Papp-Sebők Attila 1997-ben született Sepsiszentgyörgyön. Jelenleg Kecskeméten és Siófokon él, pszichológiát tanul. 2022-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. Szövegeit közölte többek között az Élet és Irodalom, a Jelenkor, a Bárka és a Helikon is. Káté című verseskötete nemrég jelent meg a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában, bemutatója októberben volt a budapesti Margó Irodalmi Fesztiválon.
A szerző így vall magáról: „A Káté az elveszés és a magamra találás könyve, a belső billegés hit és hitetlenség között, állandó „lipinka-játék”, mintha lendülettel minden átvészelhető, felülírható lenne. Mottójaként egy Annie Ernaux-mondatot választottam – „A szégyen nagy emlékezete minden más emlékezetnél aprólékosabb, engesztelhetetlenebb” –, ezt az engesztelhetetlen emlékezetet próbálják a versek megkísérteni, felfedni, mégis takarásban tartani.
Ajánló
Papp-Sebők Attila szemérmetlenül jó költő. Lírai világa az idillikus (bár mindig fájdalomgyanús) vidéki élettől a lélektan igencsak modern vidékéig terjed, a fájdalmas (bár mindig örömgyanús) helyzetekig. Költészete ezeket mint lapokat helyezi egymásra, az egyik alól áttűnik a másik. Hol falusi hittanórán vagyunk, hol egy urbánus, középpolgári párkapcsolat kusza viszonyait figyeljük. Úgy is felfoghatók ezek a versek, mint amik a költő útját ábrázolják az említett két pont között: a hittanórától a párkapcsolatig. A magánytól a zsúfoltságig. A sebzett szikláktól a hőszivattyúk és napelemek világáig. Papp-Sebők valahova nagyon át akar jutni, szerintem Istenhez, de ilyet nem szoktunk kérdezni. Talán csak meg akar születni. „Ha az élő test elengedne, átjuthatnék” – írja. Szépen vajúdnak ezek a versek. Egyébként saját bevallása szerint nem tudja a kátét, de szemérmetlenül szereti Istent. Helyes. Talán nem is lehet másképp.
NÁDASDY ÁDÁM
