsarába. De legalább ennyire fontos, hogy a bátor tervek mellé politikai akarat is társuljon, különben mit sem ér a paripa és a fegyver.
Fotó: Facebook / Ministerul Apărării Naționale, România