„Vitt egyszer egy madár egy vetőmagot puszta távol földre és lett belőle egy egész teremtés.” Ezeket a szavakat gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter mondta 1891-ben a magyar képviselőházban a kisdedóvásról szóló törvényjavaslata bemutatásakor. Az ország peremvidékén elterülő Háromszék vármegye falujában, Árkoson, a kisdedóvó törvény megszavazása előtt már olvashatunk a falu óvodájának felállításáról.
Az árkosi óvoda
1890. június 8-án a falu képviselő-testülete és értelmisége, báró Szentkereszty Béla elnöklete alatt értekezletet tartottak egy óvoda felállítása tárgyában. A hírlap hangsúlyozta azt a tényt, hogy a falu népe jólétének érdekében sokat áldozó báró már a korábbi időben is arra törekedett, hogy óvoda létesüljön a faluban. A teljes napot mezőn dolgozó lakosok gyermekei az utcákon lézengtek, aminek sokszor tragikus következményei voltak.
A falu urának és úrnőjének eszméje 1890. június 16-án teljesedett be, amikor két felügyelőnő vezetésével 36 gyermek jelent meg az óvodában, nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. A felügyelőnők havi bérét, 15 forintot Szentkereszty Béláné fedezte. Ezen felül tíz éven keresztül a báróné minden év karácsonyán 15–20 gyermeket látott el készruhával. Szentkereszty Béla báró az óvoda számára 10 forintot és egy sütet kenyeret adományozott, az óvoda berendezésére pedig a szükséges kis asztalokat és padokat sajátjából készíttette.
Az óvoda felügyeletével megbízott bizottság csak úgy látta célszerűnek az óvoda működtetését, ha a gyermekek csekély élelmezésben is részesülnek. Erre a célra a bizottság gyűjtést szervezett. Ennek tagjai: Csifó Salamon, Cserei Gyula, Faluvégi András, Zoltán Pálné, Veres Áronné, Köntés Sándorné, Köntés Pálné, Imre Jánosné, Kiss Lajosné, Veidner Frigyesné és Goldstein Ignáczné három részre felosztották a falut, és úgy gyűjtötték az adományokat. Sajnos azt tapasztalták, hogy épp a falu tehetősebb lakói nem akartak áldozni a nemes célra. A gyűjtés eredménye szép volt: begyűlt 32 véka gabona, részben búza, részben rozs, pénzbeli adomány pedig 36 forint 12 krajcár. Ágyneműt is gyűjtöttek, 34 darab került az óvodához. Az asszonyok közül pedig 30-an arra ajánlkoztak, hogy a nyár folyamán, szerre, mindennap délben rendes étellel látják el majd a kisdedeket. „Íme a szép dolog, mely dicséretét önmagában hordja” – írta a tudósító.
Tervek
1898-ban, a megyei törvényhatóság felszólította a falu képviselő-testületét nyári menedékház építésére az 1891-ben megjelent kisdedóvás törvényének értelmében. A testület, azzal érvelve, hogy „egy jótékony és áldozatkész nő nem egy nyári menedékház, hanem egy állandó óvoda felállítását vette célba Árkoson”, a leküldött rendeletnek egy évre való felfüggesztését kérte, mígnem a tervnek eldől a sorsa. Emellett vállalták, hogy abban az esetben, ha a terv nem valósulna meg, nyári menedékházat állítanak be. A megyei hatóság előtt tudva volt, hogy a falu pénzbeli nehézséggel küzd, hisz az újonnan épült községház építésére kölcsönt vettek fel, a közösség pedig az 52 százalékos pótadó fizetésével küzdött.
1901. április 3-án a Székely Nemzet folyóirat az árkosi óvoda létesítéséről számolt be. „A vallás és közoktatásügyi miniszter vármegyénk kir[ályi] tanfelügyelőjének előterjesztése alapján kijelentette, hogy Árkos községben, ha a község, az általa előírt feltételeket teljesíti, még a folyó évben állami óvodát létesít. A feltételek olyanok, amelyek elől Árkos minden szépért és jóért áldozni kész közönsége nem fog elzárkózni. Vajha a többi tehetősebb községek is követnék példáját.”
