Aki együtt lélegzik a vadonnal

Fiatalok és idősek, természetbarátok és aggódó gazdák egyaránt kíváncsiak voltak Gál László természetvédelmi szakember előadására, amely a medvék viselkedését, az ember–medve-konfliktusokat és a lehetséges megoldásokat járta körül. Gál László kézdivásárhelyi születésű kutató, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének doktorandusza, akinek tudományos érdeklődése az ember és medve közötti kapcsolat kialakulásának körülményeire és hatásaira irányul. Az elmúlt tizenkét év során számos terepkutatásban vett részt, többek között a tusnádfürdői ember–medve konfliktus megoldását célzó projektek tudományos koordinátoraként és az ottani medveintervenciós csapat tagjaként. A WWF-fel (a világ egyik legnagyobb természetvédelmi civil szervezete) együttműködve a medvék nyakörvezésében és mozgásuk kutatásában is közreműködött, így munkája egyszerre tudományos és gyakorlati természetű.

A kutatói pálya mellett természetfotósként és -filmesként is ismert: immár két évtizede járja a romániai erdőket, hogy kameráján keresztül mutassa meg a vadon rejtett arcait. Saját módszere a közvetlenségre épül – nem használ mesterséges lest, hanem napokat, akár heteket is eltölt a természetben, teljes összhangban az erdő ritmusával. E különleges megközelítésnek köszönhetően képei és filmjei nem pusztán dokumentálnak, hanem egyfajta párbeszédet teremtenek ember és természet között. Munkáját több elismerés is kísérte: 2016-ban az Erdei álom című filmjét a gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon díjjal jutalmazták. Gál László számára a természet nem kutatási tárgy, hanem életforma – ahogy ő fogalmazta: „A vadon nem ellenség, hanem tükör, amelyben magunkat látjuk.”

Gál László előadásából kiderült: a medve nem ellenség, hanem az élővilág természetes része, amelynek helye van az erdőben – csak éppen az ember életmódja szorította sarokba. Vagyis a medvék nem lázadnak, nem terveznek bosszút. Ők egyszerűen túlélni akarnak. Ha éhesek, élelmet keresnek. Ha félnek, védekeznek. Mi tesszük őket problémává – fogalmazott.

Barnamedve lencsevégen

A medvék „kirándultatása” egy mítosz

A medvék elszállítása összetett kérdés, és sok körülötte a mendemonda – vázolta a kutató, aki nem levegőbe beszél, hiszen óriási tapasztalattal rendelkezik, mi több, a doktori disszertációját is a medve­témából írta. „A medvék elszállítása hivatalosan úgy történik, hogy a befogadó vadásztársaságnak kell írnia egy befogadó nyilatkozatot, csak akkor kerülhet át egy másik területre. Tehát az, hogy Brassóból ide szállítják a medvét a város szélébe, annak semmi értelme sincs, nem hiszem, hogy valaki fel merné vállalni. Feketén meg túl nagy a kockázat ebben” – magyarázta, hozzátéve: a medvék elszállítása 50–50 százalékos sikerrel jár. „Az idősebb medvének már megvan a területe, a jól kiépült táplálkozási rendje, tudja, hogy melyik időszakban hol érik a cseresznye, az alma, vagy mikor érnek be a vetések, hová lehet biztonságosan elmenni. Ezek az állatok elég gyakran visszakerülnek eredeti élőhelyükre. Az áttelepítés a habituáció korai időszakában működik, amikor a medvék még nincsenek hozzászokva az emberi környezethez, és nem a mesterséges élelem az alapja a táplálkozásuknak. Erre példa Kézdivásárhelyen az a fiatal bocs, amelyet ajánlott lett volna átszállítani egy másik területre, meglőni vagy Zernyestre elküldeni, persze fölöslegesen. Azon az állaton látszott, hogy nem igazán tudja, hol van, ő a táplálék szagát érezte mindössze, nem egy habituált bocsról beszélhettünk. Ez párzási időszakban volt: a két-három éves bocsokat ilyenkor az anyjuk már „elveri”, mert különben jönnek a hímek, és akkor már gond van, mert a medvének a saját faja a legfőbb ellensége. Ilyenkor lehet látni fiatalabb, suhanc medvéket olyan helyeken, ahol nem kellene legyenek” – magyarázta.

