Demeter Zoltán meghívottja úgy fogalmazott, számára is élmény a közönséggel együtt újra bejárni két távoli, keleti hagyományaihoz erősen ragaszkodó ország, Kazahsztán és Üzbegisztán tájait, városait, melyek a képek és a beszámoló alapján inkább dinamikusan fejlődő, rendezett, civilizált országok képét mutatták, a volt szovjet tagköztársaságokra máshol annyira jellemző lepusztult állapotok nyomai nélkül.

Az előadás földrajzi ismertetővel kezdődött, majd elsőnek Almatiba, Kazahsztán legnagyobb városába kalauzolt a doktornő, amely 1997-ig Kazahsztán fővárosa volt, modern aspektussal, magas épületekkel. Képeket láthattunk Almati metróhálózatának szemgyönyörködtető állomásairól, ellátogathattunk a város központi mecsetébe, de a város piacára is, melyről az előadó elmondta, hogy rendkívül tiszta és rendezett, hihetetlen árubőséggel.

A képzeletbeli kazahsztáni utazás az Altyn Emel Nemzeti Park daloló homokdűnéi között folytatódott, majd a Charyn és a Burabay Nemzeti Parkokban fejeződött be, utóbbiban már hegyi tavas, fenyőfás tájakkal, akárcsak itthon.

Az előadó üzbegisztáni úti beszámolója elsősorban a kultúráról szólt. Segítségével a főváros, Taskent szőnyegmúzeumába, a Korán-múzeumba és a bazárba is „ellátogathatott” a közönség, majd a régi Kelet egyik legfontosabb városában, Szamarkandban pihenhetett meg, a hódításairól híres Timur Lenk fejedelem grandiózus mauzóleumában. Érdekességként mesélte az előadó, hogy a legenda ellenére, miszerint, ha valaki megbolygatja Timur Lenk sírját, egy, még Timur Lenknél is nagyobb veszedelmet szabadíthat a világra, egy szovjet antropológus 1941-ben nekifogott feltárni a sírt. Az átok pedig fogott: az antropológus 1941. június 19-én nyitotta meg a sírt, június 22-én pedig elkezdődött a németek Barbarossa hadművelete a Szovjetunió ellen... S bár nem találtak semmit, ami utalt volna az átokra, a babonás Sztálin elrendelte Timur Lenk újratemetését, ami 1942. december 20-án történt meg. Mint tudjuk, röviddel ezután megfordult a háború menete is.

Taskentből még számos mauzóleumról, mecsetről vagy medreszéről (iszlám vallási iskoláról) láthattunk képeket, majd végül Buharában és Xivában fejeződött be a vetített képes keleti utazás, ott, ahol a Kelet-kutató nagy elődünk, Vámbéry Ármin emlékét is őrzik a mai napig.