A második világháború idején azt várták, hogy az amcsik valahol a Balkánon szálljanak partra, de ők inkább Szicíliába mentek (1943. július 10.), ide meg az oroszok jöttek. Aztán elődeink várták, hogy hátha később csak jönnek és megszabadítanak a szovjetektől. Magyarországon is várták őket az ’56-os forradalom idején, de ismét az oroszok mentek helyettük.

Később, 1969-ben Romániába jött Nixon elnök, majd aztán 1975-ben is csak egy árva amerikai, a szintén elnök Gerald Ford. A nép elégedetlen volt Ceaușescuval, és reménykedett, hogy Ford látogatása után változik valami, de abból nem lett semmi, mert Ford meg volt elégedve Ceaușescuval, és hórát táncoltak együtt.

Aztán ’89-ben ment Ceaușescu, és végre jönni kezdtek az amerikai katonák is. Akkor jöttek, s most mennek. Nem mind, mert 2000-en voltak, és csak ezer megy. A Trump-adminisztráció ilyen értelmű határozata sokak szerint meglepetésként érte elnökünket és kormányunkat. De hát az is meglepetésként érte volt a román politikusokat, hogy Trump nyerte meg az elnökválasztást, mert nagy részük igencsak szurkolt ellene. Hiába szurkolsz a futballmeccsen is kedvenc csapatodnak, attól még az ellenfél is győzhet.

A barátságtalan katona-visszahívás után Nicușor Dan barátságosan megmondta, hogy Románia lojális szövetségese marad Amerikának. Lengyelországban 10 000 katona van, és onnan nem vonnak belőlük vissza, de az vigasztalhat minket, hogy Bulgáriából, Szlovákiából és Magyarországról is kivonnak összesen 3000 katonát.

Románia hadseregének létszáma körülbelül 70 000 fő volt, és azt szeretnénk, ha 100 000-re emelkedne a számuk. Hát ehhez képest mi az az 1000? Különben is háború esetén az idegen katona biztosan csak pénzért harcol, nem hazaszeretetből, mint a honi. (Ezek a számok, úgy látszik, már nem titkosak, mint amikor én katona voltam, és katonai titok volt az is, hogy hányas bakancsot visel a baka.)

Lengyelország potom pénzt fizet minden amerikai katona után (havonta kb. 1000 dollárt egy főért), és mi is tudnánk simán fizetni annyit, mert a honvédelemre egyre nagyobb összeget kapunk hitelbe, és bizony megérné, hogy pénzt áldozzunk idegen katonák megfizetésére, ha netán harcolni kellene értünk. Bár lehet, inkább fegyvereket adna Trump jó pénzért, mert abból tiszta haszna származna Amerikának, és nem kerülne emberei életébe sem.

Idelátogatott szerdán Mark Rutte, aki NATO-főtitkárrá nőtte ki magát, és akiből, úgy látszik, jó barátunk lett, mert annak idején mint holland miniszterelnök igencsak ellenezte Románia schengeni övezetbe való felvételét. Amikor 2022-ben ide jött és a nagysinki katonai bázisra látogatott Iohannisszal, azt mondta, hogy majd akkor értenek egyet a hollandok a felvételünkkel, amikor minden feltételnek eleget teszünk. (Pedig eleget tettünk érte.) De mostanra nagy barátunk lett, és megmondta, hogy ha megtámadnának, 31 ország rohanna megsegítésünkre.

A katonák visszahívása miatt az amerikai veteránok erősen kritizálták az amerikai adminisztrációt, mondván, hogy az egy stratégiai hiba, mert csökkenti a (NATO) szövetség elrettentő szerepét, és ez Putyin hasznára van. Hát a veteránoknak könnyű, mert ők már nem állnak aktív szolgálatban, és ha elég öregek, még háború esetén sem szólítják őket hadba. Most a döntés miatt saját párttársai is kritizálják Trumpot. Felvetődik, hogy Amerika az indo-csendes-óceáni térségre akar figyelni, és lehet, inkább oda küld katonákat, mert ott igen-igen erős a nagy Kína. Biztosan ezért akarja Trump újrakezdeni a nukleáris fegyverek tesztelési folyamatát (amit bejelentett).

Az amerikai energiaügyi miniszter viszont megnyugtatott, hogy nem lesznek nukleáris robbantások, csak amolyan szárazon élvezkedés, és a nukleáris fegyverrendszerek más elemeit vizsgálják és szimulációkra támaszkodnak.

Még szép, hogy a Nobel-békedíjról álmodozó Trump nem kezd atomrobbantásokba.

Mark Rutte Bukarestben. Fotó: presidency.ro