A kézdivásárhelyi önkormányzat legutóbbi ülésén Fejér László Ödön szenátor, a Kézdi Lacto Coop Tejszövetkezet elnöke részletes beszámolót tartott az ipari parkban működő tejüzem helyzetéről. A gyár jelentős bérhátralékot halmozott fel, ezért az elnök az adósság átütemezését, illetve annak a lehetőségét kérte, hogy a város az ipari park tulajdonosaként részvényesként vegyen részt a tejüzem működtetésében.
Fejér László Ödön elmondása szerint a Kézdi Lacto Coop Tejszövetkezet megalapítása a helyi gazdák kezdeményezésére történt pár évvel ezelőtt. A cél egyértelmű volt: helyben feldolgozni a háromszéki tejet, megakadályozni, hogy a gazdák külföldi vagy távoli feldolgozókra legyenek utalva. „Amikor megalapítottuk, hatvan gazda csatlakozott. Emlékezhetnek, volt idő, amikor a tej annyira értéktelenné vált, hogy Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt ellocsolták – ennyire kilátástalan volt a helyzet. Én akkor azt mondtam: ne öntsük a tejet az árokba, építsünk gyárat!” – idézte fel a szenátor.
A gyár két és fél millió eurós uniós támogatásból és félmillió eurós Pro Economica-támogatásból épült fel, a gazdák pedig önrészt is biztosítottak. „Egy modern, teljesen automatizált, 30 ezer liter kapacitású üzemet álmodtunk, amely a térség tejtermelésének központja lehet” – fogalmazott.
Műszaki hibák, pénzügyi válság
A valóság azonban hamar nehézségeket hozott. Az olasz gyártótól vásárolt, rozsdamentes acél szerkezetű berendezésekről kiderült, hogy belül hibás hegesztéssel készültek. Emiatt a mosórendszer nem tudta megfelelően tisztítani a csöveket, a tej fertőződött, és az üzemet le kellett állítani.
„Amikor kórházban feküdtem, épp műtöttek, akkor jött a hír: meg kellett állítani a termelést, mert a tejjel, az üzemmel baj van. Szörnyű érzés volt. Egy évig tartott, amíg mindent kijavítottak, újrahegesztettek, kamerával átnéztek, és közben elfogyott minden pénzünk” – mondta Fejér.
A gazdák közül sokan kihátráltak, a tejbeszállítás leállt, a szövetkezet pedig nehezen tudta fizetni a dolgozók bérét és a hiteleket. A Pirostarka Egyesület – amely országos szinten is része a szövetkezeti hálózatnak – maradt az egyetlen stabil partner, amely további egymillió euróval segítette a működést.
Fejér László Ödön (jobbról) a tanácsülésen. Tájékoztatta a testületet a problémákról
A szenátor hangsúlyozta: a tejüzem ma már működőképes, korszerű technológiával rendelkezik, és néhány termék – például a kakaó – kimondottan népszerű a diákok körében. „A városból alig akad olyan gyerek, aki ne kóstolta volna a mi kakaónkat. A gyár most is működik, a gépek üzemképesek, a termékek minőségiek – a pénz nem tűnt el, csak falakba és acélba épült” – fogalmazott.
Fejér László Ödön szerint a gyár jövője most az önkormányzat döntésén múlik. A bankkal sikerült újraütemezni a hitelt, de a városi helybértartozás továbbra is nyomja a vállalatot. „Arra kérem önöket, ne engedjék, hogy Kézdivásárhely felszámolja a saját gyárát. Ha jövő év végéig működni hagynak minket, minden adósságot ki tudunk fizetni” – fejtette ki, és egy javaslatot is megfogalmazott: „Ha a város tulajdonrészt vállalna a gyárban, az adósság eltűnne. Legyen a város részvényes! Ez nemcsak segítség, hanem befektetés a jövőbe. A kézdivásárhelyi ipari parkban működő gyár nem idegen cég, hanem helyi közösségi vagyon.” Mint mondta: nyitott arra, hogy a városvezetés és a tanács tagjai meglátogassák az üzemet: „jöjjenek el, nézzék meg, hogy miről beszélek. Látni fogják, hogy a pénz nem tűnt el, hanem a gyárban van – a gépekben, a falakban, a termelésben.”
Fejér László Ödön mindemellett szókimondóan beszélt a romániai tejpiac valóságáról is. „A nagykereskedők három és fél lejt fizetnének a liter tejért, miközben kéthetente 10–15 százalékos engedményeket követelnek. Ezt egy kis gyár nem bírja el. Sőt, sok helyen még pálinkát is kérnek mellé, ha szerződést akarsz” – jegyezte meg keserűen. A szövetkezet ezért a helyi piacra és a közvetlen értékesítésre alapoz: saját szállítással juttatják el a termékeket kisboltokba, iskolákba, közintézményekbe. „Ha a helyiek támogatják a helyi termelést, a gyár nemcsak fennmarad, hanem fejlődni is tud. Nem kell sok: ha hetente csak 40 ezer ember Háromszéken megvenne egy liter tejet, a gyár máris nyereségesen működne” – mondotta.
Közösségi ügy
Fejér László Ödön a gazdák felelősségéről is beszélt. Elmondta, a beérkező tej 86 százaléka nem felelt meg az uniós normáknak, ami a termelés minőségét és a feldolgozást is nehezítette. „Nem akarok senkit bántani, de sok gazda nem tartja be a higiéniai előírásokat. A reggel lefejt tej este már nem jó, ha nincs hűtőben. Ez is oka volt annak, hogy a gyár nehezen tudott stabil minőséget biztosítani.” A szövetkezet ezért a jövőben csak minőségi tej átvételét tervezi a Pirostarka Egyesület közvetítésével. „Most már minden adott a jó működéshez, de szükség van a fegyelmezett beszállításra is. Ez a siker kulcsa. Nem akarok panaszkodni. Csak azt szeretném, hogy értsék: ez a gyár a miénk. A mi városunké, a mi gazdáinké, a mi gyerekeinké. Aki megkóstolja a termékeinket, érzi benne a székely munka ízét. Ezért érdemes küzdeni.”
Fejér László Ödön hozzátette: a gyár jelenleg öt embernek ad munkát, de a kapacitás bővítésével akár több tucat új munkahely is létrejöhetne. „Ha beindulunk, a gyár jövő év végére minden tartozást kiegyenlít. Addig viszont szükségünk van a város türelmére és bizalmára.”
A tanács ülésén elhangzottak szerint a jogi lehetőségeket, hogy miként lehet a város egy magáncég társtulajdonosa közvetlenül, még vizsgálják, de összességében a testület pozitívan állt az üzem kérdéséhez. A részvényessé válás egyébként nem ördögtől való: a kézdivásárhelyi tanács korábban a New Fashion Készruhagyárban is kisebbségi részvénycsomagot birtokolt.
