Bajcsi Tibor: 1991 tavaszán Szabó Lajos plébános felhívott minket és még két házaspárt, hogy el kellene menni Magyarországra, van egy lelkiség, a Házas hétvége, részt kellene venni és ide is elhozni. Nyolcan mentünk: Simó Jakab atya, Szabó Lajos atya, a Fazakas házaspár, a Kelemen házaspár és mi. Tahiban két házaspár és a plébános vezette a lelkigyakorlatot. A plébános Nagy József volt Jugoszláviából, a házaspárok magyarországiak. Érdekes módon próbáltak rávezetni arra, hogy különböző eseményeket, helyzeteket a családban leírással, kommunikációval, dialógussal próbáljunk kiegyensúlyozni. Hát volt, akinek nagyon nehezen ment az egész. Én szabadabban tudtam kezelni, Eszterkét többször megérintette ez a kommunikáció, majd a befejező részben arra kaptunk áldást, hogy idehaza folytassuk. Lajos atyától kérdeztük, hogyan tovább… Azt válaszolta, hogy még kellenének házaspárok, mert kevesen vagyunk. Így stagnáltunk egészen tíz évet. Tíz év múlva a nevünket Pesten felfedezték. Szatmáron is beindult a mozgalom, és felhívtak telefonon, hogy részt vennénk-e egy újabb hétvégén. 2001. március 16–18. között elmentünk Szokondra egy újabb alapozóra, ahová jött Zetelakáról Incze Benjamin akkori plébános, Szabó Endre és felesége, Muszi. Ők már azzal a szándékkal érkeztek, hogy ezt folytatni fogják. És hála Istennek, a zetelakiak ügyesebbek voltak, mint mi, nekiálltak a folytatásnak. Megszervezték a Híd-találkozókat, majd elkezdték szervezni a HH-sokat. Nem akartunk teljesen kimaradni. Amikor meghallottuk, hogy ők már munkálkodnak, elkezdtünk házaspárokat küldeni Kovászna, Hargita és Brassó megyéből. Akkor jobban terjedt itt, Székelyföldön a HH, s most már elég sokan vannak Felső-Háromszékről, Brassóból, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából.

– A ti házaséletetekben jelentett-e valami újat, valami többletet? 

Bajcsi Eszter: Hogy mit jelentett az én életemben a HH? Az első hétvégét átsírtam. Amikor visszahívtak tíz év múlva, rájöttem, hogy a tíz év alatt mennyit haladtunk, mennyi jó történt a házasságunkban. Megvolt az eredménye az első HH-nak. Akkor sem ment rosszul, de jobbra fordult a házasságunk. Ha valami nem tetszett nekem, gyorsan vettem a füzetet és leírtam, majd odaadtam Tibinek. Leírtuk, megtárgyaltuk, s akkor nem veszekedtünk, hanem megbeszéltük. Volt egy olyan eset, hogy Tibit elhívták lelkigyakorlatra. A faluban volt egy házaspár, ismertük őket, meglátogattuk, elhívtuk HH-ra, el is mentek, s amikor visszajöttek, kérdeztük, milyen volt. Akkor elmesélték, ha nem mentek volna oda, akkor elváltak volna. Ez nagyon kézzelfogható volt nekem, hogy jófele haladunk a HH-vel. Igen sok párt küldtünk Szentgyörgyről és a környékről alapozóra, sokáig tartottuk a találkozókat. Minden hónapban egyszer találkoztunk a plébánián, dialógust írtunk. Volt olyan időszak, amikor vasárnap délutánonként foglalkoztunk problémás házaspárokkal. Haladtunk, aztán egyszer megszakadt. Nekünk nem volt időnk, más találozókra mentünk. Nekem személy szerint nagyon jót tett. Sok házaspárt megismertünk, tudtunk tanácsot adni. Mindig az volt az első: Istent vonják be a házasságukba. Most is, ha tudunk, elmegyünk, hátterezünk, anyagiakkal is segítünk, vagy sütikkel, ha lehet, akkor részt veszünk. Szentgyörgyön újraalakult a közösség, amikor Ilyés Zsolt plébánost ide helyezték, és vannak új, fiatal HH-sok.