Avató
Az óvoda tényleges beindulásáról Csánki Gyula királyi tanfelügyelőnek a közigazgatási bizottságban tett két jelentéséből értesülünk, melyeket a Székely Nemzet folyóirat közölt. Az első arról értesít, hogy az árkosi óvoda végleges szervezését kimondták, és június hónap folyamán a faluban állami óvoda fog működni, mely a vármegyében ötödik ilyen népnevelő intézmény. Rá egy hónapra pedig arról értesülünk, hogy az óvoda ünnepélyes megnyitását már megtartották.
A június 30-án tartott kisdedóvoda megnyitásáról terjedelmes cikkben számol be a lap. Eszerint az ünnepély napján nagyszámú közönség, valamint Szentkereszty báró családjának jelenlétében Födi Jenő tanfelügyelőségi tollnok mint a királyi tanfelügyelőség küldötte az állami iskolai gondnokság meghívására érkezett. Az ünnepély kezdetén az állami iskola 5. és 6. osztályos növendékei Fábián Károly tanító vezetése alatt a Himnuszt énekelték el két szólamban. Kozma Imre római katolikus plébános végezte a felszentelési szertartást, Kolcza Lajos helybeli református lelkész imát mondott. Az ima után Födi Imre a királyi tanfelügyelőség nevében átadta az óvodát rendeltetetésének. Beszédében megemlékezett Csáky Albin grófról, aki „megelőzve a nyugati államokat, törvényhozás útján karolta fel az elhagyott kisdedek ügyét.” A tollnok után báró Szentkereszty Béla a gondnokság nevében átvette az óvodát további kezelésre. Mély köszönetét fejezte ki Wlassics Gyula vallási és közoktatásügyi miniszternek az óvoda felállításában nyújtott segítségért, kiemelve azt, hogy az óvoda intézménye vallási felekezetre való tekintet nélkül fogja szolgálni a kisdednevelés ügyeit. Az ünnepség befejezéseként az ifjúsági dalkör Fábián Károly vezetésével a Szózatot énekelte el. Az állami óvoda bérelt helyiségekben működött, de a báró Szentkereszty Béla által felajánlott telken „mintaszerű óvodahely” épül a következő két évben. Arról is tudomást szerzünk, hogy az építési költségek törlesztésére 1901-től kezdődően a miniszter által szavatolt 3 százalékos kisdedóvási pótadót és az óvónőlakbér illetményként kiutalt 200 koronát fogják használni.
Az árkosi állami óvoda az 1970-es években, óvónő: Barabás Vilma. Dobolyi Alice tulajdona
Új épület készül
Az óvodának szánt telek átadásáról a falu jegyzőkönyve tesz említést. Ígéretéhez híven a báró hajlandónak mutatkozott, hogy a községház mellett fekvő saját tulajdonából az A+834 új th számú kertjének dél-nyugati sarkából, az utca mellett 500, esetleg 600 négyszögölnyi területet ajándékozzon a községnek egy óvoda és mellékhelyiségeinek felépítése céljából. 1901. szeptember 16-án a vármegyei tanfelügyelő bemutatta a falu képviselő-testületének a kiküldött építési tervek alapján a költségvetést és az építési tervrajzot, mely a helyi viszonyokhoz alkalmazva készült. A képviselő-testület elfogadta a költségvetést és a tervrajzokat, majd jóváhagyásra felterjesztette a királyi tanfelügyelőséghez. Ugyanakkor határozták el azt is, hogy a költségvetés szerint szükséges 6597 korona 47 fillér építési költség fedezésére elsősorban a 2116 korona 93 fillér óvodaalapot veszik igénybe, azzal a kikötéssel, hogy a felveendő kölcsön visszafizetése után a kivett óvodaalapot szintén visszafizetik. 1902. február 11-én tartott vármegyei közigazgatási bizottsági gyűlésen az iratcsomagot törvényhatósági jóváhagyásra az alispánhoz továbbították.
