A Hargita, Kovászna és Maros megyei vadászok legfontosabb seregszemléjének, az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett Székelyföldi Vadásznapoknak Sepsiszentgyörgy és Zágon adott otthont október 17–18-án. A vándorrendezvény pénteken Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Vadászati Közgyűjtemény épületében vette kezdetét, majd szombaton Zágonban, a Mikes–Szentkereszty-kastély udvarán folytatódott.
A vadászkürt hangja szombaton egybegyűjtötte a vadászokat, családokat, természetbarátokat és érdeklődőket – a zágoni Mikes–Szentkereszty-kastély udvara igazi közösségi találkozóhellyé vált. A nap elején elindult a főzőverseny, megnyílt a vadászkellék- és kézművesvásár, majd díszes rendben a színpad elé vonultak a vadászegyesületek.
Ahogyan vadászunk, olyan emberek vagyunk
Az ünnep Szent Imre-áldással és köszöntőkkel kezdődött. A nyitóbeszédek középpontjában a hagyomány és a közösség állt. Kiss Augustin, Zágon polgármestere hangsúlyozta: a község gazdag hagyományai és élő közösségi élete méltó keretet ad az ünnepnek: a természet szeretetét, a hagyomány tiszteletét és az emberi közösség erejét egyesíti.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a vadászatot kulturális fokmérőnek, életmódnak és világszemléletnek nevezte: ahogyan vadászunk, olyan emberek vagyunk – felelősen a természet iránt, tisztelettel a vad felé, alázattal a hagyományokhoz.
Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke a trófeaszemle minőségét emelte ki mint bizonyítékot arra, hogy a székelyföldi vadállomány jó kezekben van; szerinte a vad sorsa a terepen dől el, a felelős döntések a vadászok kezében vannak.
Csibi Attila Zoltán, Maros Megye Tanácsának alelnöke a vadászat erkölcsi tartalmát – felelősség, alázat, szépség – emelte ki, és úgy fogalmazott: a vadászat tükör, amely az embert mutatja meg.
Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke a három megye egységét hangsúlyozta: a határok nem választanak el, inkább „varratként” tartanak össze.
Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja az anyaország és Erdély közötti hídépítésről beszélt, s arról, hogy a vadászat a természettel való harmonikus együttélés gyakorlata, amely rendet és önfegyelmet is jelent.
Rotyog az üstben a sok finom falat. Fotó: Bodor János
Érdemrendek és vándorzászló
Az ünnepi ceremónia végén átadták a Venator Terra Siculorum – Székelyföldi Vadászati Érdemrendeket. Az elismerésben azok a vadászok részesülnek, akik munkájukkal és hivatástudatukkal kiemelkedőt alkottak a szakterületen, a vadászati hagyományok megőrzésében, a vad és élőhelye védelmében. Tevékenységükkel nemcsak a székelyföldi és romániai vadászati közösséget erősítik, hanem példát mutatnak, hogyan lehet tisztelettel, tudással és alázattal szolgálni a természetet.
A Demeter János igazgató által vezetett Vadon Egyesület révén 2014-ben létrehozott elismerésben Zágonban a következők részesültek: a zágoni származású Kiss Attila, a Katrosa Vadászegyesület igazgatója, János Zsolt, az Országos Erdőőrség tanácsosa, dr. Sárkány-Kiss Endre egyetemi tanár, prof. dr. ing. Ovidiu Ionescu, a brassói Transilvania Egyetem Erdőmérnöki és Erdőgazdálkodási Karának dékánhelyettese, a magyarországi Vadászkamara Kürtegyüttes, a vadászkürtös Európa-bajnokság háromszoros győztese, a Kovászna megyei Székely Vadászkürt Egyesület, valamint Zambó Péter, aki az elismerést a Sopronban megszervezett Országos Vadásznapon vette át.
A díjazást követően Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök átadta a vándorzászlót Bíró Barna Botond Hargita megyei tanácselnöknek, a Székelyföldi Vadásznapok jövő évi házigazdájának.