Kifejtette: 2024-ben Tusnádfürdőn ugyanígy megjelent egy fiatal bocs, amely szintén zavart volt. Arra nyakörv került, két hónappal később két megyével odébb bukkant fel, ott viszont meglőtték, mert a helyiek zajongása miatt beszorult valakinek a kertjébe, nem várták meg az állatorvost, hogy elaltassa. Hangsúlyozta: amikor ilyen eset történik, manapság mindenki fotózni akar, hogy aztán feltölthesse az internetre, közben pedig a szakembereket és a hatóságokat szó szerint életveszélyes helyzetbe sodorják. „Tusnádfürdőn a helyhatósági választás idején jelent meg egy bocsos anyamedve, amelyet évekig a Szent Anna-tónál lehetett látni. Miután altatólövedékkel elkábították, utána kellett menni és megkeresni. Mi a bokrosban kerestük a medvét, a bámészkodók tudták, hogy ott vagyunk és mi történik, de tárcsázták az 112-t, hogy megmutassák: Tusnádfürdőn is működik a szolgáltatás. Így mindannyiunknak a zsebében megszólalt a riasztás, épp akkor, mikor a legnagyobb csendben kellett volna legyünk” – magyarázta az eset fonákságát. Onnan a medvét végül elszállították, a bocsok pedig Balánbányára kerültek, a visszavadító központba.

A medve ok nélkül nem támad, kivétel a sebzett vad

A kannibalizmusról és a támadásokról

Arra vonatkozóan, hogy a pár órán át az emberek között élő bocsot az anyja visszafogadná-e, a kutató nem tudott válaszolni, szerinte csak spekulálni lehet a kérdésben, mivel nincs tudományos leírása ennek. Egy másik hallgatói kérdés a kannibalizmusra tért ki. „Ez állatfüggő, nem tudni konkrét százalékot, mivel térségtől is függ. Fentebb, északabbra, ahol kevesebb a növény, nincsenek bogyók, nincsenek „pálinkafák”, a medvék inkább ragadozók, így nagyobb esélye van ennek. Nálunk is volt, hogy találtak félig elfogyasztott bocsot. Ez főként a párzás időszakában történik, de máskor is előfordulhat, hogy a hímek megpróbálják elpusztítani a bocsokat, ha tudatában vannak, hogy nem az ő vérvonaluk. Ez tiszta genetika, a saját génjeit akarja örökíteni. Elsősorban nem a bocsokat, hanem az anyát ismerik fel, az bizonyított dolog, hogy az állatok is képesek erre. Arra, hogy melyik anyával párzott, emlékszik, a bocsot nincs, hogy felismerje” – magyarázta.

Hogy mikor támad a medve? „A támadásnak különböző okai vannak, ahhoz azt kell tisztázni, hogy mit fed a fogalom. A támadás alatt ragadozást, elpusztítást érti a laikus ember, amikor valami tudatosan kilesi a zsákmányt és arra vadászik. 

Ez a jegesmedvéknél vagy a grizzlyknél létező dolog, hiszen nem egy esetben találtak olyan turistákat vagy medvekutatókat, akiket félig vagy teljes egészében megettek a medvék. Nálunk ez nincs meg, egyrészt azért, mert Európában sok helyről eltűnt a medve, ahol megmaradt volna a ragadozói gén, ott ki volt iktatva. Azok a medvék, amelyek erőszakosak vagy túl bátrak, mindig elpusztulnak. Vagyis nem igazán tudják ezt a viselkedési mintázatot örökíteni, ugyanis fele-fele arányban beszélhetünk a genetikáról és a tanult viselkedésről. A többi állathoz hasonlóan a bocs is tanulja a viselkedést, ha ezeket az agresszív anyákat vagy hímeket kiveszik a populációból, ez a viselkedés nem működik. Azok maradnak, amelyek ha meglátják az embert, akkor elfutnak – ezt tanulják meg a bocsok is. Hiába van meg a képességük, a medvék az embertől félnek – bár nem tudják mitől” – magyarázta.

A Kárpátok királya néha nagyon kíváncsi

Gál László azt sem tanácsolta, hogy pórázról elengedett kutyával sétáljunk az erdőben. „A kutya addig van rendben, míg visszahívható, figyel a gazdájára, irányítható. Voltak esetek, hogy a kutya ráment a medvére, majd visszafelé a medvével együtt jött, az eb továbbfutott, a gazda pedig szembetalálta magát a feldühödött vaddal. A kutya olyan esetekben jó, ha az ember mellett van, áfonyaszedés közben figyeli a környezetet és ugat” – vázolta.