Kölcsön
Késő ősszel az óvoda építése annyira előrehaladt, hogy félő volt, hogy az építtető bizottság fizetésképtelen lesz. A körjegyző felszólította a képviselő-testületet, hogy jelölje meg azt a dátumot, amikor az óvoda építéséhez szükséges kölcsön nagyságáról, illetve felvétele körülményeiről határoznak. A testület 1902. augusztus 23-át jelölte meg, és felszólította a testület tagjait és a falu elöljáróságát, hogy teljes számban jelenjenek meg a meghatározott napon a gyűlésben, hisz csak így tud a gyűlés határozóképes lenni a községi törvény 110. paragrafusa szerint. Az említett napon a határozatképes gyűlés behatóan elemezte az óvoda építésének kérdéseit. Bár nem lehetett pontosan meghatározni az építési költségeket, mégis, számba véve az építést részleteiben, úgy vélték, hogy az összes munkálatok 7000 koronába beleférnek. Mivel az óvodaalapon kívül más forrás nem volt kilátásban, így a kormánnyal kötött szerződés értelmében a lakosság által fizetendő 3 százalékos óvoda pótadóból és a kormány által ígért, óvónői lakpénzt jelentő 200 koronából tudná törleszteni a felveendő kölcsönt. Úgy vélték, hogy a 7000 koronás amortizációs kölcsönt 50 év alatt tudná visszafizetni a község úgy, hogy lakosai alig érezzék meg az építés terheit.
A falu elöljárósága és a képviselő-testület egy előnyös kölcsön felvétele után nézett. Ez ügyben az elöljáróság felkereste a Magyar Jelzálog Hitelbank székelyföldi képviseletét, ahonnan kedvező választ kaptak: a bank hajlandó volt a kívánt összeget 50 évi törlesztésre, 5,35 százalékos kamat és tőketörlesztés mellett megadni, ha a falu az alapszabályszerű biztosítékot felajánlja az intézetnek, vagyis saját tulajdonait képező ingatlanait telekkönyvi betáblázásra fogja felajánlani. A képviselő-testület elhatározta 7000 korona kölcsön felvételét. Biztosítékul a testület az újonnan épített községházat, mely egymaga 25 000 korona értéket képviselt, továbbá az úgynevezett Tók és Csereszegi kaszálóit. Az előreláthatatlan költekezés fedezésére a visszafizetendő óvodaalapot használták volna. Megbízták a falusi bírót és körjegyzőt, hogy a kölcsön felvételéhez szükséges lépéseket tegyék meg, állítsák ki és írják alá a község nevében az adóslevelet.
A falusi jegyzőkönyv megemlíti azoknak a személyeknek nevét, akik a kölcsönfelvételt meghatározták: báró Szentkereszty Béla, Kolcza Lajos, Benkő Árpád, Benkő Gergely, Veres Áron, Szabó Dénes, Dancs Dániel, Köntés Sándor, Ütő Lajos, Gelei Mózes, Barabás Pál községi képviselők, valamint id. Barabás Sándor és Veres Pál esküdtek, Tegző Sándor községi pénztárnok, Göncz Mózes községi bíró mint elnök és Salamon Adolf körjegyző.
1902. október 15-én a falu képviselő-testülete rendkívüli gyűlést tartott, melyen a 7000 korona kölcsön felvételét és ingatlanainak betáblázását határozta el, ennek szabályszerű kihirdetését igazoló tanúsítványt felterjesztették 1902. november 14-én az alispánhoz jóváhagyásra. Az alispán, a vármegye köztörvény hatósági képviselőbizottságának 1902. december 29-én tartott ülésén, 698. jegyzőkönyvi pont alatt hozott jóváhagyási határozatát hiteles kivonatban elküldte a főszolgabírónak. A levelet 1903. január 5-én keltezték.
A Hivatalos Közlöny két alkalommal is köszönetet mondott a bárói családnak, amiért több alkalommal is segítséget nyújtott az állami iskola és óvoda szegény sorsú gyermekeinek. Először 1902-ben, amikor Szentkereszty báró az árkosi iskola és óvoda 60 rászoruló növendékének 265 korona értékben ruhát biztosított. 1905-ben a köszönet Szentkereszty bárónőnek járt, amiért az iskola és óvoda gyermekeinek 300 korona értékben meleg ruhát és taneszközöket adományozott.
