A huszonötödik Székelyföldi Geológustalálkozót (SZGT) október 23–26. között szervezték meg az eddig ismert forgatókönyv szerint: pénteken szakmai kiránduláson vettek részt a jelenlévők, szombaton pedig földtani témakörű előadásokat mutattak be. A jubileumi konferenciát ezúttal a 2018-ban létrehozott csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézete fogadta be – tájékoztatta lapunkat Papucs András sepsiszentgyörgyi geológus, a mostani találkozó társszervezője. A szervezők között egyébként két háromszéki gyökerű szakembert is találunk, Barabás Emese szörcsei származású, Gyergyószentmiklóson dolgozó geológust és Incze Réka egyetemi oktatót, aki Sepsiszentgyörgyről költözött Csíkszeredába. Hármójuk munkáját házigazdaként segítette a rendezvénynek otthont adó intézmény vezetője, Szép Róbert. A találkozón hetvenen vettek részt, közülük mintegy harmincan egyetemisták, a budapesti és kolozsvári egyetem rendszeresen jelen lévő oktatói, diákjai mellett idén először képviseltette magát a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozata is.

A Székelyföldi Geológustalálkozót 1999-ben kezdeményezte a sepsiszentgyörgyi Papucs András, minél több helyi geológust próbált megismerni, ugyanis a fiatalabb generációnak hiányzott a helyismerete, a terepi tapasztalataik. Tucatnyi szakmabélivel vette fel a kapcsolatot, aztán néhai Dénes István baróti geológussal, barlangkutatóval abban egyeztek meg, hogy ő értesíti az idősebb nemzedék tagjait, míg Papucs András a fiatalokat próbálja bevonzani. A rendezvény céljai azóta is változatlanok: egyrészt fórumot kívánnak teremteni székelyföldi és az innen elszármazott, illetve magyarországi és más államokbeli magyar (de nem csak) szakembereknek, másrészt lehetőséget kínálnak a Székelyföld földtanával foglalkozó geológusoknak kutatásaik ismertetésére. De fontosnak tartják, hogy fiatal, pályakezdő társaiknak is lehetőséget biztosítsanak a bemutatkozásra.

Az elmúlt negyedszázad során Háromszék kilenc különböző év során fogadta az SZGT résztvevőit, hatszor szervezték meg a találkozót Sepsiszentgyörgyön, egy-egy alkalommal pedig Baróton, Kézdivásárhelyen és Kovásznán. Helyszínként emellett hatszor választották Csíkszeredát, de Hargitafürdő, Szentegyháza, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Borszék, Szováta, Székelyudvarhely, Várfalva, Székelykeresztúr, Tusnádfürdő is otthont adott a fórumnak. 

A gyimesi Setétpatak egykori fürdőjénél. Fotó: Barabás Emese

Egy rendhagyó idegenvezető

A mostani szakmai kirándulás során felkeresték a csíksomlyói kegytemplomot is, ahol Böjte Csaba ferences szerzetes fogadta őket, s mesélt a helyről és életéről. Ezt a különleges, rendhagyó epizódot ismertetve Papucs András közölte: maga Böjte Csaba is felvételizett geológiára, majd „mivel oda nem jutott be, a Föld helyett az égiek megismerését választotta”. Ám néhány évig még Hargitafürdőn dolgozott villanyszerelőként a mélyművelésű kaolinbányában, így most örömmel fogadta a felkérést, hogy ő mutassa be a csíksomlyói kegytemplomot, személye meglepetés volt a résztvevők számára. A múlt megismerése mellett fontosnak tartotta megemlíteni az előretekintés szükségességét, a szakma mellett kiemelve az emberi kapcsolatok ápolásának fontosságát. Azt is hangsúlyozta, ne a múltban éljünk, ne a régi sérelmeken rágódjunk, hanem lépjünk tovább. Kiemelte továbbá, bár laikusok számára nem nyilvánvaló, de a fejlődéshez a bányák működtetése, újak nyitása fontos tevékenység, és ezt csak a geológusok szakmai irányításával lehet elvégezni. Végül áldást kért a jelen levő és távoli földtankutatókra, a szakma képviselőire. 