Ami a medvetámadásokat illeti, mindig összetett problémáról van szó. „Ha málnászás közben a másik bokorban ott egy ötéves hím, az feltehetően elmenekül, de egy bocsos anyamedve nem valószínű, hogy egyből ezt teszi, főleg, ha nagyon közel vagyunk. A medvével való találkozást meg kell előzni, utolsó pillanatban nem nagyon van, mit tenni. Még akkor is, ha nincs ragadozási, pusztítási szándék. Ha az ember felé fut, majd megáll, az nem támadási szándék, figyelmeztetés” – magyarázta.

A megelőzés azt jelenti: figyelni kell akár a medvenyomokra, ürülékre. „Ilyent látva ne érezzünk késztetést, hogy bemenjünk a sűrű bokorba, hangosan kell beszélgetni, még akkor is, ha egyedül vagyunk. Inkább nézzenek hülyének, mintsem halottnak” – hangsúlyozta. A lényeg az: az állat vegye észre, hogy ott tartózkodunk, így nem történik meg, hogy az ember és a medve egy bokorról csemegézik – tette hozzá. Nyílt erdőben is jobb elkerülni, kikerülni, teret adni a medvének, az élet fontosabb, mint egy jó fotó készítése – hangsúlyozta.

A sebzett vaddal szemben azonban nincs mit tenni, legyen szó csapdázott vagy lövés által megsebzett medvéről, az válogatás nélkül támad – hívta fel a figyelmet. Ez érvényes az altatásból ébredő medvékre is: az támad, függetlenül, hogy milyen és mekkora állatról van szó – mondotta a szakértő. „Ha a városban találkozunk a medvével, akkor ne tegyünk hirtelen mozdulatot, ne kiabáljunk, egyszóval semmi olyat, amit a vad provokációnak minősíthet. Ha az utca sarkán találkozunk vele, akkor álljunk meg, majd óvatosan lépjünk hátra. A medve ugyanezt fogja tenni, ez a tapasztalat” – magyarázta. Hozzátette: például Tusnádfürdőn is több ízben provokálták a medvéket, volt, aki megúszta, más kevésbé volt szerencsés.

Sok száz kép és videó készült a barnamedvéről

A medveriasztók hatékonyak

A medvespray hatékony, működik, csak épp használni kell tudni – válaszolta Gál László hallgatói kérdésre. „Mindenkinek ajánlom, hogy gyakorolja a tokból való kivételt, s fontos, hogy a spray kéznél legyen. Volt olyan társaság, hogy a spray-jük a hátizsák aljában volt… Érdemes azt is kipróbálni, hogy meddig száll a permet, milyen szórása van. Nem a medvére kell célozni, hanem a medve és közted egy felhőt kell képezni, ez általában elég az elriasztásra, ezek többnyire az áltámadások esetén válnak be. A zajkeltés, fütyülés egyaránt hatékony, az erdeigyümölcs-begyűjtők is ezért zajongnak. A zajkeltés nem szabad ismétlődő legyen, mert azt is megszokja az állat, így a változatosságon van a hangsúly” – mondotta.

A medvék egyébként nappal kevésbé aktívak, de ebből sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni – hangsúlyozta. Azok a medvék, amelyek a háziállatokra „szakosodtak”, ritkán támadnak emberre. Az esztenák környékén inkább a kutyáktól tartanék – mondotta Gál László. Ismételten hangsúlyozta: ha az erdőben medvével találkozunk és az nem sebzett, akkor kellő óvatossággal és higgadtsággal el lehet kerülni a bajt.

Bocsos medve

Régen mi mentünk az erdőbe, ma a medve jön a faluba?

