Ültünk a franciaországi kis falucskában egy óriási sátorponyva alatt mindenféle náció fiataljai. Rengeteg kis gyertyát gyújtottak, és fehér ruhában megjelent Roger Schutz testvér, akinek arcáról sugárzott a szeretet, a békesség. Néhány fiatal szerzetes kísérte. Aztán elkezdődtek mindenféle nyelven a kis dalocskák, amelyek csodálatos szólamot alkottak. Akkor ott arra gondoltam fiatalkoromban, hogy kell léteznie Istennek, mert ha nem, ennyi fiatal nem zarándokolna el Taizébe. Aztán hosszú sorokat álltunk az ebédért, és senki nem volt türelmetlen ezalatt. Mindenki tette a dolgát és tanultuk a toleranciát, mosolyogtunk, beszélgettünk kézzel-lábbal. Akkor nekünk, romániai fiataloknak a 89-es változás után Taizé által kinyíltak a határok és számos zarándoklatot szerveztünk nyáron, de télen is a különböző európai fővárosokba.
Egyik nagyváros Brassó volt, ahol Puskás Emese lelkes vezetésével felvirágzott a taizéi közösség. Aztán mindenki ott, ahol élt, próbálta továbbadni a lángot, a hitet és az ott megtapasztalt különleges világot. Szentegyházán és több székelyföldi városban kis közösségek alakultak és lendületesen szervezkedtek a fiatalok. Sepsiszentgyörgyön a Benedek házaspár, József és Judit voltak a legkitartóbbak, akik mind a mai napig szívügyüknek tekintik a taizéi közösséget.
Nekik köszönhetően látogatott el Sepsiszentgyörgyre Kilian testvér Taizéből október 9-én, csütörtök este a Szent József-plébániára, ahol közös imát tartottak taizéi énekekkel, csönddel, szentírási idézetek olvasásával. Beszélgetéssel zárult a rendezvény. Megkérdeztem néhány résztvevőt, mit jelent nekik Taizé.
Benedek Bernadette Katalin második otthonának nevezi Taizét: „Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor legelőször voltam ott, talán 7 éves lehettem. Egy hosszú utat tettünk meg a családommal az autóban, hogy odaérjünk, és mikor megérkeztünk, beültünk a templomba édesapámmal, és azt éreztem, otthon vagyok. Egy különlegesen nagy nyugalom járta át az egész lényemet, még most is bepárásodik a szemem, mikor erre a pillanatra gondolok. Ahogy nőttem és válaszutakhoz kerültem, rengeteg fontos döntését az életemnek ott hoztam meg, nagyon sok kérdésemre kaptam ott választ, de természetesen nagyon sok új kérdés is ott született meg bennem az életemmel kapcsolatban. Két alkalommal is voltam egy-egy hónapot önkéntes ott, először a barátnőmmel, aztán pedig egyedül mentem, viszont több kedves baráttal távoztam. Ha valaki azt kérdezi, mik azok a dolgok, amiknek köszönhetem azt, aki ma vagyok, Taizé biztos hogy ott van ezen a listán. Ott tanultam meg angolul, ott jöttem rá, hogy milyen szakmát szeretnék választani, ott gyógyultam egy nagy szakítás után, ott erősödött meg a hitem saját magamban és Istenben is. Tehát ha egy szóval kéne jellemeznem Taizét, nekem ez a hely a középpontom.”
Benedek Bernadette Katalin és Aczél Cecília, a házigazdák
Aczél Cecília: Roger testvér amikor 1940-ben egy franciaországi kis faluba érkezett, gondolkodás nélkül kezdte menteni az akkori rendszer által átokként kezelt zsidókat. A háború végeztével pedig a német hadifoglyot mentette pont olyan buzgalommal, mint azelőtt a zsidókkal tette. Soha nem érdekelte senkinek a vallása vagy az ideológiai nézetei, hanem Krisztus szeretetével fordult minden emberhez. Ez a mentalitás tükröződik ennyi év után is a taizéi közösségben, és ez volt intenzíven érezhető múlt héten csütörtökön a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia imatermében. Kilián testvér jelenléte volt az ok, amiért a régi taizés tagok összegyűltek, és hívtak minden jóakaratú embert, aki imádkozni szeretne a békéért. Énekek és imák váltották egymást a Benedek Bernadette vezette imaórában, majd felzendültek spontánul a régi jól ismert dallamok, visszarepítve a jelenlévőket 20–30 évvel, amikor a kommunizmus összeomlása után újdonságként jelent meg kis városunkban ez a fajta közösségi szellem. A találkozó második felében Kilián testvér válaszolt az érdeklődő kérdésekre, biztatva a fiatalokat, hogy vegyenek részt a szilveszteri párizsi találkozón. A jelenlévők egyöntetűen egyetértettek abban, hogy nem fognak várni a következő találkozóval egy újabb franciaországi vendégre, hanem tenni fognak azért, hogy újra fellendüljön ez a fajta imamód.
