A magyar nemesség története a honfoglalásig nyúlik vissza. A hét vezér nemzetsége államot alapít, megvédi birtokait, családját az ellenségtől, új területeket szerez, közösséget alapít és irányít. Később renddé alakul, de a cél nem változik: védi nemzetét, hazáját, tanul, alkot, értéket ment és nem utolsósorban műveli azt a földet, amelyet őseitől örökölt.
Mint minden háromszéki településen, Gidófalván is éltek ősi székely nemes családok: a Bodorok, Kövérek, Gidófalviak, Csiszérek, Jancsók, Vitályosok, akik nemcsak falut alapítottak és építettek közösséget évszázadokon át, hanem vitézségi érdemeket szereztek honvédő kiállásukkal, vagy életüket áldozták szülőföldjükért, nemzetükért, a hazájukért.
A Makfalván született Barabás Béla 1983-tól Étfalvazoltán református lelkipásztora. Ez év márciusában kopjafát avatott az 1848-as szabadságharcos zoltáni Benkő Rafaelné Lázár Rozália emlékére, aki ősi nemesi családból származott, akárcsak férje, Benkő Rafael. A minap szülőfaluja közösségének három nemesi címert festetett meg és adományozott. Az Albert, a Dósa vagy Dózsa és a Barabás ősi makfalvi székely nemes családok címereit Gergely Pap Edit, egyik volt osztálytársa készítette el. E három nemes család tagjai a makfalvi közösség ősei, akiknek a maiak őrzik és ápolják emlékét.
A tiszteletes elmondása szerint az ötlet Gálfalvi Artúr Béla 2005-ben megjelent Makfalva című könyvének elolvasása után született, abból értesült, hogy nemeslevelet kaptak ezek a családok, akik az ő felmenői is. Elkészítette a családi címert, és amikor a lányaik férjhez mentek, ez volt számukra az egyik ajándék, hogy tudják ők is és az unokák is: valamikor érdemes családok voltak az őseik, nemeslevelüket 1665-ben a Barabások Rákóczi György fejedelemtől, a Dósák még hamarabb, míg az Albertek Apafi Mihálytól kapták.
Aztán arra gondolt, hogy ezek a családok, ha már olyan hősiesen kiálltak annak idején az egyházért, családért, közösségükért, és védték a hazát, megérdemlik, hogy címereik ne csak könyvekben vagy más idegen templomokban, múzeumokban legyenek láthatóak, hanem szülőfalujuk templomában is. Már csak azért is, hogy aki bemegy a makfalvi templomba, egy máshonnan érkező vagy akár helybeli, vagy e családokhoz tartozó, tudja meg, hogy a valamikor itt élők bizony ügyes, talpraesett székelyek voltak, akik évszázadokon keresztül fennmaradtak.
A makfalvi ünnepségen jelen volt a helyieken, családtagokon kívül Marosi Károly dálnoki református lelkipásztor is, aki Dózsa György dálnoki kapcsolatáról tartott rövid előadást, ezt követte a barátosi Életrevalók keresztény zeneegyüttes szolgálata és a zágoni Berszán Boglárka szavalata. Végezetül a Sepsiszentgyörgyi Vitézi Rend tagjai a szotyori Barabás Mózes vezetésével, aki a makfalvi nemes Barabás család egyik ágához tartozik, megkoszorúzták a főtéren található Dózsa György-szobrot.
Az esemény összefoglalója itt véget is ér, viszont az élmény tovább él. Élhetünk Gidófalván, Dálnokban, Szotyorban, Sepsiszentgyörgyön, Barátoson, Zágonban vagy Makfalván: őseink közösek. Egy nagy család vagyunk, és összetartozunk.
G. Szabó Ferenc
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