Az előadó elmondta: a medvekutatás mindössze egy évtizedre tekint vissza Romániában, valójában a populáció méretét sem tudni. „Eddig egyetlen hivatalos felmérés az a 8000 ürülékminta, amelyből DNS-vizsgálatot készítettek, ezt az erdészet és a vadászok végezték, olyan személyek, akik nem igazán értenek a genetikai mintavételezéshez, az egyetemek vagy a kutatók, akik ezzel foglalkoznak, nem voltak bevonva. Ebből a 8000 mintából háromezer medvét azonosítottak, 2000 azonban nem medve volt. Ebből nem lehet kijelenteni, hogy az országban háromezer medve van. A 10–12 ezres számot sem lehet genetikailag így megállapítani, mivel csak bizonyos területeken vettek mintát, azt vetítették vissza az egész országra. A gond az is, hogy bár európai uniós finanszírozással történt ez a vizsgálat, nyilvánosan nem elérhető. A tudományt azért nem szeretik politikus és más körökben, mert egzakt dolog. Le kell legyen írva, hogy miként jutottak erre az eredményre, de nem elérhető. Ennek tükrében nem lehet számszerűsíteni a medvék számát” – magyarázta.

Elmondta: ha jó volt az erdőben a magtermés, akkor sokkal több medvével találkozott az erdőben, kisebb volt a mezőgazdasági kár. Amikor nem volt magtermés, a mezőgazdasági kár mértéke megnőtt, több medvét lehetett látni lakott területek közelében. Ez összességében arra a hibás következtetésre sarkallta az embereket, hogy a populáció száma nagyon megnőtt – mondotta. A medvék számolása nehézségének kiegészítéseképpen még elmondta: olyan nyakörves medve is volt, amely megjárta magát Medgyestől Onyestig kétszer is. Ezt a medvét vajon hány vadásztársaság számolta meg? – tette fel a kérdést.

Azt is elmondta: a hisztériakeltésben a médiának és a közösségi oldalaknak is nagy a felelőssége, semmiféle háttértudás nélkül születnek a rémhírkeltő cikkek, bejegyzések, erre most a mesterséges intelligencia is „rásegíthet”. „Régi cikkeket, vadászkönyveket elolvasva kiderült, hogy a medve korábban is elragadott háziállatokat. Csak akkor nem ilyen volt az információ terjedése, nem tudtunk arról, hogy mi történik tőlünk távolabb” – magyarázta.

Túl közel – írta a fotó kísérőszövegéhez Gál László

A bocsok száma sem nőtt a korábbi évekhez képest. „A medve általában hármat, ritkán négyet bocsozik, de ez utóbbi esetében egyik gyenge, elpusztul. Annyiban változott a helyzet, hogy nagyon sok az etetés, legyen szó ökoturizmusról vagy vadászatról. Így azok a bocsok, amelyek alultápláltság miatt el kellene pusztuljanak, lehet, hogy megmaradnak. Ha olyan környezetben vannak, ahol folyamatosan van télen is mesterséges táplálék, akkor a medvéknél a téli álom is kimarad. Ez is komplexebb dolog: ha kicsi a hó, bőséges volt a magtermés és még mesterséges táplálékhoz is hozzájutnak, akkor a fiatal vagy középkorú egyedek nem fognak téli álmot aludni. A nagyobb hímek vagy a bocsozó medvék valószínű igen, de ez kb. kétharmada a populációnak” – fejtette ki hallgatói kérdésre. 

Ami a medvék gyakoriságát illeti, kérdést tett fel: ha az emberek életét a politikusok fontosnak tartják, akkor miért nem tüntetik el a medvéket a Transzfogarasról? A medvék száma valóban némiképp nőtt az elmúlt évtizedekben, de a konfliktusok sokkal inkább az emberi viselkedés következményei, semmint az állatok „túlzott szaporaságáé” – hangsúlyozta. „Hiába van medvebiztos kuka, ha a védelme nincs elhúzva. Ezek etetőpontként működnek egy városon belül, ezt az ürülékben talált maradványok – közte négy százalék műanyag is – bizonyítják. Ha nincs etetés, nincs táplálékforrás, akkor nem vonzza a város a medvét” – mondotta Gál László.

„A medve nem szereti a várost, de megtanulta, hogy ott könnyebb élelemhez jutni. Egy kukából vagy egy gazdaság udvaráról sokkal egyszerűbb a vacsora, mint húsz kilométert vándorolni áfonyáért” – jegyezte meg. Hangsúlyozta: a medve nem egy „vad gyilkos”, ahogyan gyakran beállítják, hanem okos, tanulékony állat, amely gyorsan alkalmazkodik. Gál László szerint ez a faj intelligenciája egyszerre áldás és átok. „Ha megtanulja, hogy a falu határában mindig talál ennivalót, oda fog járni. És mivel a medve nem felejt, a viselkedése rögzül. Ezt mi emberek tanítjuk neki – még ha nem is akarjuk.”