Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea)

Sárgásbarna, mézsárga kalapja sokáig begöngyölt szélű, majd kiterül, idősen gyakran hullámos és bordázott lesz. Kalapbőre letörölhető szálas pikkelyekkel ritkásan megszórt, nedves időben nyálkás (főzés közben még nyálkásabb lesz, ezért sokan nem fogyasztják, a térségben máskülönben emiatt gebe­gombán kívül „taknyos gombának” is nevezik). Széles lemezei krémszínűek, idővel barnán foltosodnak, enyhén a tönkre kanyarodnak. Tönkje aránylag hosszú, sokszor görbült, fiatalon kissé bunkós, majd kinövi, elvékonyodik. Fehéres gallérján többnyire sárgás szegély figyelhető meg, a gallér alatt a tönk szálas, apró pikkelyekkel borított. Csoportos megjelenésű, gyakran több tönk szorosan összenő a tövénél. Fehéres húsa a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben kívül szívós, rostos, belül vattás állagú.

A városban nem ritka, parazita vagy szaprobionta életmódot folytat. Sepsiszentgyörgyön élő fán nem, csak elhalt tönkön vagy eltemetett faanyagon figyeltem meg. A felismert faanyagok: vadgesztenye az Erzsébet park felső sétányán és diófa az egyik barátom kertjében (ő azt állítja, hogy a gomba tűzifával együtt érkezett udvarára, tény, hogy termőhelye közelében volt a farakás). A városban október és november a fő termőideje, de ha enyhe az időjárás, elhúzódhat december első feléig is. 

Feltételesen ehető, az úgynevezett húszperces gombák közé tartozik, ugyanis kalapja (rágós tönkje nem ehető) csak minimum 20 percnyi sütés-főzés után fogyasztható, ezalatt méreganyagai lebomolnak. Nyersen és félig főzve gyomor- és bélrendszeri panaszokat okozhat. 

Egészben vagy darálva a gombás zakuszka nagyra becsült hozzávalója. Vele ez a balkáni csemege fehérjedúsabb, gazdagabb ízű és textúrájú lesz. Újabban hasznos bioaktív anyagokat (antioxidáns, immunerősítő, antimikrobiális) mutattak ki belőle, de gyógyászati célra még nem igazán használják, inkább étkezési gombaként ismert. Hasonlít rá a többnyire fenyő anyagán termő, a városban jóval ritkább sötétpikkelyes tuskógomba (A. ostoyae). 

Farkas János