Kinda Eleonóra, a taizéi közösség egykori tagja: A reményen túli remény címmel kapták kézhez a 2025-re kiadott Taizéi Levelet mindazok, akik csütörtök este a Szent József római katolikus plébánia termében összegyűltek egy rendhagyó taizés imára. A kézbesítő a Németországból származó Killian testvér volt, aki 2006 óta tagja a taizéi közösségének. A jelenlévők közül többen éveken át jelen voltak a burgundiai taizés közösség nyári táborain. Ezt az ökumenikus közösséget 1940-ben alapította a Roger testvérként ismerté vált svájci születésű Roger Schütz azzal a céllal, hogy felekezetre való tekintet nélkül találkozhassanak a világ fiataljai, nyáron a taizéi táborban, télen a fiatalok európai találkozóján, amelyre Európa különbőző nagyvárosaiban kerül sor mind a mai napig szilveszter tájékán. A taizés ima alapigéje Jézus és az emmausi tanítványok találkozójáról szólt (Luk 24,13-35), felhangoztak a mindenki számára jól ismert énekek, amelyek régi szép taizés élményeket csaltak elő a résztvevők emlékezetéből. A taizés képekkel és elemekkel kiegészített dekoráció felelevenítette bennünk a taizéi templom hangulatát, a csendes ima során mindannyiunknak hálával telt meg a szívünk. A közös imát követően felelevenítettük a taizés emlékeinket, valamint kérésünkre átfogó tájékoztatót adott a jelenlegi taizés életről a Romániáért felelős Kilián testvér, aki korábban, 2009-ben már ellátogatott a sepsiszentgyörgyi taizés közösséghez. Szívünkben mérhetetlen hálával és örömmel zártuk ezt az alkalmat a jól ismert taizés ének soraival: „Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr, csak remélj és bízz benne, jó az Úr!” Istennek legyen hála mindezért!”
Bernike és Kilián testvér
A kolozsvári Verbum Keresztény Egyesület 2015-ben Taizé, a közös út. Huszonöt éve együtt a bizalom zarándokútján címmel kötetbe foglalta Ozsváth Judit szerkesztésében a „megérintettség okán” Taizé történetét. A könyv hátlapján olvasható: „Kötetünk a taizéi Roger testvér születésének századik, halálának tizedik és a szerzetescsalád életbe hívásának 75. évfordulóján jelenik meg. Főhajtás és egyben köszönetnyilvánítás kíván lenni a franciaországi ökumenikus közösség által meghirdetett bizalom zarándoklatán szerzett szép élményekért. Az erdélyi fiatalok – kelet-európai társaikhoz hasonlóan – éppen negyedszázada kezdték el csoportosan látogatni a Roger Schütz által megálmodott szerzetesközösséget, illetve a közösség által szervezett találkozókat. Az örömre, egyszerűségre és irgalomra alapozott, a zarándokok előtt megnyitott közösségi élet erőtere sokakat megérintett az elmúlt 25 év során.”
A könyvben a sepsiszentgyörgyiek közül Benedek József Mihály Számomra Roger testvér a leghitelesebb ember; Benedek Zsolt Taizé tájékozódási pont számomra; Benedek Bernadette Katalin Taizét második otthonomnak nevezhetem; Fazakas Misi Taizé valóban a forrás címmel írt élménybeszámolót. A kézdivásárhelyi Pethő Krisztina, aki akkor éppen frissen diplomázott római katolikus hittantanár volt és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként az írországi Corkban tevékenykedett, Taizé ott él a szívünkben címmel írt beszámolót.
Azóta még tíz év telt el. De az emlékek nem halványulnak el, merem hinni, hogy ott él mindenki szívében. Köszönjük azoknak, akik kitartóan munkálkodnak azon, hogy itthon is megéljük a béke és kiengesztelődés szigetét.
