Az elmúlt harmincöt esztendőben Barót nem volt kegyes az érdekében tevőkkel: csak ritkán, nagyon ritkán ismerte el áldozatos munkájukat díszpolgári cím adományozásával. Bárki is volt a polgármester, félvállról vette, sőt, egyenesen elhanyagolta az emlékezés ezen nemes formájának gyakorlását. Nem is lett a díjazásnak hagyománya.
Nemcsak kevesen vannak, akiket díszpolgári címmel tüntettek ki, de nem is tartják számon őket. A város honlapján nincs, és máshol sem találni nyilvántartást, bár egy listát, melyből kiderülne, kit és mikor avattak díszpolgárrá. Annak, aki neveikre, életpályájukra és érdemeikre kíváncsi, a világhálón kell kutakodnia (főleg a Háromszéket olvasnia), és minden bizonnyal onnan sem lát teljes képet.
Az elmúlt évek bevett gyakorlata az, hogy valaki javasol, a tanács jóváhagy, a díszoklevelet valahol átadják (általában Barót Napok alkalmával a művelődési házban, de arra is volt példa, hogy a városünnep alkalmával a központi színpadon), majd az egész feledésbe merül. A kitüntetettet nem hívják meg sem a városünnepre, sem más fontos eseményre (például egy újabb díszpolgáravatásra), nem köszöntik nyilvánosan születésnapján, legtöbb az, hogy – ha arról tudomást szerez valaki a hivatalból – elhalálozásukkor a temetésre kis koszorút visznek. És ezzel le van tudva minden.
Mindezen valahogy változtatni illene!
Jó lenne, ha szabályzatban rögzítenék, kit és milyen érdemekért lehet kitüntetni. Csak élőknek jár, vagy elhunytat is fel lehet terjeszteni? Évente hány személyiség érdemeit ismernék el, s milyen ünnepély keretében adják át azt? Csak egy oklevél jár a cím mellé? Vajon egy jónevű művész által készített kerámia, némi pénz vagy éppen mentesség a helyi adók alól nem fér bele? De lehetne szabály az is, ha a tanács kimondaná, ki javasolhat (minél szélesebb kör? éppenséggel bárki?), és ki bírálja el a javaslatokat. Utóbbit tán nem is kellene a tanácsra bízni, hiszen az mégiscsak egy politikai testület, ebben a kérdésben pedig nem ártana teljességgel kizárni a politikát. Mert mindig lesz valaki a hatalomban, aki baráti társaságának illusztris vagy kevésbé illusztris tagját szeretné piedesztálra emelni, ez pedig a díj súlyát csökkentené. Kósza gondolat: talán nem ártana, ha a jelöltek közül a már meglévő díszpolgárok választanák ki, kiket tartanak magukhoz foghatónak.
Talán ők jobban vigyáznák a díj hírnevét, mint az elmúlt harmincöt esztendőben bármelyik polgármester és bármilyen összetételű képviselő-testület.
Fotó: Hecser László
