Az októberi csúcsot többnyire egy meredek lejtő követi a gombabőség évi eloszlását ábrázoló képzeletbeli grafikonon. November ugyanis a gombában szűkölködő tél felé képez átmenetet.
Azonban, ennek ellenére, még tartogathat pár emlékezetes túrát a gombász számára az őszi időszak vége. Erdőn, mezőn még lehet gyűjteni, főleg a hónap első felében, mikor még nem annyira gyakoriak a zúzmarás reggelek, és ebben a hűvös időben a gombák kevésbé kukacosak, mint nyáron: értékesebb a kevés, hisz a termőtestek zöme ép, egészséges, így alig kell eldobni közülük.
Az erdei talajlakókat ebben az időszakban nehezebb észrevenni a frissen lehullott vastag avarréteg miatt. A tapasztalt gombászszem azért legtöbbször kiszűri az elsárgult-elbarnult levelek alatt rejtőzködő kalaposokat. Nemhiába ismerik el a gombászokat szerencséseknek, Fortuna istennő sokszor melléjük szegődik s rávezeti a gombára őket.
S ha már szóba jött a szerencse, emlékezetes maradt számomra az a november végi túra, melyet Előpatak felé tettem pár évvel ezelőtt. Már hazafelé tartottam, a Pacéról (régi nevén Orotvány) ereszkedtem Sepsiszentgyörgy irányába. A kosaram csaknem üres volt, a bokán felül érő avarban alig sikerült pár lila pereszkét felkutatnom. Addig nézelődtem gombák után jobbra-balra, hogy az előttem levő tuskóra (már amennyi kilátszott belőle) nem figyeltem. Persze hogy belebotlottam, és elvágódtam. Az erősen lejtős terepen hiába fékeztem bakancsommal, amennyire csak tudtam, a puha avartakarón jó pár métert szánkóztam. De aztán egyáltalán nem bántam, hogy elestem, csúszás közben ugyanis egész sor szürke tölcsérgombát rúgtam fel. Megtermett, szép példányok voltak, alig sérültek meg az erőszakosnak méltán mondható feltárás miatt. Az év utolsó, jelentősebb zsákmányát adták. Kiporciózva, lefagyasztva több tojásrántottára is futotta belőlük.
A ködös, esős idő, a szürke táj a legtöbb ember számára nyomasztó, lehangoló. Ez alól a gombász sem kivétel, de csak addig, amíg gombába nem botlik, mert akkor varázsütésre megváltozik a helyzet. Felvidul az erdő addig komor arca, a csupasz lombosok, a komor tűlevelűek most már mosolyogva fogadják, a huncut novemberi szellő pedig játékosan bele-belekavar a levelekbe, alig hallhatóan suttogva: „Kis gomba, nagy gomba, találj a kosárba!”
November gombái közül hármat választottam ki bemutatásra: egy jellegzetes erdei, egy erdőszéli, valamint egy mezei fajt. Habár nem igazi városlakók, egyes években mindhármat megtalálhatjuk Sepsiszentgyörgy belterületén is. Persze csak akkor, ha nyitott szemmel járunk, és még a szerencse is besegít nekünk.
Farkas János