Olyan ez, mintha két profi ökölvívó csapna össze. Egyik a kormányfő, a másik a szociáldemokraták ügyvivő, ám teljes jogkörökre pályázó elnöke: a tét igen nagy, és egyelőre egyikük sem enged. Ilie Bolojan állítja, noha az alkotmánybíróság visszadobta a bírák nyugdíjazására vonatkozó törvényt, elveiből továbbra sem engedhet, mert méltánytalannak tartja mind a 48–50 éves korban történő nyugdíjazást, mind a fizetést jóval meghaladó nyugdíj mértékét. E tekintetben élvezi a szurkolók – a társadalom nagy többségének – támogatását is, ám eközben ellenfele, Sorin Grindeanu koalíciós felhatalmazás nélkül folytat tárgyalásokat e szakmai közösség képviselőivel, és hangsúlyozza, a szociáldemokraták sem a 65 éves kor alatti nyugdíjazást, sem a járulék nagyságrendjét nem hajlandók elfogadni. Vagyis úgy tesz, mintha a koalíció legbefolyásosabb pártja is határozottan és gyorsan meg akarná oldani ezt a nehéz helyzetet és valójában ők is ugyanazt akarják, mint Bolojanék.

Csakhogy megeshet, az edzett, szívós és kellőképpen felkészült Grindeanu testcselekkel fárasztja ellenfelét, időhúzásra játszik, és amikor az majd kellőképpen elfárad, figyelme lankad, egy jól irányzott balegyenessel a padlóra küldi. Mert miközben mind a szociáldemokraták, mind az államfő hangsúlyozzák, hogy egyeztetni, tárgyalni kell a bírák és az ügyészek képviselőivel, nehezen remélhető, hogy e kényes kérdésben érdemi áttörés érhető el, azaz az érintett szakmai közösség önként és dalolva lemondana eddigi kiváltságairól. Sőt, tűnhet bármily jelentősnek is a szociáldemokraták elkötelezettsége, hogy megoldják e sarkalatos problémát s ne hagyják veszni a 230 millió eurós támogatást, megeshet, valójában fütyülnek erre az összegre.

Talán már maga Ilie Bolojan is érzi a ringben, hogy nem sokáig bírja ezt a küzdelmet. Ki is jelentette, nem akar minden körülmények között miniszterelnök lenni, hanem amíg betölti ezt a tisztséget, azt akarja tenni, „amit kell”. Csakhogy az, amit kell, nem mindenkinek jelenti ugyanazt, nem csupán a heterogén kormánykoalíción, hanem még a liberális párton belül is. Valójában több politikus, elemző véli úgy, kezd elfogyni a levegő Bolojan körül. A rendíthetetlennek tűnő liberális pártelnök lassan magára marad, állítják, nincs mögötte sem saját csapat, sem határozott párttámogatás, sőt, befolyásos tanácselnökök éppen a vesztére játszanak. Mi több, Nicuşor Dan államfő sem támogatja, ellentétben Traian Băsescuval, aki a korábbi válság idején kiállt miniszterelnöke, Emil Boc mellett. Eközben Bolojan, aki tudatosan felvállalta az áldozati szerepet, állítja: ő nem szít konfliktusokat, igyekszik párbeszédet folytatni minden kollégájával, „hogy megoldhassuk országunk problémáit, ez a tét számunkra”.

Csakhogy nem mindenkinek ez a tét, és túl sok kirobbant konfliktus gyengítette már erejét. S ha még saját, ellenfelével akár cinkosan összekacsintó párttársai is kihátrálnak mellőle, félő, hogy hiába szurkolnak neki a lelátókon, mert már nem bírhatja sokáig: cselező, ravasz és edzettebb koalíciós társának balegyenese elkerülhetetlen, sőt, védhetetlen lesz.

Ilie Bolojan és Sorin Grindeanu a bukaresti Nemzeti Székesegyház mozaikfestményeinek felszentelésén. Fotó: gov.ro