Ilkei Árpád lelkész az istentisztelet alapjául Pál apostolnak a thesszalonikaiakhoz írt második leveléből választott igét: „Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe…” Arra kérte az idős nemzedékhez tartozókat, ne csüggedjenek, ne fáradjanak, mert szükség van rájuk. Szükség van rájuk, hogy jó cselekedeteikkel példát szolgáltathassanak a fiatalabbaknak. Meg kell mutatniuk, hogy a jót nem azért kell művelni, mert az rögtön megtérül, hanem azért, mert a lélek szépül általa.

A dalárda dallal készült, a Pócs Emőke magyar szakos tanár által irányított diákok pedig előadásukkal azt mutatták meg, „kincsesdobozba” tett egyszerű tárgyakról mennyi minden juthat az idősekről a fiatalok eszébe. Az ünnepeltek részéről József Lenke nyugalmazott zenetanárnő levélformában írt vallomásában arra reflektált, mi minden megváltozott, míg ők fiatalból korosodóvá, majd időssé váltak. A fiatalok műsorára is érkezett válasz, hiszen Tóth Anna és a jó néhány évvel fiatalabb Andorkó Rozália volt tiszteletes asszony is szavalt.

A szeretetiskolás fiatalok apró kézimunkával, Imets Lajos polgármester pedig köszönő szavakkal és egy-egy szál virággal lepte meg a nyolcvanadik évükön túl levő időseket.

Az ünnepség a volt kántori lak udvarán ért véget, ahol a közbirtokosság jóvoltából készült ételt fogyasztották el közösen. A bogrács mellett Farkas Sándor közbirtokossági elnök és Ilkei Árpád tiszteletes állt, a felszolgálást a dalárdás nők vállalták.