Az előadó elsősorban a Szent Koronának az évszázadok során keletkezett sérüléseit vette górcső alá, és részletekbe menően beszélt arról, hogy mi az, ami eredeti, és mit javítottak, cseréltek rajta. Előadásából kiderült, hogy a legsúlyosabb sérüléseket a Szent Korona nem a sötét középkorban, hanem a 19. században, 1853 és 1857 között szenvedte el. Ez az az időszak, amikor a Szent Koronát többször is bemutatták, elővették úgy, hogy a koronaőrök nem voltak jelen, így az elszenvedett sérülésekről sem maradtak feljegyzések – mondta az előadó. A koronán Müller Lajos pesti aranyműves mester végezte el a javításokat 1867-ben.

Továbbmenve az előadó részletezte, hogy 1613-ból egy koronaőr révén a Szent Koronáról fennmaradt egy leírás, amiben olyan dolgok szerepelnek, melyek ma már nem lelhetők fel rajta.

Németh Zsolt külön foglalkozott a Szent Koronán található zománcképekkel, többek között Dukász Mihály bizánci császár ábrázolásával, mely felvetése szerint nem eredeti. A kép ugyanis nem illik bele a korona arányrendszerébe – hangoztatta. Másrészt vizsgálatok alapján az is megállapítást nyert, hogy a szegecsek, melyek tartják ezt a képet, korábban nem voltak ott a Szent Koronán. „A Dukász-kép tehát újkori jövevény a Szent Koronán, ennek következtében a Szent Korona keletkezését Dukász Mihály személyéhez kötni (aki 1071-től 1078-ig uralkodott – szerk. megj.) teljesen alaptalan” – vélte.

Összegzésképp Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy bár a Szent Korona nagyon sok javításon ment át, sok minden cserélődött rajta az idők folyamán, a hivatalos álláspont mégis makacsul ragaszkodik eredeti történetéhez, amiről mára bebizonyosodott, hogy fenntarthatatlan.