Az önkormányzatok, helyi városi és községi tanácsok döntési joggal rendelkeznek a település ügyes-bajos dolgaira vonatkozó határozatok elfogadásában. Ennyi esztendÅ‘ után azt hihetnÅ‘k, e kis testületekben a közérdek, a város, község vagy falu haladása a legfontosabb, s ez a cél a tanácstagokban fölülÃrja pártbeli vagy etnikai hovatartozásukat. De Kovásznán nem Ãgy van, a város független polgármestere nehezen boldogul a tanáccsal.
— Polgármester úr, miért hÃrlik úgy, hogy zűrös volt a májusi városi tanácsülés?
— A tanács májusi rendes ülésének napirendjét már május 14-én eldöntöttem, és 17-én kiközöltem a jegyzÅ‘nÅ‘nek, de az utolsó elÅ‘tti napon majdhogynem le kellett fújnom, mert a jegyzÅ‘(nÅ‘) nem készült el. Kovásznai jelenség ugyanis, hogy a város jegyzÅ‘je ahelyett, hogy aktÃvan részt venne az anyagok elÅ‘készÃtésében, a hivatal tisztviselÅ‘inek munkájára vár. Mikor elkészültek, önfeledten nekilát a hibák, a valós vagy vélt jogtalanságok felfedezésének. NagyÃtóval keresi mindenki munkájában a hibát, csak a sajátjában nem. A május 30-i tanácsülés tÃz pontja közül három jegyzÅ‘i ellenvéleménnyel került a plénum elé. Köztük az elmúlt évi költségvetésrÅ‘l szóló zárszámadás is, mely egy fontos dokumentum. De megszületett Kovásznán a közigazgatás jogi-műfaji rekordja is. A város országos fürdÅ‘helyi státusát megújÃtani szándékozó tervezetemet a jegyzÅ‘ úgy véleményezi ,,pozitÃvan", hogy közben háromoldalas gúnyiratban ,,likra szed". És történt ez pár nappal azután, hogy a prefektúra átiratban figyelmeztetett minket: minden tanácsi dokumentumnak szigorúan jogi formátuma kell hogy legyen. Még grammatikai, elütési hibák sem lehetnek bennük. Kár, hogy ezt a ,,gúnyiratot" a helyi sajtó nem tudja közkinccsé tenni. Végre fogalmat alkothatna a nép arról, hogy mit enged meg magának — büntetlenül — a kovásznai tanács ülésein a város jegyzÅ‘je.
— Végül átment vagy sem a zárszámadás?
— A 2006. évi zárszámadást csak a tizenegy magyar tanácstag szavazta meg, a románok (öten) tartózkodtak. Ez is a kovásznai tanács különlegessége: a román képviselÅ‘k közül kettÅ‘ megrögzött negativista. Kéjelegve, vihorászva szavaznak le mindent, aminek magyar szÃnezete van, vagy mit ad isten, a polgármester ötlete. Ha néha tartózkodnak, az már barátságos hozzáállásnak tűnik.
— Független polgármesterként milyen a viszonya a tanács döntő többségével?
— A tanácstagok nagy többségével jó viszonyban vagyok. Amiben tehetem, kedvükben járok. Ötleteiket előterjesztem, és igyekszem azokat kivitelezni, mert tudom, hogy eredményeket szeretnének ők is felmutatni. Ez a románokra is vonatkozik. Eközben azt tapasztalom, hogy az én határozattervezeteimnek keresztbe tesznek. Megszoktam! De ami most a májusi tanácsülésen történt, az elképesztett.
— Valami rendkÃvüli?
— Közismerten Kovászna legnagyobb szerencsétlensége az utak, járdák állapota. Egy februári gyűlésen a 2007/15-ös határozattal a többségi akarat öt nagy útjavÃtási munkálatot Ãtélt fontosnak. Sorrendbe is helyezték Å‘ket. Csakhogy mindössze egy munkálatra van anyagi fedezet. Erre a dilemmára próbáltam megoldást keresni. ÖsszehÃvtam a pénzügyi és az urbanisztikai bizottságok tagjait. Elmondtam, hogy javasolni szeretném bankhitel felvételét. A többség elvi beleegyezését adta. ErrÅ‘l jegyzÅ‘könyv is készült, aláÃrásokkal. Tehát joggal számÃtottam pozitÃv hozzáállásra. Mégis, a többségi akarat a májusi gyűlésen a javaslatot megbuktatta. Engedtek a jegyzÅ‘ jogi aggályainak és a negativisták agitációjának.
— Mit veszÃtett ezzel a város lakossága?
— A két tömbáznegyedrÅ‘l volt szó. A járdák, utak, rég elfelejtett játszóterek, parkolók rendbehozataláról. Az Ady utcai lakótelepen például harminc évvel ezelÅ‘tti állapotok uralkodnak, de a fÅ‘tér mögött sem sokkal jobb a helyzet. A lakók többször fordultak panasszal hozzám, ezúton tudatom velük tisztelettel: hiába. Egy másik határozattervezetemet is megsemmisÃtette a többségi akarat. A vÃzhálózat kibÅ‘vÃtésérÅ‘l szólt a Dózsa György utcán CsomakÅ‘rös felé. Erre megvan a pénz, de a tanács átirányÃtotta az összeget a FenyÅ‘fa utcába, ahol megközelÃtÅ‘leg sem elég a munkálatok elvégzésére. Gondolom, valamilyen magánérdek rejtÅ‘zik a dolgok mögött. De hát ez megszokott Románia-szerte.
— Csalódott?
— Igen. De szeretném, ha a város tudná: egyesek Kovásznán sem látják a (fenyő)fáktól az… erdőt.