„Nem az ember a fontos, hanem az, amit tesz” – mondta. Biztosan abban reménykedik, hogy 2027-ig egy sor nehéz probléma megoldódik, például a bírák és ügyészek nyugdíjazásának ügye, és akkor aztán kormányozhat nyugodtan akár ő is. Ezzel a nyugdíjüggyel ugyebár mindenki foglalkozik, pedig – mint a mellékelt ábra mutatja – ebben egyedül az alkotmánybíróság az illetékes, és ha ez így megy tovább, sohasem fog megoldódni.

Az új nyugdíjtörvény-tervezetet felelősségvállalással fogadta el a parlament. Ilie Bolojan megmondta, hogy az megszabott egy tízéves átmenti időszakot, amelynek csak a végére emelkedne a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatára, és nyugdíjuk az utolsó nettó fizetésük 70 százaléka lenne. De bizony, aki nemrég választotta az igazságügyi pályát, az fiatal és kevés a régisége, s annak nagy csalódás a kisebb nyugdíj, és az, hogy még rá kell húznia néhány évet a jó előre eltervezett nyugdíjba menésre. (A kis nyugdíjakat bezzeg nem szándékoznak csökkenteni! – mondhatja.)

Grindeanu most egy „munkacsoportot” akarna létrehozni, amelyben az igazságügy képviselői is jelen lennének, és olyan törvényt alkotnának, amelyet elfogad a parlament, és átmenne az alkotmánybíróság szűrőjén is, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Úgy kell tenniük, mintha csináltak volna valamit, és akkor nem kell félnünk, hogy elveszítünk 230 millió eurót, amivel fenyeget az unió. Aztán, ha megkapjuk a pénzt, abból lehet fizetni a nyugdíjakat a régi séma szerint. Az is felvetődött, hogy ha a pénz nem jön, Bolojan megy. Nicușor Dan azt mondta, Grindeanu csak azért nyilatkozik ilyeneket, hogy saját imidzsét fényezze, mert pártelnök akar lenni. Az elnök abban reménykedik (ugyebár a remény hal meg utoljára), hogy a koalícióban van politikai akarat egy olyan törvénytervezet megalkotására, amely átmegy az alkotmánybírósági szűrőn.

Én nem értem, hogy miért nem vonják be a parlament munkájába az alkotmánybíróság tagjait, akiknek adhatnának egy-egy mandátumot, és akkor ott azok helyben korrigálnák az esetleges hibákat, mert egyelőre csak mindenféle szakértőket kérdezgetnek a bírák és ügyészek nyugdíjával kapcsolatban. Úgy látszik, a hozzáértő jogtudósokat mind elküldték az alkotmánybíróságba, ahol aztán kénytelenek kilenc évig gürcölni. Mert ha ott ülnének a parlamentben, nem hibáznának, mint legutóbb, amikor nem várták ki a 30 napot, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács, amely az igazságszolgáltatás legfőbb letéteményese, véleményt nyilvánítson a nyugdíjtörvényről.

De érdekes az is: mintha előre látták volna, hogy az alkotmánybíróság visszadobja ezt az újabb nyugdíjtörvényt. Az teljesen törvényes volt, amikor a korábbi szabályozásokat hozták, azokban nem talált senki soha semmi kivetnivalót. Most aztán arra hivatkoz(hat)nak, hogy egy elnyert jogot nem lehet visszavenni. (Kivéve a kisebbségi jogokat.) Így esély van arra, hogy ezek a nyugdíjak még tovább növekedjenek.

Kétszer is kellett halasztania az alkotmánybíróságnak, de végül salamoni döntését meghozta. Sokan azzal jönnek, hogy a közember (persze az, akinek kevés a nyugdíja) kirívónak látja mindezt (pedig biztosan csak a puszta irigység munkál benne). Ezért ígérgette az összes párt és politikus, hogy megszabadítják az embereket ezektől a speciális nyugdíjaktól.

Most még az is eszükbe jut egyeseknek, hogy népszavazást tartsanak nyugdíjügyben. Arról is lehetne egyet szervezni, hogy mindenkinek egyforma és nagy nyugdíja legyen. Már arról is volt egy, hogy a parlamenti mandátumok száma 300 legyen. Az istenadta nép azt is megszavazta, és abból sem lett semmi, pedig az alkotmánybíróság nem mondta, hogy törvénytelen lett volna az a népszavazás.

Fotó: Facebook / Curtea Constituțională a României