A hatóságok által is megerősített sajtóinformációk szerint a körülbelül kétezer amerikai katona helyett a jövőben csak mintegy ezer teljesít majd szolgálatot Románia területén, főként a Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu bázison, az aranyosgyéresi légi támaszponton és a deveselui rakétavédelmi központban.

A múlt heti washingtoni bejelentés valóságos hideg zuhanyként érte a romániai hatóságokat, jóllehet megpróbálták leplezni csalódottságukat, és Ionuț Moșteanu védelmi miniszter hangsúlyozta: semmi meglepő nem történt, előre látható döntés született. A bukaresti hatóságok igyekeznek azt kiemelni, hogy Románia biztonsági helyzetét semmilyen módon nem befolyásolja az amerikai csapatok egy részének távozása, ugyanakkor némi lappangó durcásság mégiscsak érezhető a hivatalos nyilatkozatokban. A téma a kormánykoalíció pártjai között is feszültséget szült, Ionuț Moșteanu védelmi miniszternek még a héten is vissza kellett térnie rá néhány megnyugtatónak szánt mondattal, miszerint nem azon az ezer amerikai katonán múlik Románia biztonsága, és a kérdés minden bizonnyal Mark Rutte NATO-főtitkár tegnap kezdődött bukaresti látogatásán is napirendre kerül. 

Az Egyesült Államokban hosszú ideje megbízható stratégiai partnert vagy inkább afféle pártfogót látó bukaresti államhatalom aggodalma és csalódottsága részben érthető. Valószínűleg nem azért fáj Bukarestnek az amerikai részleges csapatkivonás, mert kizárólag rájuk alapoznák az ország védelmét: ezt találóan jegyezte meg a védelmi miniszter is. A csapatkivonás katonai vetületére egyébként Donald Trump amerikai elnök is röviden reagált, megjegyezve: nem olyan fontos az – katonai, biztonsági szempontból bizonyára így is van ez.

Bukarest arcára azonban nem a tényleges védelmi kapacitások esetleges csökkenése miatt fagyott rá a mosoly, hanem a Washingtonból érkező hűvös fuvallat hatására. Az, hogy a Trump-adminisztráció a NATO keleti frontja helyett a csendes-óceáni, ázsiai térségre összpontosítja figyelmét – magyarán elsősorban Kínára koncentrál –, nem újdonság, de ez nem csupán Romániát, hanem egész Európát érintő döntés, amire logikus válaszlépés az, hogy az európai NATO-tagállamok túlnyomó többsége növelni igyekszik védelmi kapacitásait. Románia számára nem ez a legnagyobb pofon, hanem az, hogy a stratégiaváltás nyomán jelentősen csökken Bukarest fontossága Washington számára. Az elmúlt években Amerika két legszorosabb szövetségese a kelet-európai térségben Románia és Lengyelország volt – Bukarest előszeretettel sütkérezett eme szerepkörben, noha az ország számára igazán fontos hozadéka jóformán semmi nem volt. Ezért érthető módon keserű a fogadtatása annak, hogy mind a régió egésze, mind Bukarest hátrébb szorul majd a Washington számára fontos partnerek listáján. Az amerikai csapatkivonásban tehát a legnagyobb veszteség Bukarest számára nem katonai vagy nemzetbiztonsági jellegű, hanem sokkal inkább presztízsben, politikai súlyban mérhető. Bukarest ugyanis most már nem mondhatja azt, amit eddig, hogy a térségben Románia az Egyesült Államok legszorosabb, leghűségesebb és legfontosabb partnere.

Nem kell tehát aggódnunk: NATO-tagállam polgáraiként ugyanúgy biztonságban vagyunk, mint eddig, csak éppen a bukaresti vezetők nem tudnak immár ugyanúgy dicsekedni azzal, hogy mennyire fontosak vagyunk Amerikának.

Fotó: Facebook / Ministerul Apararii Nationale, Romania