Öt éve dolgozik a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház hematológiai osztályán, ebből négy éve a főnővéri teendőket látja el Gász Elvira, aki szerint szakmájában a legnagyobb ajándék és egyben a legnagyobb kihívás, ha sikerül megfelelni betegeik azon igényének, hogy meghallgassák érzéseiket. A főnővér ugyanakkor azt vallja, bármelyik páciens – állapotától függetlenül – elsősorban ember, akinek kijár a megbecsülés, tisztelet. A 23 éves orvosasszisztensi tapasztalattal rendelkező főnővérrel szakmáról, hivatásról, kihívásokról beszélgettünk.
Gász Elvira Sepsiszentgyörgyön született, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezte a tanulmányait. Ezt követően beiratkozott a nővéri főiskolára, ahová sikeresen felvételizett. A főnővér szerint mindig is a biológia, a kémia és az anatómia vonzotta, és úgy gondolta, a nővéri pálya megfelelő lesz számára. Felidézte, hogy gyerekkorában a tömbház mögött az akkor még üvegből készült fecskendőkkel játszott, injekciózta a babáit, tehát valahol már ekkor vonzotta valami erre a pályára. Teljes meggyőződéssel állítja, hogy ma is ezt az irányt, területet választaná, az évek során bebizonyosodott, hogy hivatás számára a nővéri munka, ezt kell csinálnia, ebben tudott kiteljesedni, azaz a választás és a hivatás találkozott.
A székelyudvarhelyi kórház intenzívterápia-osztályán kezdett el dolgozni a főiskola után, öt évet töltött el ott. Összetett feladat volt, hiszen az intenzív ellátás mellett a műtőben anesztéziai teendőket is el kellett végeznie, továbbá a véradási, transzfúziós munkában is részt vett. Ezt követően családorvosnál dolgozott, majd öt évvel ezelőtt került a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházhoz a hematológiai osztályra, ahol négy éve a főnővéri beosztást tölti be.
Úgy véli, a nővéri szakmában mindig akad valamilyen érdekesség, újdonság, de a legnagyobb ajándék és egyben kihívás is számukra, amikor sikerül megfelelni pácienseik azon igényének, hogy figyelmesen meghallgatják őket. Az ápolásukra szoruló emberek sokszor nem megoldásokat várnak tőlük, hanem hogy valaki legyen mellettük, megértse az érzéseiket, meghallgassa őket. Számára ez a legtisztább visszajelzés, hogy mekkora szükségük van az embereknek a nővérekre.
A hematológia a vér, a vérképző szervek betegségeinek vizsgálatával és kezelésével foglalkozik, a főbb rendellenességek, betegségek: leukémia (fehérvérűség), nyirokmirigy-daganatok, vérszegénység. Sokan leredukálják a vérszegénységre, ám ennél sokkal komplexebb terület, gyakorlatilag a vér mindennemű elváltozása, rendellenessége ide tartozik. A vérszegénység sok esetben lehet, hogy csak egy más patológiának a társtünete – hívta fel a figyelmet a főnővér.
Egy nap az osztályon
A főnővéri tevékenység összetettebb, mint általában az orvosasszisztenseké. Mind az utóbbiak, mind a betegápolók munkáját is felügyelnie kell. A nap a páciensek éjszakai szolgálatostól való átvételével kezdődik. Ezen részt vesz ő is, mert tudnia kell, mi történt a betegekkel abban az időszakban, amikor ő nem volt az osztályon, de azért is, hogy a páciens abban a pár percben, amikor megállnak az ágya mellett, érezze, hogy ő fontos.
Nem általánosságban kérdezősködnek, hanem ő személy szerint mindenkit egyenként megkérdez arról, hogy az előző naphoz képest mi változott, jobban vagy rosszabbul érzi-e magát. A nővér felméri a páciens általános állapotát, de előfordul, hogy a beteg egy adott tapasztalást, problémát nem oszt meg ilyen alkalmakkor, amit viszont fontos lenne továbbítani az orvosnak is. Ez a kommunikáció alapvető – fűzi hozzá.
A továbbiakban az orvosokkal egyeztetik, hogy melyik beteggel mi történik – új beutalások, kiutalások, vizsgálatok –, majd következik a kórlapok megírása, bevezetése, a gyógyszerek felírása, illetve a nővérekkel való egyeztetés a kezelésekről. Nagyon pontos időbeosztással, a fontossági sorrend felállításával lehet ezt a munkát végezni.
Sok beteg, viszonylag kis csapat
Valahol hullámzó is, de általában elég nagy a hajtás az osztályon, nagyon sok beteggel van dolguk. Tizenkét férőhellyel rendelkeznek, de emellett sok páciens jön napi kezelésre – mondotta Gász Elvira. Mivel krónikus betegségekről van szó, a páciensek többsége visszajáró. Tekintve, hogy kemoterápiával is foglalkoznak, a napi kezelésre érkezők sokszor megterhelik az osztályt, és a nővéreket is alaposan igénybe veszik ezek a napok. Továbbá terminális, nagyon súlyos állapotban lévő betegeik is vannak, akik hosszabb ideig maradnak az osztályon.
