Október 9-én Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Központ dísztermében bemutatták Vántsa Judit Romániai magyar közkönyvtárügy 1945–2023 között című könyvét a könyvtárosi szakma jeles képviselői, családtagok és barátok jelenlétében. A szerző beszélgetőtársa Szőcs Endre, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke volt. A könyv megjelenése véletlenül egy fontos időponttal is egybeesett, Vántsa Judit 35 évvel ezelőtt, 1990. október 15-én kezdte meg könyvtárosi pályafutását. A kötet alapját doktori disszertációja képezi, mely néhány módosítással és bővítéssel a napokban jelent meg a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál. Vántsa Juditot 2024. december 4-én avatták doktorrá Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A könyvbemutató után készítettünk vele interjút.
– Miért választotta ezt a kutatási témát?
– Főiskolai/egyetemi tanulmányaim során, amikor dolgozatot kellett írni, a tanáraim mindig az erdélyi könyvtári helyzetre voltak kíváncsiak. Amíg a magyarországi könyvtárakról rengeteg szakirodalom állt rendelkezésünkre, a romániai magyar vonatkozású könyvtárakról nem volt egy átfogó, összefoglaló szakirodalom. Ezért, amikor választani kellett egy új témát – mivel az olvasáskutatást nem támogatta a doktori iskola –, egyből, szinte gondolkodás nélkül mondtam a közkönyvtárügy feldolgozását.
– 78 év anyagát gyűjtötte össze, kimondani is sok, nemhogy megírni.
– Igen, a kutatás közben derült ki, mekkora hatalmas könyvészetből kell dolgozni, hogy az erdélyi könyvtárakról is bőven van anyag, csak össze kell gyűjteni és feldolgozni. Ezért a témavezetőmmel úgy döntöttünk, hogy a további kutatásban csak a romániai magyar nyelvű szaksajtóban levő cikkekre alapozom a feldolgozást.
– A könyvben nyolc folyóiratot, illetve folyóirat-mellékleteket is feldolgozott, amelyek sajtótörténeti szempontból is érdekesek. Melyek ezek a folyóiratok?
– A Könyvtárosok Tájékoztatója (1950–1965), Könyvtári Szemle (1966–1973), Művelődési Útmutató (1948–1956), Népművelődés (1951–1952), Művelődés (1956–), Könyvtár (1974–1985), Könyvesház (1991–2007), ReMeK-e-hírlevél (2006–), ez utóbbi online folyóirat, melyet Kézdivásárhelyen a Báró Wesselényi Miklós Könyvtárban alapítottak.
– Hogyan épül fel a könyv tartalmilag?
– A Bevezetést a Sajtótörténet című fejezet követi. A harmadik rész az 1945–1967 közötti időszak közkönyvtárügyét tárgyalja. Ez az időszak nagyon fontos volt a könyvtári alapok lerakásában, a könyvtári hálózat kialakulásában. Végigkövethetjük a tartományi és rajoni könyvtárak kialakulását, fejlődését, a vándorkönyvtárak és házi könyvtárak szerepét, fontosságát. Ezekben az években fontos feladat volt az írástudatlanság felszámolása, az iskolareform életbe léptetése, a demokratikus kiadói rendszer megteremtése, közművelődési könyvtárak telepítése. Ebben az időszakban válik a könyv és a könyvtár az ismeretszerzés, az önképzés alapvető eszközévé. Érdekes és tanulságos volt megtudni a könyvtári szakma fejlődését 1950-től napjainkig. A sajtóban levő cikkek számos példa alapján mutatták be mindazokat a nehézségeket, kihívásokat, buktatókat vagy sikereket, amelyekkel egy új szolgáltatás, tevékenység bevezetésre került egy-egy könyvtárban. A szabadpolcos rendszer bevezetése például hatalmas ellenállásba ütközött az 1950-es 1960-as években. Ma, a 21. században enélkül nem is lehet elképzelni egy közművelődési könyvtárat. De a gyermekrészlegek kialakulását, létrejöttének fontosságát, fejlődését is folyamatosan követhetjük. Kiemelten foglalkozom az olvasókörök kialakulásával és működésével is.
