A nyolcvanöt éves festőművész A harmónia anatómiája című kiállítás megnyitójára nem véletlenül éppen most, a magyar festészet napján került sor. Lung László Zsolt, a Vigadó Művelődési Központ igazgatója azzal bízta meg Lénárt Tamás művészettörténészt, hogy hívjon meg egy általa nagyra becsült képzőművészt, hogy állítson ki a Vigadóban. Lénárt Tamás választása Háromszék legidősebb aktív alkotójára esett, akit műtermében keresett fel és választotta ki a több sorozatból és alkotói korszakból – negyven évvel ezelőtti és a közelmúltból – származó munkákat a kézdivásárhelyi kiállításra. A festőművész első alkalommal 1975-ben állított ki a céhes városban és számításunk szerint a mostani a negyedik egyéni bemutatkozása. Legutóbb az Incze László Céhtörténeti Múzeumban 2018 áprilisában volt egyéni kiállítása.

A megnyitón szép számban voltak jelen helybeli és sepsiszentgyörgyi művészetkedvelők, valamint kézdivásárhelyi képzőművészek. Lénárt Tamás, a tárlat kurátora bevezetőként Miklóssy Mária életrajzát és gazdag alkotói pályafutását ismertette. Elmondta: Miklóssy Mária 1940-ben született a Szatmár megyei Alsóhomoródon. A marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában érettségizett, ahol tanárai voltak Nagy Pál, Barabás István és Piskolti Gábor. 1963-ban szerezte meg a diplomáját a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Balaskó Nándor és Vasile Crișan mesterek irányításával. Ezt követően először Brassóban, majd 1971-től nyugdíjazásáig a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumban rajztanár. A Romániai Képzőművészeti Szövetség és a Barabás Miklós Céh tagja. Plugor Sándor grafikus, festő özvegye, fia Plugor Magor erdélyi magyar költő, szerkesztő.

Azt is elmondta, hogy Miklóssy Mária formanyelvére kettősség jellemző: képzeletben fest, de valós élményekből merít, saját emlékezetéből bontja a fantázia szárnyait. „Művészetének mozgatóereje a kísérletezés, törekvés a kiegyensúlyozottságra a konstruktív, pontosan szerkesztett és higgadtan mértéktartó formák és a burjánzó érzelmek magával ragadó líraisága között. Kölcsönhatásokban keresi az összhangot, pillanatnyi emberi érzésekben a természet állandó mozzanatát” – mondotta többek között a művészettörténész, majd kérdéseket intézett a festőművészhez, aki azzal kezdte a válaszadást, hogy „ő egy olyan fajta képzőművész, aki nagyon szeret beszélni éppen a munkáiról, de nemcsak a munkáiról, hanem a képzőművészetről is”. Azt is elárulta, hogy őt női festőként tartják számon, mivel munkáin nincsenek férfiak, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudna férfiakat is megörökíteni.

A megnyitón zongorán közreműködött a kézdiszentléleki származású Kovács Hunor brassói zenetanár. A kiállítás év végéig tekinthető meg.