A felszereltség mindig lehetne több és jobb, vannak hiányosságok, de összességében elég jól el van látva az osztály. Az asszisztensek száma tulajdonképpen sosem elég – szögezi le Gász Elvira, aki jelenleg hat nővérrel dolgozik. Ez kevés mind a munka mennyisége szempontjából, mind olyan tekintetben, hogy a pihenőszabadságokat kötelezően biztosítani kell, emellett személyes problémák miatt is kieshetnek emberek, és ez nehezebbé teszi a maradók munkáját.
Tisztelettel viszonyulni az utolsó pillanatig
A rossz hír közlése nemcsak a betegnek, hanem a nővéreknek is fájdalmas – állítja a főnővér. A szabályok értelmében az orvosok közlik a diagnózist. A páciens reakciója sokban függ az érzelmi és értelmi intelligenciájától, hogy mennyire képes, el akarja-e egyáltalán fogadni a diagnózist.
Gász Elvira szerint elengedhetetlen, hogy amikor közlik a hírt, az igaz legyen, hiú reményeket ne keltsenek. Igyekeznek mindenben támogatni a pácienseket és a hozzátartozókat is, de nagyon sok emberséget és türelmet igényel ez a nővérek részéről. Sosem szabad elfeledniük, a beteg akkor is ember marad, ha már nem tudnak segíteni rajta, esetleg szellemileg leépült állapotban van, minden körülmény között tisztelettel kell viszonyulni hozzá, az utolsó percig meg kell tenni mindent, ami tőlük telik.
A krónikus, visszajáró betegeiknél megnehezíti a dolgukat, hogy hosszú időn keresztül kapcsolatban vannak, megismerik a történetüket, a családjukat, a kisállataik nevét, mély bizalom, kapcsolat alakul ki. A terminális állapotban lévők halála számukra is nehéz pillanat, idő kell a feldolgozáshoz.
Rutinnal elkülöníthető a szakma és a család
Huszonhárom éve dolgozik asszisztensként, hosszú idő gyakorlatával sikerült kialakítania, hogy az esetek többségében le tudja tenni a munkát, és ritkán vigye haza, a civil életbe – mondja Gász Elvira. Ez nem önzőség részéről, nagyon sokáig hazavitte, de azzal kellett szembesülnie, hogy otthon a családjának, férjének és két gyermekének százszázalékosan szükségük van rá. Ezért, amikor a munkahelyére belép, arra törekszik, hogy teljes figyelmével erre koncentráljon, a magánélet ne befolyásolja a teljesítményét, és fordítva is ugyanez a szabály, a magánéletből, amennyire lehet, kizárni a munkát.
Aki ebben a szakmában dolgozik, szembesül azzal is, hogy a családtagjainál egy adott tünet vagy jel esetén hajlamos továbbgondolni, mi lehet a probléma, nincs-e szó súlyosabb egészségi gondról, de azt is meg lehet tanulni, hogy ezt ne tegyék. Gász Elvira szerint az évek során neki úgy sikerült ezen felülemelkednie, hogy szűrővizsgálatokra vitte el a gyerekeit, ez őt is megnyugtatta, és könnyebben el tudott vonatkoztatni.
Egészségtudat, szűrések, gyarapodó súlyos betegségek
Gász Elvira szerint a háromszéki emberek egészségtudata nagyon változó, sokban függ attól, hogy ki hol él, mennyire képzett, tájékozott, illetve milyen befolyásoló tényezők vannak a környezetében. Azt tapasztalják, nagyon kevesen élnek a meghirdetett szűrési programok adta lehetőségekkel (annak ellenére, hogy ezekből egyre több van), vagy félelemből, vagy nemtörődömségből.
Több csoportba lehet sorolni az embereket: az egyik véglet, aki túl gyakran jár szűrésre, ide tartoznak a hipochonderek is; van, aki eljön vizsgálatra, ha gond van, a kezelést elfogadja, betartja; illetve egy másik csoport, akik miután szembesülnek a diagnózissal, annyira sokkolóan hat rájuk, hogy idő kell, amíg feldolgozzák, és csak egy bizonyos idő elteltével jelentkeznek, amikor érzik, hogy nagy a baj. A hematológia esetében az egyik gond, hogy a betegségek külsőleg sokáig nem okoznak szembeöltő elváltozásokat, nem kíséri fájdalom, nagyon burkolt kórokról van szó. Éjszakai izzadás, hirtelen testsúlycsökkenés, fáradékonysággal járó vérszegénység – e tünetek alapján az ember nem gondol egyből arra, hogy hematológiai probléma lehet. A betegségek diagnosztizáláshoz véranalíziseken túl más vizsgálatokra is szükség van.
Nagyon fontos, hogy először az orvost keressék fel, sokszor kimondottan káros lehet, ha előzőleg az internetről vagy más forrásból próbálják megállapítani, mi lehet a gond – mondja Gász Elvira. Nem árt, ha utánaolvasnak, de csak azt követően, hogy megvan a szakdiagnózis. Sajnos, ők is azt tapasztalták, hogy az elmúlt években a leukémia és a nyirokdaganatok száma is nőtt.
A gyógyítás szolgálatában rovatunk a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház és a Háromszék együttműködésével készül.
