Október 15. a perinatális gyász világnapja, a gyermeküket a gyermekvárás, szülés alatt vagy röviddel a szülés után elvesztett családok gyászának napja. Tavaly ilyenkor gyűjtés indult a Vártemplomi Református Egyházközségben, melynek célja egy méltó emlékhely kialakítása Sepsiszentgyörgyön, ahol a meg nem született és elveszített gyermekek szülei lehetőséget kapnának az emlékezésre, gyertyagyújtásra. Egy évvel a gyűjtés elindítása után az ötletgazdát kérdeztük arról, hol tart jelenleg a kezdeményezés.
A szakértők azt tartják, hogy világszinten majdnem minden negyedik nő érintett a perinatális veszteségben, mégis szinte tabunak számít ez a téma, keveset beszélünk róla, mintha a babagyász jelentéktelenebb volna az idősebb hozzátartozók elvesztésénél. Talán ez a hozzáállás az oka, hogy a babájukat gyászolók gyakran elszigetelődnek, megpróbálják palástolni fájdalmukat, pedig könnyebb elviselni a veszteséget, ha az ember kimondja, megosztja másokkal az érzéseit.
Az emlékhely
Az emlékhely létrehozását Bucsi Zsolt Tamás, a Vártemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, mentálhigiénés szakember kezdeményezte, aki a közadakozás elindításakor megpróbálta összefoglalni közösségi oldalán, hogy miért lenne fontos ez az emlékhely. Egy konkrét, erre a célra kialakított hely biztosítaná, hogy a szülők bármikor elmehessenek oda, és kifejezzék érzéseiket, emlékezzenek elvesztett gyermekükre. Ez a hely mintegy elismerné, igazolná a gyermek létezését és a hozzátartozók fájdalmát, segítene abban, hogy a szülők ne érezzék magukat egyedül a gyászfolyamatban. Ugyanakkor segítene fenntartani a kapcsolatot az elvesztett gyermekkel, továbbá az emlékezés mellett idővel megkönnyítené az elengedést, a veszteség elfogadását, az életben való továbblépést. Az emlékhely lehetőséget biztosítana arra is, hogy a hasonló élményeket átélt szülők megosszák egymással tapasztalataikat, ezáltal támogatva egymást, segítene csökkenteni a tabukat a babagyász körül. Már a közadakozás alkalmat kínál kifejezni együttérzésünket, szolidaritásunkat a gyászoló családokkal. Összességében tehát azzal a céllal szeretnék létrehozni ezt az emlékhelyet Sepsiszentgyörgyön, hogy ezáltal segítséget nyújtsanak az érintetteknek feldolgozni kisbabájuk elvesztésének rendkívül fájdalmas élményét.
A célok mellett a tervek is konkrétak, az emlékhelyet a vártemplomi temetőnek egy jól meghatározott részén szeretnék kialakítani egy helyi képzőművész közreműködésével. A lelkész lapunknak elmondta: miután meghirdették a gyűjtést, többen is támogatták a kezdeményezést. „Köszönet az adakozóknak, akik többnyire magánszemélyek. Az eddig begyűlt összeg félre van téve, de ez távolról sem elegendő az emlékhely létrehozásához, az utóbbi időben pedig az adakozás elakadt” – fogalmazott a lelkész. Azonban nem volt időponthoz kötve a szoborállítás, adományokat továbbra is fogadnak – személyesen a vártemplomi parókián vagy a Bölcső és Vár Egyesület bankszámlájára: RO45RNCB0124160035250001 (Asociația Bölcső és Vár Egyesület). Utalás esetén a megjegyzésbe kérik feltüntetni az „EMLEKHELY” szót. Revoluton is lehet utalni a 0742 413 269-es telefonszámra (Bucsi Zsolt Tamás telefonszámára), ugyancsak jelezve, hogy milyen célra küldik az adományt. Hívhatják is ezt a telefonszámot azok, akik személyesen szeretnék átadni adományaikat.
Bárki adományozhat
A lelkész reményét fejezte ki, hogy jövőre már közelebb kerülnek az emlékhely megvalósításához. Eddig arra törekedtek, hogy minél több emberhez eljusson az információ, hogy lehetőség van adományozni erre a célra, mostantól szeretnék eljuttatni kérésüket a városban működő más felekezetekhez is, mivel ökumenikus emlékhelyről van szó. Arra kérik lelkésztársaikat, hogy istentiszteleteken hirdessék, illetve biztosítsanak lehetőséget az adakozásra gyülekezeti közösségeiken belül.
Már elkezdődtek a tárgyalások képzőművészekkel, szobrászokkal is, valószínűleg pályázatot fognak meghirdetni az emlékhely kialakítására, viszont ehhez szükséges megszabni egy keretösszeget, melynek tartalmaznia kell az emlékhely megtervezését és kivitelezését.
A lelkész szerint „a csodákban is hinni kell”, ezért nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy a képzőművészek közül valaki annyira szívügyének érzi majd ezt a nemes célt, hogy ingyen felvállalja az emlékhely megvalósítását. Az is felvetődött, hogy talán hitelesebb lenne az alkotás, ha egy olyan képzőművész jelentkezne, aki nőként, édesanyaként személyesen is érintve volt egy ilyen veszteségben.
Sétáló anya-társ
Mentálhigiénés szakemberként Nagy-Bákai Réka is lelkesen támogatja az emlékhely létrehozását, akinek ugyancsak szívügye ez a téma, több módon is igyekszik segíteni azoknak, akik elveszítették kisbabájukat. Még júniusban segítő beszélgetéssorozatot hirdetett azoknak a perinatális gyászban lévőknek, akik úgy érzik, támaszra volna szükségük. „Mentálhigiénés szakemberként, sorstársként vagy akár barátnőként szeretném megadni azt a figyelmet, amire épp most van szükséged. Szeretnék teret adni a gyászodnak egy közös séta során. Ha nem akarnál sétálni, a beszélgetésre lehetőség van a református vártemplom egyik csendes termében is” – írta közösségi oldalán a szakember.
Mint lapunknak elmondta, azt tapasztalja, hogy nehéz az anyáknak segítséget kérni, hajlamos az ember összegyűjteni a veszteségeit és valahogy egymásra építeni azokat. A magzatvesztés hívószó alatt gyakran előző veszteségek is megjelennek, bár a perinatális gyász már önmagában szerteágazó, súlyosabb formája a gyásznak.
Gyászfeldolgozó műhelymunka
Nagy-Bákai Réka és Nagy Enikő, aki ugyancsak mentálhigiénés szakember, egy kétnapos gyászfeldolgozó műhelymunkát is meghirdetett a magzatukat, kisbabájukat elvesztett anyáknak, apáknak, melyet november 7-én és 8-án tartanak a sepsiszentgyörgyi református vártemplom imatermében. A műhelymunka kiscsoportos, zárt, biztonságos térben zajlik – áll az esemény ajánlójában.
Mint írják, a perinatális gyász sokszor láthatatlan, mély és összetett. „Egy olyan életet kell elengedni, amely csak rövid ideig volt jelen, de magával hozta a reményt, vágyakat, terveket, álmokat. A fájdalom mély, mert a várva várt kisbabával együtt a jövő egy darabját is el kell engedni. A gyásznak gyakran kísérője a bűntudat, harag, értetlenség. Ezek az érzések a gyógyulás részei, de feldolgozásukhoz időre, megértésre és társakra van szükség” – fogalmaznak a szakemberek. Ha tehát úgy érzi valaki – aki a várandósság alatt, szülés közben vagy röviddel utána elveszítette a kisbabáját –, hogy nehéz megfogalmaznia az érzéseit, vagy talán nem is érti, hogy pontosan mit érez, de kicsit elveszítette a talajt a lába alól, bátran jelentkezhet ebbe a csoportba. Ez egy olyan hely, „ahol lehet beszélgetni, hallgatni, sírni, emlékezni”.
Magyarországon több emlékhely is őrzi a vendégbabák emlékét, bízunk benne, hogy hamarosan Sepsiszentgyörgyön is sikerül felavatni az emlékhelyet. A tapolcai emlékművön Ludwig Uhland német költő gondolatai olvashatóak: „Jöttél, s mentél nesztelen. Föld vendége perc ideig. Honnan? Hová? Csak sejtelem – Az Istentől az Istenig.”
