Népünk eredetének mondabeli történetét kísérhetik végig a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház legújabb előadásának nézői, melyet Fabók Mariann rendezésében állított színpadra a társulat. A Csodaszarvas című produkcióról – melynek bemutatóját ma 18 órától tartják – Péter Orsolya társulatvezetőt és a rendezőt kérdeztük, aki saját bábszínházat működtet Zsámbékon, és ez az első rendezése a Cimboráknál.
Közel egy évtizede kapcsolatban áll az itteni bábszínházzal – mondta Fabók Mariann, hisz az ő meghívásukra többször fellépett Sepsiszentgyörgyön saját előadásaival, aztán tavaly ősszel műhelyfoglalkozást tartott a Cimboráknak, és ennek nyomán döntötték el, hogy készítenek egy közös előadást. A Csodaszarvas témájának ötlete Péter Orsolyától, a társulat vezetőjétől származott, akinek régi álma, hogy bábszínpadon feldolgozzák az eredetmondát. 2020-ban már megpróbáltak létrehozni egy előadást a Százlábú Néptáncegyüttessel, de az a járvány miatt végül nem valósulhatott meg.
Éppen azért vállalta el ezt a rendezést, mert nagyon szereti a magyarok eredetmondáját – mondta Fabók Mariann, hozzátéve, hogy valójában nem szokott más társulatoknál rendezni, általában csak a Fabók Mancsi Bábszínháza előadásait rendezi, játssza, szervezi... Munkáit általában népi forrásokból építi fel, és ha új témához nyúl, igyekszik az összes fellelhető forrásanyagot beszerezni, áttanulmányozni. Így járt el ebben az esetben is: népgyűjtésekből, Benedek Elek szövegeiből, de irodalmi művekből, versekből is ihletődött a szövegkönyv összeállítása során, mely szerinte meglehetősen eklektikus, mégis bízik abban, hogy a különböző helyekről összegyűjtött anyagok szerves egészt alkotnak az előadásban. Ezek által ugyanis a saját rendezői mondanivalóját próbálta megfogalmazni.
Azt is elárulta, hogy technikailag nagyon különleges a produkció, ami miatt a szokásosnál nehezebb feladat vár az előadókra. Sík és félplasztikus bábelemekkel dolgoznak, melyek valójában nem egész figurák, csak az előadók finom mozgásának eredményeképpen állnak össze és kelnek életre a nézők előtt. Mintha egy darabokra tört váza szilánkjait raknák össze egésszé, és mozdítanák meg az előadásban – mondta. Továbbá fényutcában zajlik a játék, és a színészeknek végig rejtőzködniük kell, ami még inkább megnehezíti a dolgukat, rendkívüli koncentrációt igényel, hogy ilyen körülmények mellett, a figurák közötti valós kapcsolatok nélkül megszülessenek a jelenetek.
A rendező hangsúlyozta, hogy ez a produkció nem a hagyományos értelemben vett vendégrendezés, hanem két színház, a Cimborák Bábszínház és Fabók Mancsi Bábszínházának koprodukciója. A Cimborák színészei adják elő, de a rendező alkotótársai többnyire magyarországi művészek. Fejér Simon Pál és Keresztes Nagy Árpád zeneszerzők nevét említette elsősorban, valamint Navratil Andrea Liszt Ferenc-díjas népdalénekesnőét, aki ugyancsak rengeteget segített, a dramaturgiai építkezéshez is hozzájárulva „azzal a hatalmas kincsestárral, amit a fejében és a szívében őriz”. A bábok jellegzetes formavilágát Horváth Bíbor képzőművész, Mészáros Gábor bábkészítő, és Plés Péter fafaragó közreműködésével találta ki a rendező arra törekedve, hogy a szkíta ábrázolási világból merítkezzenek a formák, ahogyan a produkció zenei világa is „keleti hangszerekkel fűszerezett ázsiai hangulatot idéz”.
A sepsiszentgyörgyi próbafolyamatról így nyilatkozott Fabók Mariann: „Énnekem minden munkafolyamat megterhelő, mert általában nagyon magasra teszem a lécet magammal szemben. Próbáltam legyőzni a kétségeimet, de éreztem, hogy a bábok és a hanganyag is igen értékes építőköveket jelentenek, és ezek lélekkel való megtöltése nagy felelősség. Komoly munkát igényelt a jelenetek felépítése, a bábmozgatás finom részleteinek kidolgozása, a színészek irányítása, hogy szinte vakon össze tudjanak hangolódni. Bízom benne, hogy ez a közös munka jót tett a társulatnak, és a nézők is értékelik majd az erőfeszítéseinket.”
Az előadás 6 év feletti nézőknek ajánlott, időtartama 35 perc. Előadók: Bíró Eszter, Daróczi Klarissza, Dávid Péter és Nagy Lázár József.
