A már megvolt ipari és állami mezőgazdasági egységeket vagy eladták, vagy ellopták, de mind a két esetben becsődöltették, és ezzel óriási munkanélküliséget idéztek elő. A privatizálásból befolyt pénzek el is folytak, és a sajátságos hazai viszonyok miatt közel hatmillió munkavállaló menekült el az országból.

Az olcsó népszerűséget hajhászó hozzá nem értők elherdálták, elosztogatták, elajándékozták, elpazarolták Románia vagyonát (aki a lóhoz nem ért, az a fejét üti), és külföldi hitelből éltették az országot. Most pedig, amikor a gyertya a körmükre égett, kapkodni kezdtek, és nekiálltak a halat pucolni. A cél az ország költségvetési hiányának lefaragása. És amikor – talán a 24. órában – került egy olyan politikus – Ilie Bolojan miniszterelnök –, aki felvállalta a helyzet megfordítását, hát éppen azok a személyek és pártok kezdtek legjobban tiltakozni a megszorítások ellen, akik/amelyek ide juttatták az országot. Ezek nem gondolnak a lakosság többségére, az őket érintő súlyos életkilátásokra, csak a kevés kiváltságosra. Maradjon a 48–50 éves korhatár a nyugdíjazásnál, maradjon az óriási fizetés és nyugdíj, maradjon a különleges juttatás, lakás, utazás, mindenféle kedvezmény. Ezek az emberek miniszterek, pártvezérek, ügyészek és bírák, igazgatók, elnökök, tisztek, pilóták stb., s még van egy réteg, ahol a lopások, sikkasztások, (adó)csalások, félrekönyvelések, ügyeskedések, összejátszások történnek, ez is a törvénytisztelő polgárok kárára. Ezek az emberek sok évig élveztek különböző előnyöket, és mégis ők tiltakoznak a javasolt intézkedések, megszorítások ellen. Hol az igazságérzet, kedves jogász urak? Akkor mit szóljanak a kis fizetésűek, az átlagbér alatt kereső milliók a megemelt adók, illetékek, a megdrágult élelem, energia, szolgáltatások miatt? 

Csak azt nem értem, hogy az eltelt 35 év alatt miért nem került egy-két olyan ember ebben az országban, aki megpróbálta volna fékezni vagy megállítani ezt a pazarló, nemtörődöm, felületes kormányzási stílust. Vagy nem is akarták? Most már elkerülhetetlenek a megszorítások, de ha az utóbbi tíz esztendőben felelősebben gazdálkodtak volna, nem lennénk ilyen szerencsétlen helyzetben.

Vagy talán mindezekért is az RMDSZ a hibás? Mert sokan mondták és mondják, hogy a romániai magyarok akadályozzák az ország fejlődését. A lejtőn nehéz a megállás, de a nacionalista, soviniszta hangadók a gazdasági nehézségekről mindig a nemzetiségi témákra terelték a figyelmet, és a megtévesztés sikeres is. Ezért övezi nagy ellenkezés a székelyföldi autonómia létrehozását, mert attól tartanak, hogy ez a régió másként és jobban gazdálkodna, ami nem jönne jól a többinek. Ki a magyarokkal az országból! – mondják, de mennek a románok is, évente több tízezren.

Ahhoz, hogy jó irányba forduljon Románia és általános legyen a fejlődése, egy-két évre lesz szüksége – ha Bolojan kormányfő véghez tudja vinni az általa elképzelt reformokat és be tudja tartatni a megszorításokat is, de ehhez az kell, hogy mindenki arányosan a rúd mellé álljon.

A termelést kell fokozni, és nem a fogyasztást. Ehhez sok sikert kívánok a mostani miniszterelnök úrnak.

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva