Összefüggéseket keresve nem világot, hanem világképet fest. Kölcsönhatásokban keresi az összhangot, pillanatnyi emberi érzésekben a természet állandó mozzanatát. A női lét mélyebben gyökerezik az élővilágban, ezért a saját helyét egymásra utaló természeti szimbólumok viszonyrendszerében érzi. A kozmikus jelenségek, a nap és a hold, de a fenyő és a virág, a madár és a pillangó mind visszatérő önazonos jelképei. Látható szenvedéllyel, ugyanakkor elengedéssel alkot, a változó témák és technikák mögött a cél viszont azonos: harmóniában lenni a környezetével és önmagával. A rendteremtés ösztönös sugallata érzékelhető a formák absztrakt és organikus hullámai, illetve a színek egymásra hangolt lendületes ritmusaiban, amiket a vonal sötét kontúrja foglal keretbe.

Miklóssy Mária nőalakjai lélekábrázolások, szeplőtelen angyalokra vagy időtlen ikonokra hasonlítanak, békét és kiegyensúlyozottságot közvetítve. Tájképei szimbolikus helyek, expresszív, tisztán festői kompozíciók, melyek nem látvány másodlagos rögzítései, hanem vallomásos tájtapasztalatok. „Akkor festek jó képet – vallja –, mikor tiszta vagyok, és olyankor van egy olyan állapot, amikor a kép diktálja, hogy mit csináljak vele.”

A jelen kiállítás az autonóm alkotói szabadság megélésének különböző útjait is bemutatja. Miklóssy Mária művészetének mozgatórugója a kísérletezés, az ebből adódó felfedezéseket gyakran hasznosítja nagy méretű festményein is. Kutatja az új kifejezési módokat és legkisebb törött üvegszem is képes elindítani benne egy teljes sorozatot. Ezek a munkák többek, mint puszta formai játékok, a szellemi megújulás lehetőségei.

A kert

1974 és 75 között nedves akvarellt használ, hiszen ekkor születtek gyermekei, és mivel e technika gyorsan kezelhető és hamar szárad, így a szülői szerepkör mellett is lehetett alkalmazni. Az elmosódó halvány és érzéki átmenetek a női formáknak légies könnyedséget kölcsönöznek egy leterhelt időszakban.

A Baász Imre által szervezett sepsiszentgyörgyi Médium kiállításra készült levelei a korszak új forradalmi hullámába kapcsolódnak. A mail art, vagyis postai művészet nem ismer határokat. Távolságokat és rezsimeket áthidalva képes üzenetet közvetíteni. Miklóssy Mária levelei viszont a felnövésünk cenzúráját játsszák ki, hiszen gyermeki találékonysággal hajtogat virágot, ahol a jól megszokott jobb felső sarokban még a nap is visszamosolyog ránk.

Figuratív biblikus parafrázisai a gótikus oltárok táblaképeit idézik, melyek az ünnepekre készülve egyre nyílnak ki a néző előtt, ez esetben az anyaságot és a nők közti együttérzést ünnepelve.

Parafrázis

Absztrakt munkáinak vonalait az intuíció vezérli. Ösztönösen mérnöki, ezért nem egy rettentő szimmetriát látunk, amely magában hordja a bomlás veszélyét, hanem gyengéd geometriát és az egyensúly iránti törekvést. Véletlenszerűségben keres egyetemes rendet.

A tárlat főfalának középső festménye a Kert címet viseli. Voltaire-től származik a gondolat, miszerint: „művelni kell kertünket”. Ez talán soha nem volt olyan aktuális, mint ma. Hiszen a harmónia, amire mindannyian vágyunk, nem a világ nagy színterein születik meg, hanem bennünk – abban, ahogyan élünk, ahogyan figyelünk és ahogyan alkotunk. Miklóssy Mária festményei éppen erről szólnak: a belső kert gondozásáról. Arról a felelősségteljes, mégis örömteli munkáról, amellyel rendet és szépséget teremtünk a magunk kis világában. Ezeket a képeket nem elég nézni, hanem arra kell fordulnunk, amerre a képek is irányítanak: egy csendes, teljes és harmonikus jelenlét felé, ahol összhangban lehetünk a környezetünkkel és önmagunkkal is.

A magyar festészet napja tudatosítja a képzőművészeti értékeinket, ünnepeljük ez alkalommal a 85 éves Miklóssy Máriát, hogy sokáig élje szabadságát és őrizze szenvedélyét az alkotáshoz.

Lénárt Tamás

A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ dísztermében a magyar festészet napján, október 18-án megnyitott tárlat év végéig látogatható.