Az Árkos község jegyzőkönyvének egy lapja, az óvoda építésével kapcsolatos irat megbeszéléséről. Forrás: Kovászna Megyei Állami Levéltár
Építkezés
Mindeközben az óvoda új épületének munkálatai folytak. Az építkezések befejezésekor az építtető bizottság benyújtotta számadását és pénztári naplóját. Bár nem ismerjük ezek tartalmát, a falu jegyzőkönyvében bejegyzettek alapján megtudhatunk pár információt. Az iratok szerint az építés, illetve az anyagbeszerzés 1901. december 28-án kezdődött, az épület teljes befejezése pedig 1904. április 27-én történt meg. Mivel a község kölcsönügyletét a Magyar Jelzálog Hitelbank csak 1903. május 6-án tudta egészen lebonyolítani, a számadás igazolása szerint az építtető bizottság azért, hogy az építkezés ne szüneteljen, szem előtt tartva, hogy a község azt a kötelező ígéretet tette, hogy az óvoda új épületét 1903 őszén átadja a forgalomnak, az árkosi takarékpénztártól 2400 korona kölcsönt vett fel, mely összeget 1904-re már vissza is fizette. A számadás szerint az összköltség 11 825 korona 52 fillér volt, de ha ebből kivonjuk az árkosi takarékpénztárnak visszafizetett 2400 koronát és az 1036 korona 18 fillér pénztári maradékot, akkor az óvoda építésének összköltsége 8389 korona 34 fillér volt. Az elővételezett számításokhoz képest 1891 korona 92 fillér többletkiadás jelentkezett, ez azzal volt magyarázható, hogy a mellékhelyiségekként szereplő kerítés, sütő, nyári konyha, sertésól és tyúkpajta, továbbá az udvaron ásott kút nem szerepeltek az eredeti költségvetésben, így a pénz elköltése igazolt volt.
A képviselő-testület a bemutatott számadást és pénznaplót elfogadta és helyesnek találta. Ugyanakkor a testület jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki az építtető bizottságnak, vagyis báró Szentkereszty Béla elnöknek, Bekő Árpádnak, Tegző Sándornak, Göncz Mózes falubírónak és Salamon Adolf körjegyzőnek a remek munkáért.
Az épület átadása
Csánki Gyula királyi tanfelügyelő 1903. szeptember 26-án Árkosra utazott, hogy a miniszter nevében hivatalosan átvegye és a forgalomnak átadja az új óvoda épületét. Az átvételi jegyzőkönyvet a falu jegyzőkönyvébe teljes egészében bemásolták. Az átadásnál a tanfelügyelő mellett jelen voltak a község elöljáróságai, az állami iskola gondnoksága, mint az óvoda felügyelőbizottsága. A 600 négyszögöles telken, a falu egyik legszebb pontján épült óvodát a tanfelügyelő és a községi elöljárók megtekintették és megvizsgálták. „A teljesen újonnan, kőből és téglából épült, cseréppel fedett helyiségben van egy nagy játszóterem, egy tágas pihenőszoba, amely oly célból építtetett oly nagyra, hogy ha idővel az óvodába járó óvodaköteles gyermekek déli ebéddel való ellátásáról is gondoskodhatnék a felügyelőbizottság, ezen szoba étkezőhelyiségül is használható legyen. A pihenőszobába nyílik egy ajtó az óvónői lakáshoz tartozó konyhába, ebből jobbra és balra egy-egy ajtó nyílik a kamrába és az óvónői lakás egyik szobájába, amelyből egy ajtón ismét a másik szobába, innen a főbejáró folyosóra lehet jutni.” Az épületet minden célnak kiválóan megfelelőnek, az épületet építési szempontból teljesen szilárdnak és jól építettnek találták.
Az átvétel után a tanfelügyelő felkérte az állami tanfelügyelő bizottságot, illetve a helyi állami iskola gondnokságát, hogy az óvodát költöztessék mielőbb az új épületbe. Csánki Gyula tanfelügyelő a közoktatásügyi miniszter nevében köszönetét fejezte ki az árkosi közönségnek, kiemelten Szentkereszty Béla bárónak az elért eredményért: „elismeréssel kell adóznom e helyen is Árkos község közönségének és vezető egyéniségeinek s különösen br. Szentkereszty Béla gondnoksági és óvoda felügyelő bizottsági elnök úrnak azért, hogy az állami óvoda elhelyezése tekintetében elvállalt szerződés kötelezettségének oly módon tett eleget, mint ahogy eleget tett, megépítvén a báró őméltósága által adományozott telken egy olyan szép és minden kívánalomnak megfelelő épületet, amilyen nemcsak a vármegyében nincs több, de az egész Székelyföldön sem sok található.”
Még egy utolsó információ, ami az óvodaépítéshez kapcsolódik: az építkezéssel elszámoló gyűlésen a községi bíró megjegyezte, hogy bár az óvoda teljesen felépült és már forgalomba is volt adva, az óvoda telke még mindig nincs a község nevére telekkönyvileg átírva. Felkérték a bárót a telek átírására, ami 1905 októberére megtörtént.
