Kelemen Hunor beszédében kifejtette, „ahhoz, hogy ma itt álljunk, emlékezzünk és szabadon ünnepeljünk, szükség volt az 1956-os remény fellobbanására – és szükség volt mindazokra, akik a bátraknál is bátrabban szálltak szembe a szovjet gyökerű zsarnoksággal Budapesten. És Erdélyben szolidaritást vállaltak, szimpatizáltak az ’56-os budapesti szabadságharcosokkal.” A bátorságnak azonban ára volt, nem csak Magyarországon: Erdélyben tízezreket tartóztattak le politikai okokból, köztük sok erdélyi magyart, de számos román diákot és értelmiségit is. Elmarasztaló ítéletek születtek, voltak kivégzések, börtönbüntetések, és munkatáborok tucatjai jelzik a kommunista diktatúra vérszomjas bosszúját a szabadság, az emberi méltóság ellen. „A magyar forradalommal kapcsolatos megmozdulások szolgáltattak ürügyet a rendszer korlátai között is éledező magyar önszerveződések felszámolására. Azt szoktuk mondani, hogy Erdélyben, Kolozsváron a magyarországi forradalomnak olyan áldozatai is voltak, amelyet intézmények testesítettek meg: a forradalom áldozata volt a Bolyai Egyetem is” – fejtette ki Kelemen Hunor.

Az RMDSZ elnöke beszédében a jelenre utalva feltette a kérdést: mit jelent számunkra a szabadság most, 2025-ben? „Más korban élünk, más időket élünk. Nem lőnek az ablakba, nem lőnek emberekre, nem tiltják a véleménynyilvánítást. De nem kell fegyver ahhoz, hogy az ember szabadsága, a közösség szabadsága, a személyes örökség veszélybe kerüljön. Elég a közöny, elég a kiszorítás, elég az asszimiláció csendes nyomása. Elég a joghézag, elég a közösségi tér beszűkülése, a nyelvünk háttérbe szorítása. Elég az, ha megszokjuk, hogy nekünk mindig kérnünk kell azt, ami másnak természetesen jár” – fejtette ki, hozzátéve: nekünk ilyen körülmények között is talpon kell maradni. „Talpon, szabadságban, megőrizve méltóságunkat. (…) A mi célunk nem lehet kevesebb annál, mint amit eleink megálmodtak: békében, szabadságban méltóságteljes életet élni, egyetértésben építeni a szülőföldet.”

Kelemen Hunor szerint azonban eleinknél is nagyobbat kell álmodnunk. „Ne féljünk kimondani: mi akarunk lenni a legéletképesebb közösség ebben az országban – amely a nézetkülönbségek dacára is összetart, és a nehéz időkben sem tér le a saját útjáról. Tudjuk, mi kell ehhez: kell alkalmazkodóképesség, problémamegoldás, önállóság – és az a józan önbizalom, hogy a jövő nem ígéret. A jövő számunkra feladat. És mondjuk ki bátran: azt akarjuk, hogy Erdély legyen a régióban a legszabadabb, a legbiztonságosabb és a legversenyképesebb történelmi régió: ahol jó magyarnak lenni. Mindenki, aki a múltban valamit tett a szülőföldünkért, erre kötelez bennünket. Apáink, nagyapáink, teljes közösségünk. Ne csak konzerváljunk, hanem bátran lépjünk előre, nyissunk új utakat!”

Végezetül a szövetségi elnök leszögezte: a szabadság ma sem magától értetődő, a szabadságért tenni kell, dolgozni kell. „Legyen ez a fogadalmunk október 23-án: megőrizni a szabadságot – lakjuk be a szabadságot; megőrizni a méltóságot – és védjük a másokét is; megőrizni az egységünket – mert egységben az erőnk és közösségben a jövőnk!” – zárta ünnepi beszédét Kelemen Hunor.