Azt már többször megrágta mindenki, hogy az alkotmánybíróság két halasztás után formai okokra hivatkozva dobta vissza a második Bolojan-csomag azon törvénytervezetét, amely megszüntette volna az igazságszolgáltatásbeli kiváltságokat, ám annak közlésével nem törődött senki, hogy a hátralevő hetekben mit lehet tenni azért, hogy az ország ne veszítse el a helyreállítási alapban ehhez a reformhoz kötött 231 millió eurót. Mindenki kifejezte a felháborodását, a Szociáldemokrata Párt külön tárgyalásokat kezdett az érintettekkel (inkább parasztvakításként, mert a szakmai testületek véleményét már a jogszabály előkészítésekor kikérték), és újabban az hírlik, hogy Ilie Bolojan kormányfő hajlandó öt évvel meghosszabbítani az általános nyugdíjkorhatárhoz való igazodás átmeneti időszakát, ámbár Dominik Fritz USR-elnök szerint nem világos, hogy 15 év miért lenne alkotmányosabb 10 évnél. De legyen, ha ez az ára. Nagyobb terheket jelent, hosszú távon azonban felszámol egy igazságtalanságot. Jó lenne tudni, hogy most hol és mire vár a törvénytervezet, módosítják-e, elfogadhatják-e idejében, ki tolja, ki akadályozza, ki mulasztott, ki lódított és így tovább, de sajnos nem ez az egyetlen égető gondja a kormánynak.

Ugyancsak a november 28-ai határidőhöz kötött két másik mérföldkő teljesítése is, amiről egyáltalán nem esik szó, pedig még nagyobb uniós támogatások forognak kockán: az állami energetikai vállalatok és az állami vállalatok felügyeletére Marcel Ciolacu volt kormányfő által 2023-ban létrehozott ügynökség (az AMEPIP) vezetőinek kinevezésén is javítani kell – a szakértelem irányába, nyilvánvalóan. Előbbin 300, utóbbin mintegy 400 millió euró múlik, ám egyikről sem beszélnek a nyilvánosság előtt, és a jelek szerint a koalícióban sem; még az ellenzéki pártok sem csaptak le ezekre. A Ziare.com figyelmeztet rájuk, összeállításukból derül ki az is, hogy az energetikai vállalatokat tekintve Sebastian Burduja előző miniszter 65,5 százalékban teljesítette Románia vállalásait, ám ez nem azt jelenti, hogy ugyanilyen arányban hozzáférhetünk a pénzhez: az bizony mindenestül el fog úszni, a többi után, ha nem kapja össze magát nagyon hirtelen a szaktárca. De nem úgy fest a dolog. Bogdan Ivan jelenlegi miniszter a magas energiaárak miatt siránkozik, amelyek alakulását egyébként az is befolyásolta, hogy a rendszer korszerűsítésére fordítható uniós alapok felhasználásával is rettentően le vagyunk maradva; csak az ágazati bérek „versenyképességével” vagyunk felzárkózva a fejlett világhoz, sőt, esetenként le is pipáljuk a Nyugatot – növelve a költségeinket és velük együtt a veszteségeinket is. A lakosság elégedetlenségét

Ha a kormány tényleg változtatni akar az állami rablógazdálkodáson, nem a következő adóemelésen kell gondolkodnia: azt kell tennie, amire vállalkozott. De nagyon gyorsan.

A Vaskapu, Románia legnagyobb vízierőműve. Több szakértelem, kevesebb politika kellene az energetikai vállalatoknál. Fotó: Facebook/Hidroelectrica