A negyedik fejezet (Közkönyvtárügy 1968–1989) egy új korszakot tár elénk, mivel a megyésítés miatt a tartományi és rajoni könyvtárak helyét átveszik a megyei, municípiumi és városi könyvtárak. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a propaganda, a kommunizmus éltetése. Az eddigiek során alkalmazott könyvpropaganda módszerek tökéletesedtek, újak születtek és gyökeresedtek meg. Ugyanakkor tanúi lehetünk, hogy a könyvtárak és könyvtárosok miként próbálnak helytállni az egyre elnyomottabb működési feltételek között. Egyre nagyobb volt a nyomás a kommunista párt részéről, mindent ellenőrzésük alatt tartottak, a könyvek beszerzésétől a könyv- és könyvtárnépszerűsítő programokig.
Az 1989-es rendszerváltást követő időszakban a közkönyvtárügy terén egy új korszak kezdetének vagyunk tanúi, amikor újra az alapoktól kellett felépíteni a könyvtárakat. Az ötödik fejezetben az új könyvtárak létrehozása, a meglévők állományának felújítása, új könyvtárosok alkalmazása, képzése, a szakmai érdekképviselet létrehozása, működtetése, a szaksajtó újraindítása és a könyvtárak fejlesztése áll a középpontban. Ebben a fejezetben került feldolgozásra a romániai magyar könyvtárosok díjazása, kapcsolatok társszervezetekkel és a különböző projektek. A romániai projektek, pályázatok több könyvtár érdekét kívánták szolgálni, több könyvtár hasznosította és fejlődött általa. Volt olyan projekt is, amely csak a tervezés szintjéig jutott, mégis fontosnak tartottam beszámolni róla, mivel még megtörténhet a megvalósítása. A hatodik fejezetben azokat a fontos mozzanatokat gyűjtöttem össze 56 könyvtár tevékenységéből, amelyek alátámasztják, kiemelik vagy kiegészítik a könyvtárügyről szóló fejezeteket konkrét példákkal.
– Honnan gyűjtötte össze a forrásanyagot?
– A feldolgozandó sajtóanyag nagy részét az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi Szakkönyvtárában, Kolozsváron a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban, a Művelődés szerkesztőségében, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban és a kézdivásárhelyi Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtárban találtam meg. A digitalizálás fejlődésének köszönhetően sokat segített a hiányzó lapszámok felkutatásában az Arcanum Digitális Tudománytár és az Erdélyi Digitális Tudománytár (Digitéka).
– Ebben a témában tervezi a kutatás folytatását? Azt írja az utószóban, hogy nem tekinti lezártnak a témát.
– Most úgy érzem, hogy ennyit tudtam kihozni ebből a témából. De mindenképp jó lenne, ha nem szakadna meg a további feldolgozás, és levéltári forrásokkal is kiegészülne. Azonban tervezem megírni a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár történetét, hiszen egy 183 éves intézményről van szó. Ezzel a témával is ugyanez a helyzet, mint a közkönyvtárügy történetének felgöngyölítésével, nagyon sok helyről kell összegyűjteni az anyagot hozzá, melyet rendszerezni kell, és feldolgozni.
– Könyvklubot vezet, fotóz, túrázik. Van még valami?
– Havonta három biblioterápiás csoportnak tartok foglalkozást, ebből kettőt a könyvtárban és egyet a Caritasnál. Szócikkeket írok Kézdivásárhely online városlexikonába. Három évvel ezelőtt, amikor a Kézdivásárhelyi Fotóklub a könyvtárba tette át a székhelyét, akarva-akaratlan a fotósok között találtam magam. Nagy Lajos fotóművész tanácsai egy olyan világba röpítettek, amely teljesen új volt számomra, mostanra meg hobbimmá vált. Nagyon kicsi vagyok köztük, de ha valahol kiválasztják kiállításra egy-két fotómat, együtt örülünk. Kikapcsol, felemel, boldoggá tesz ez a fajta alkotás, és mellette a túrázás, hiszen ekkor fotózni is van időm. Utolsónak említem, de a legfontosabb az olvasás. Egyrészt, mert kell készülni a csoportfoglalkozásokra, másrészt, mert ilyenkor pihenek. Amikor elvonulva egy könyvvel kikapcsolom a zavaró külvilágot és belemerülök egy történetbe, újjászületek, elfelejtem a nehézségeket, a fáradtságot, s képessé válok ezáltal újra talpra állni és folytatni a munkát, a feladatokat ott, ahol előző nap abbahagytam.
