Nem fikció, valóság: egy zsilvásárhelyi (Târgu Jiu) börtönben fogva tartott elítélt beléphetett a büntetés-végrehajtási rendszer számítógépes adatbázisába, internetes felületébe – otthonosan mozgott e témakörben, mert számítógépes bűncselekmények miatt került a rácsok mögé –, és kénye-kedve szerint játszadozhatott, jó sokat és rendszeresen. Élt is a lehetőséggel, mások számlájára vásárolt, pénzt utalt magának, akár még ötmillió lej postázását is fontolgatta, de meggondolta magát, s végül beérte ötezerrel. Egy szó mint száz, találékony volt. Végül mégis lebukott, s az Országos Börtönigazgatóság (ANP) szerint elszigetelt, példa nélküli incidensről van szó, ezt erősítette meg maga az igazságügy-miniszter is.

Mégis, miként történhetett meg? – kérdezheti joggal s nem alaptalanul a legtoleránsabb hírolvasó is. De ez szinte semmi egy korábbi történethez képest, amikor ennél jóval súlyosabb mulasztás történt, például a tavalyi érvénytelenített államfőválasztások során.

Anélkül, hogy mániákusan legyökereznénk eme példátlan fejleménynél, említést kíván, hogy Ludovic Orban egykori liberális párt- és miniszterelnök – ezúttal államfői belpolitikai tanácsadói minőségében – ismételten bírálja a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). Vélhetően nem véletlenül és nem alaptalanul teszi. Ráadásul Orban rövid idő alatt másodjára kifogásolja, hogy a hazai titkosszolgálat az elnökválasztás előtt képtelen volt észrevenni az orosz befolyásolási szándékot, ellentétben a moldovai hatóságokkal. Utóbbiak időben lecsaptak az illetéktelenekre s határozott intézkedéseket hoztak, több mint százezer hamis felhasználót tiltattak le a TikTokon, oroszok által finanszírozott, propagandát sugárzó tévécsatornákat hallgattattak el, gyanúsítottakat tartóztattak le. Ezzel szemben mi arra ébredtünk, fejtegette Orban, hogy egy jóformán ismeretlen jelölt megnyerte az elnökválasztás első fordulóját. A SRI nem reagál politikai véleményekre, jelezték a titkosszolgálat illetékesei, ám két politikai elemző – Cristian Pîrvulescu és Sorin Ioniță – megalapozottnak tartja Orban bírálatát. Mi több, Ioan-Cristian Chirteș liberális szenátor, a SRI felügyeletével megbízott parlamenti bizottság volt titkára nemrég azt nyilatkozta, a szóban forgó titkosszolgálat figyelmeztette az akkori politikai döntéshozókat a romániai szuverenisták orosz kapcsolataira, de nincs tudomása arról, hogy Klaus Iohannis államfő és Marcel Ciolacu miniszterelnök lépéseket tett volna.

Szép történetek. Míg a fogvatartott számítógépes ügyeskedése akár még feledhető is lehet, az elnökválasztás körüli fejlemények – mulasztások? – más súlycsoportba tartoznak. A teljes és egyértelmű tényfeltárás, felelősségre vonás továbbra is várat magára, történtek ugyan fontos lépések, de nem elegendőek. Egyszer már túl kellene lépni e sajátos, laza léhaságon, ráadásul elfogadhatatlan, hogy miközben az elmúlt harmincöt évben nevetséges és megalázó módon akár még a romániai magyar közösségre is rábiggyesztették a „nemzetbiztonsági kockázat” minősítést, egy valós veszélyhelyzet észrevétlen maradt. De ha mégis észrevették volna, akkor kit, kiket terhel a politikai felelősség azért, hogy fütyültek az esetleges figyelmeztetésre?...

Illusztráció. Fotó: pixabay.com