Szeptember 22-én volt a bibliai naptár szerinti zsidó újév, az 5786-os. Nem tudtam jelen lenni a brassói zsinagógában megtartott ünnepségen, azonban Izraelt és népét köszöntöttem. 

Uzon községben a májusi árvíz miatt elmaradtak a falunapok, de szeptember végén, 26–27–28-án megtartottuk az őszi vásáros napokkal és az anyaországi vendégekkel együtt. Községünk polgármestere, Bordás Enikő szám szerint a XX. Uzoni Napokat nyitotta meg. Előadással készültek többek között az Őszi Napfény nyugdíjas szervezet tagjai is, akik – mentoruk, Dobri Editke irányításával – Jókai Mór születésének 200. évfordulójára való tekintettel dióhéjban bemutatták az író életét és munkásságát. 

Az ünnepek után megemlékezések következtek.

Október 2-án ismét egy zsidó közösségi esemény, a jom kippur (az engesztelés napja) zajlott le. Naplemente előtt ebéddel szolgáltak a brassói zsinagóga Shalom nevű vendéglőjében, naplemente után pedig átvonultunk a templomba, ahol hosszú könyörgő ima vette kezdetét.

Október 6-án az aradi vértanúkra és szabadságharcosokra emlékezett Uzon község lakossága, felekezeti hovatartozás nélkül. Ungvári Barna András református lelkész és György Imre római katolikus plébános közös istentiszteletet tartott. Beszédet Bordás Enikő polgármester mondott, a helyi Tatrangi Sándor Általános Iskola tanulói pedig tanáraik segítségével előadást tartottak. A rendezvény koszorúzással végződött központi parkunkban, a zenei aláfestést az Atlantisz Fúvószenekar szolgáltatta. A jelenlevőket szeretetvendégségre tessékelték a helyi Jókai Mór Művelődési Házba. 

Október 9-én a moldovai és transznisztriai zsidók 1944-ben történt deportálásáról emlékeztünk meg a sepsiszentgyörgyi új zsidó temetőben, ahol a sepsiszentgyörgyi fiókegyház tagjai mellett számos magyar és román középiskolás diák is megjelent. Felszólalt Rosner Herman, a fiókegyház vezetője és a város Pro Urbe díjas polgára, tanárok és Kiss Jenő, a megyei könyvtár nyugalmazott vezetője. Tiszteletét tette Budapestről az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutató munkatársa, Joób René is.

A megemlékezések üzenete számomra a következő: tiszteletben tartani embertársainkat, békességben élni egymás mellett. Jézus tanítványaihoz intézett szavaira gondolok: „Békesség legyen köztetek.”

Veres Ibolya, Uzon