Fekete Réka
Miközben az egészségügyi miniszter szerint az elmúlt négy-öt esztendő alatt negyvenötmilliárd lejről nyolcvanmilliárdra növekedett az országos egészségbiztosítási alap – ez több mint negyvenöt százalék –, amelyhez hozzáadódik a háromezer lej fölötti nyugdíjak egészségbiztosítási járulék címen történő megsarcolása révén begyűjtött kilencmilliárd lej, az ágazat továbbra is alulfinanszírozott, az egészségügyi ellátás egyre rosszabb és hozzáférhetetlenebb, az állampolgárok a korábbinál is többet költenek az egészségükre.
Nem a saját zsebből fizetett drága betegségmegelőző szűrővizsgálatokra, a magáncégek edzőtermeiben végzett egészségmegőrző sportolásra, a sok pénzbe kerülő egészséges táplálkozásra fordított összegekre gondolunk, bár mindkettő nagyon fontos, de ezek nem mindenkinek érhetőek el. Az átlagember leginkább akkor költ az egészségére, amikor beteg, és ezek a költségek az ártámogatott, jobb esetben ingyenesnek hirdetett, de bizonyos készítmények folyamatos hiánya miatt gyakran csak busás összegekért megvásárolható gyógyszerekről, a befizetett betegbiztosítás ellenére saját költségen elvégzett nélkülözhetetlen szakorvosi, laboratóriumi, képalkotói vizsgálatokról szólnak.
Visszatérve az országos egészségbiztosítási alap folyamatos növekedésére, Alexandru Rogobete egészségügyi miniszter szerint ez rendszerszintű fejlődést eredményezett, és ezután is meglesz a hozadéka: kórházak épülnek, egyeseket korszerűsítenek, javul az ellátás. Vegyük sorra.
Úgy tűnik, a szaktárca vezetője nem tudja pontosan, hány új kórház épül az országban, hol tizenötről, hol huszonháromról beszél, miközben az igazság az, hogy egyes beruházások csak a tervezésig jutottak el, másokat megkezdtek, de a megszorítások miatt, valószínű, egyelőre félbe fognak hagyni, az talán remélhető, hogy néhányat közülük be is fejeznek, ha nem is határidőre – jó román szokás szerint –, de belátható időn belül. Azt követően ezeket fel kell szerelni korszerű eszközökkel, és időben kell gondoskodni szakorvosokról, ami a képzés mellett a szolgálati lakások biztosítását is jelenti. Szinte ugyanez vonatkozik a korszerűsítés alatt lévő kórházakra, hisz ahol fejlesztenek, ott a szolgáltatásoknak is bővülniük kell, korszerű eszközökre és plusz egészségügyi asszisztenciára van szükség, beleértve a jól képzett szakorvosokat, valamint az újdonságokat jól ismerő és alkalmazó asszisztenseket is.
A miniszter az ellátás javulását ígéri. Tudjuk, ez az alapellátással kezdődik, amelynek hiányzó köveit szinte már összerakni sem lehet, a teljes átszervezés lehetne az egyetlen megoldás. Nem a mi dolgunk megmondani, hogyan kellene ezt megvalósítani, annyi bizonyos, a törvénykezéstől a képzésig, a finanszírozástól az orvosi teljesítmény követéséig sok mindent meg kellene változtatni. Jelenleg nem vonzó a családorvosi pálya, ráadásul kiöregedőben az egész szakma, s aki még dolgozik, az nagyjából receptíró adminisztrátorrá változott. Ha jut ideje, idege orvoslásra, e téren korlátozottak a lehetőségei, és kedvét szegi, hogy a bürokrácia miatt járatnia kell a beteget a gyógyulás útvesztőiben.
Ilyen körülmények között az egészségügy éppen olyan pénznyelő, mint a tanügy, költhet az ország bármennyit fejlesztés néven – bár ezzel együtt mindkettő alulfinanszírozott –, ha nincs egy pontosan meghatározott és következetesen véghezvitt stratégiája. Lehet tákolni a düledező építményt, de erős alap nélkül összedől. Kérdés, ezen az úton kíván haladni Románia, vagy követi azoknak az országoknak a példáját, ahol úgy gazdálkodnak, hogy az emberélet és a tudás legyen az első helyen.
Alexandru Rogobete egészségügyi miniszter bizakodó. Fotó: Facebook / Alexandru Rogobete