Szól a vadászkürt. Fotó: Csulak Zoltán
Szakmai programok
A kastély udvarán kiállított több tucat szarvasagancs-trófeát dr. Náhlik András, a sepsiszentgyörgyi Sapientia EMTE dékánja mutatta be: közérthetően ismertette a bírálati és pontozási szempontokat és elkalauzolta a közönséget a gímszarvas agancsképzésének anatómiájába, életmódjába, viselkedésébe és párzási rítusaiba.
A szakmai programok a modern vadgazdálkodás műhelyeibe is betekintést nyújtottak: dr. Ovidiu Ionescu a genetikai alapú medveállomány-becslés előzetes eredményeit mutatta be; Dan-Cornel Popovici a dámszarvas (Dama dama) romániai szerepéről és a jelenlegi gazdálkodási gyakorlatokról tartott előadást; dr. Benke József erdőmérnök pedig a romániai vadászatot ismertette vadgazdálkodási nézőpontból.
A gyakorlati tudás látványos bemutatókban is testet öltött: a Sebzett vad nyomában program a vérebek munkáját és az utánkeresés lépéseit hozta közel a közönséghez, a kastély melletti futballpályán pedig az Országos Magyar Agarász Egyesület tartott igen látványos bemutatót, felidézve a hagyományos vadászati módokat.
A természet hangját Erdélyi Tamás fővadász, többszörös szarvasbőgő-bajnok hozta el, aki a bőgő szarvasbika üzenő hangját utánozta különböző eszközökkel. Bemutatóját a szarvasbőgő verseny követte, amelyen szoros küzdelemben Sánta Ferenc lett az első helyezett (felnőtt kategória), a második helyen – egy ponttal lemaradva – Kis Máté, a harmadikon pedig Victor Olariu végzett. A közönségdíjat és a legtehetségesebb ifi versenyző címet az ötéves Sánta Abba Márk kapta. A díjátadó tapsviharral és „őszi bőgéssel” zárult.
Tizenharmadik alkalommal szervezték meg a rendezvényt. Fotó: Csulak Zotán
Vadból készült finomságok – közösség és kultúra
A nap nemcsak a szakmáról szólt, hanem kultúráról, gasztronómiáról és közösségről.
A hagyományokhoz híven idén is nagy érdeklődés kísérte a főzőversenyt: 25 csapat nevezett, a klasszikus fogások mellett több újszerű receptet is kipróbáltak. A zsűri sorra kóstolta és értékelte a bográcsban készülő ételeket, a díjazottak pedig a székely ízek jó hírét vitték tovább.
Első helyen a málnásfürdői székhelyű Pro Silva Vadászegyesület végzett vörösáfonyás Wellington-szarvashátszínnel; a második díjat a Gyergyói Vadászegyesület kapta szarvas steak menüjéért; harmadik lett a Kovászna megyei Sportvadászok és -horgászok Egyesületének csapata.
A szakmai zsűrit Veres István Michelin-csillagos séf elnökölte; tagja volt Pásztori István, a 2024-es Konyhafőnök nyertese, és a Csülökkirály néven ismert Kovács Mihály. A zsűri arra biztatta a csapatokat, hogy minőségi, helyi alapanyagokból dolgozzanak – ettől lesz igazán egyedi a vadból készült étel.
A nap folyamán a Székely Vadászkürt Egyesület és a Vadászkamara Kürtegyüttes többször is megszólalt; a Zágoni Rezesbanda, a Zágoni Református Férfidalárda, majd a Szivárvány és a Gyöngyszemek táncosai vitték tovább a lendületet. Új színt hozott a rendezvénybe Prihoda Judit képzőművész élő performansza, este pedig a Pittyes 2es és Gyufa koncertje szórakoztatta a közönséget.
A kastély falai között Bede Erika természetfotó-kiállítása egész nap látogatható volt; a gyerekeket játszóház várta, a „virtuális vadászat” pedig a kíváncsiaknak kínált kockázatmentes, mégis izgalmas próbát.
Mindez együtt mutatta meg, hogy a Székelyföldi Vadásznapok nemcsak a szakma éves seregszemléje, hanem élő, nyitott közösségi ünnep: tudomány és hagyomány, kutatás és terepi bölcsesség, muzsika és bográcsos jókedv állt össze egyetlen zágoni napba.
