Egyetlen ilyen krízist sem egyszerű átvészelni Romániában, az Európai Unió legszegényebb országában, ahol tavaly – a választási szuperév kincstári pénzdobálásai dacára – a lakosság bő 17 százaléka élt mélyszegénységben, és közel 28 százaléka egyensúlyozott a szegénység és kirekesztettség peremén.

Ez az arány különösen más közép-kelet-európai államokkal összehasonlítva beszédes: Lengyelország, Csehország, Szlovénia és Horvátország polgárainak alig 1,8–2,5 százaléka él ilyen veszélyben. Ehhez mérten a romániai gyermekek helyzete katasztrofális: 33,8 százalékukat fenyegeti a szegénység. Aminek egyik oka az lehet, hogy Románia ötévenként nagy, anyagilag is megterhelő társadalmi feszültségeket él át, és a sorozatos csapások között még magához térni sem igen tud, nemhogy megerősödni. Ez vezethetett a jelenlegi állapotokhoz, többek között Călin Georgescu és az AUR szédítő népszerűségéhez is. 

Bizonyos szempontból rosszabbul állunk, mint tíz évvel ezelőtt, amikor a korrupcióval és általában az állami hozzáállással szembeni felháborodás kifordította a nyegle Victor Ponta miniszterelnököt székéből: akkor még reménykedtünk abban, hogy komolyabb vezetőink lesznek és végre jobbra fordulnak a dolgok. De nem így történt. Felelőtlenebbnél felelőtlenebb politikusok adták egymásnak a kormánypálcát, már Ponta is visszasündörgött a tűzhöz, és keresi a módját, hogy ismét nagyobb fazékban kavarjon.

A reggeltől estig reformról papoló jelenlegi kormánykoalíció pedig eközben úgy fest, mint egy bomlott malom: forog ugyan, zakatol is, csak éppen nem őröl. Elakadt az első olyan törvénytervezettől, amely a bírák és ügyészek speciális nyugdíjainak eltörlését célozta meg (amelyek tényleg a legmagasabbak, ám az összes különnyugdíj alig 8 százalékát teszik ki, tehát nagyon az elejét jelentik a kivételezettségek felszámolásának), máris visszavett a túlhizlalt közszféra karcsúsítására irányuló lendületből, és az egyre vészesebben tornyosuló gondok megoldása helyett belső csatározásokra pazarolja energiáit.

Sem a költségvetési lyukak betapasztásával küszködő Ilie Bolojan kormányfő, sem az időhúzásra játszó Sorin Grindeanu szociáldemokrata pártvezér nem látszik észrevenni a lakosság növekvő elégedetlenségét, más kormánytagok lapulnak, és a jelek szerint Nicușor Dan államfő sem érzékeli a közhangulatot, dacára annak, hogy a legmegbízhatóbb hazai közvélemény-kutató intézet (INSCOP) vezetője, Remus Ioan Ștefureac már a múlt héten „vörös kódot” hirdetett, miután felméréseik szerint a lakosság 70–75 százaléka hibáztatja a rendszert. Ilyen még nem volt, és a tél nehézségei csak növelni fogják a nyomást, aminek beláthatatlan következményei lesznek: a szakértő szerint „óriási gyűlölethullám” keletkezhet és „történelmi vihar” törhet ki, ami nem csupán az ország vezetőit sodorhatja el, hanem magát a román demokráciát is.

Észbe kellene kapni Bukarestben, de gyorsan.

Nicușor Dan államfő és Ilie Bolojan kormányfő a polgárok szolgálatába állított államot ígért, de a polgárok terhei csak nőttek. Fotó: Facebook / Nicușor Dan