Marosvásárhely és a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár után a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban is bemutatták a Székelyudvarhelyen működő Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont (HMHF) által Örök és változó jelképek a Székelyföldön címmel megjelentetett tanulmánykötetet. Az október 16-i bemutatóra a Hargita, Kovászna és Maros megyében zajló Székelyföldi Napok rendezvényeként került sor.
A képekkel gazdagon illusztrált kiadványt P. Buzogány Árpád szerkesztő és Szekeres Attila István heraldikus, társszerző ismertette a Bartók Béla-teremben.
A HMHF munkatársaként tevékenykedő P. Buzogány Árpádtól megtudhattuk, a Hargita megyei tanács fenntartásában működő intézmény alaptevékenységét tudományos és ismeretterjesztő jellegű előadások, konferenciák, képzések, szakmai találkozók, könyvbemutatók, képzőművészeti és néprajzi kiállítások szervezése képezi. Nagy hangsúlyt fektetnek a népi kultúra megőrzésére és ápolására, a hagyományos népviseletek feltérképezésére, ugyanakkor feladatuknak tartják a történelemtudomány különböző területeit felölelő szakkiadványok megjelentetését is.
Ennek jegyében indították útnak Címer-, pecsét- és zászlótörténeti sorozatukat, amely keretében eddig hat kötet látott nyomdafestéket: Székely szimbólumok nyomában (Székelyudvarhely 2009), Jelképek a Székelyföldön. Címerek, pecsétek, zászlók (Csíkszereda, 2011), Címer és pecsét a Székelyföldön. Tanulmányok (Székelyudvarhely, 2012), Székely jelképek pecséten, címerben. Tanulmányok (Székelyudvarhely, 2015), Simboluri istorice secuiești (Székelyudvarhely, 2017), valamint Örök és változó jelképek a Székelyföldön (Székelyudvarhely, 2025). Közös vonásuk, hogy a nagyközönségnek szánták, ezért a bennük foglaltakat szakzsargontól mentes, közérthető nyelvezeten és stílusban, de tudományos igényességgel írták.
Jelen kötetet fellapozva elsőként a székely nemesi családok pecsétjein és címerein megjelenő, katonáskodásra utaló jelképekről olvashatunk Bicsok Zoltán csíkszeredai levéltáros tollából. A következő, tanulmányban Mihály János lövétei történész három székely vármegye, Udvarhely, Háromszék és Csík zászlóhasználatáról értekezik a sajtó tükrében. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi ny. levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a székely történelmi pecséteket ismerteti, végezetül lapunk Történelmünk rovatának szerkesztője, Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus, a Nemzetközi Címertani Akadémia tagja mutat rá a régi székely címert övező tévhitekre.
Személyes és közéleti okok miatt a könyv szerzői közül csak Szekeres Attila István lehetett jelen a bemutatón, aki a kialakulásuk és ábrázolásuk időrendi sorrendjében ismertette a székelyekhez köthető jelképeket, illetve cáfolta a köztudatban ezekről tényként beivódott, azonban megalapozatlan állításokat. A téma kapcsán leszögezte, hogy a régi székely címer koronát, szívet és medvefejet (lentről felfelé ebben a sorrendben) átdöfő kardot tartó páncélos kart ábrázol, vörös mezőben. Állítását a székelydályai református templom szentélyboltozatát és a csíkcsobotfalvi katolikus templom régi oltárának lábazatát díszítő, a 16. század elején keletkezett festményekkel igazolta. Gazda Zoltán felvetésére pedig megerősítette, hogy a vörös a feketével nem tekinthető ősi székely színeknek.
A kötet alkalomszerűen, könyvvásárokon kapható, illetve megrendelhető a Forrásközpontban.