A tanulmányi kirándulás geológiai látnivalói kapcsán Papucs András megjegyezte, újra bebizonyosodott, mennyire hiányzik az alapkutatás, egyes területekről alig tudunk valamit, az információ megtalálása nehézkes, nincs hozzáférhető adatbázis, hiányoznak a szakdolgozatok. Az egy nappal később bemutatott előadások kizárólag székelyföldi témakörűek voltak, idén hangsúlyos szerepet kapott a mofettagázok eredete, kérdésköre, úgy vélik, idejét múlta a „vulkáni utóműködés” kifejezés, a széndioxid inkább tektonikai folyamatok, kőzettani átalakulások okán kerül a felszínre, „nem vándorol a Csomádtól Kovásznára törésvonalak mentén”. A nyár elején bekövetkezett parajdi bányakatasztrófáról nem esett szó. 

A jövőt illetően Papucs András megjegyezte, régi, dédelgetett tervük, hogy össze kellene állítani a Székelyföld földtana című kötetet, közérthetően, tudománynépszerűsítő formában. A munka már egy ideje folyik, reméli, belátható időn belül be is fejezik, tette hozzá. Az elkövetkezőkben olyan településen, városban szeretnék megszervezni a rendezvényt, ahol még nem volt SZGT, így jövőre Nyárádszeredát szemelték ki, ott megemlékezhetnének Jakab Sámuel (1931–2023) geológusról, a Sapientia EMTE tisztelebeli professzoráról is. 

Előadások a Székelyföldi Geológustalálkozón. Fotó: Facebook / Székelyföldi Geológustalálkozó

Egyszemélyes intézmények

A Székelyföldi Geológustalálkozó negyed százada valójában 27 esztendőt jelent, hiszen a világjárvány miatt két évben nem lehetett megszervezni a rendezvényt. Összegzésként Papucs András kifejtette, „ennyi idő után úgy érzem, egy biztos pont lett az erdélyi és talán a magyarországi földtankutatásban is”. Október utolsó előtti hétvégéjén mindig összegyűlnek a Székelyföldet kutató vagy innen elszármazott földtanászok, sorolta, bemutatják az utóbbi időben elért eredményeiket, vitatkozhatnak, elméleteket ütköztethetnek kötetlenebb formában. Nem konferencia, hanem egy szakma iránt elkötelezettek baráti találkozója, amely bárki számára nyitott. „Eredménye – magyarázta – az előadások, kivonatos füzetek, szakmai kapcsolatok mellett a Székelyföld ásványtana című kötet, mely azáltal, hogy angol nyelven jelent meg, és eljuttattuk a világ legnagyobb intézeteibe, úgymond feltette és kirajzolta a térképre ezt a területet, a nagy ásványtani adatbázisokban szerepel a székelyföldi lelőhelyek neve.” 

Több tekintetben is fontos lenne a székelyföldi, földtani alapkutatás, például alig esik szó a vízkészletekről, ez valójában egy határterületet jelent, de ez esetben fontos szerep hárul a geológusra is. További lehetőségként említette az őslények kutatását, hiszen „amikor egymás közeléből, ugyanazon terület különböző rétegeiből kerül elő tengeri kagyló, esőerdei masztodon és jégkorszaki mamut, talán érdemes elgondolkodni az éghajlatváltozás okain; hogy mi, mennyit, milyen gyorsan változik, erre csak a szakszerű földtani kutatások tudnának választ adni”. Ám mindehhez szükséges lenne az alapos természettudományos oktatás már kisiskolás kortól. „Én még egy évig tanultam földtant a középiskolában – tette hozzá –, de a mostani generáció tantervébe ez már nem fér be. Ne csodálkozzunk akkor a különböző, sajnos gyorsan terjedő elméleteken”.

Papucs András szerint a továbbiakban szakszerű tájékoztatásra, újabb kutatóintézményekre, földtani értékeket bemutató kiállítóterekre is szükség lenne. Hozzátette, ezen a területen sokáig az „egyszemélyes intézmények” voltak jellemzőek, Bányai János például egymagában volt borvízkutató intézet, szerkesztőség, szervező és középiskolai tanár, Dénes István pedig természetvédő, barlangász, régész és közösségszervező. Mint fogalmazott, napjainkban ismert néhány meghatározó személyiség – köztük az SZGT rangidős résztvevőinek számító kolozsvári Wanek Ferenc és a budapesti Komlóssy György, ám ők előrehaladott koruk miatt már nem tudnak részt venni, de most is mindketten köszöntő üzeneteket fogalmaztak meg –, ám többekre is szükség lenne. Ő maga úgy véli, a Csíkszeredában nemrég alapított intézet jó irányt mutat, most azért is választották rendezvényük helyszínéül, hogy minél többen ismerjék meg, hátha a továbbiakban újabb együttműködések születhetnének, és ezt a nyitást érdemes folytatni, más irányokba, más egyetemek felé is.