Az előadás hirdetéséből arra lehetett számítani, hogy a magyar Nobel-díjasokról lesz szó, de a hallgatóság ennél többet kapott, mert az előadó röviden társadalmi összefüggésben is ismertette a magyar és a nemzetközi tudományosság 20. századi és jelenkori viszonyait. Anélkül, hogy belebonyolódott volna a számokba, hogy hányan számítanak magyar, illetve magyar kötődésű kutatónak azok közül, akik megkapták a legmagasabb tudományos elismerést, leszögezte: erre vonatkozóan létezik egy szűkebb és egy bővebb lista. Utánanéztünk: a Magyar Tudományos Akadémia a témában Bazsa Györgynek, a Debreceni Egyetem professzorának legújabb vonatkozó összefoglalóját javasolja, amely a Magyar Tudomány folyóiratban jelent meg, és kiegészítésre vár, hogy az idén irodalmi Nobel-díjban részesülő Krasznahorkai László adataival teljessé tegyék az eddigi díjazottak névsorát.

Szóban forgó adatbázisból kiderül, tizenketten születtek Magyarországon, akik a Nobel-díj átvételekor a magyar mellett amerikai, svájci, olasz, osztrák vagy német állampolgársággal is rendelkeztek, és még tíz tudósnak egyik vagy mindkét szülője magyar volt, de nem magyar nyelvterületen születtek, többségük nem élt és nem dolgozott Magyarországon soha és nem tudott magyarul. A magyar(hoz köthető) kutatók közül leghamarabb, 1905-ben a pozsonyi, német anyanyelvű szülőktől származó Lenard Philipp fizikus kapott Nobel-díjat, aki a díj elnyerésekor magyar és német állampolgár volt, a legutóbbi magyar Nobel-díjas pedig a már említett Krasznahorkai László, akit idén tüntetett ki a Nobel Bizottság ezzel az elismeréssel az irodalom terén.

Nagy Péter Zoltán a természettudományok területéről választotta az előadás szereplőinek számító magyar Nobel-díjasokat, a fizika, kémia és orvostudomány nagyjainak életébe és munkásságába vezette be a hallgatóságot, és azzal zárta következtetését: úgy tűnik, manapság a technika, a műszaki megvalósítások megelőzik az elméletet, vagyis sok olyan technikai megoldás születik, amelyeket egyelőre elméletileg nem tudnak alátámasztani. 

Vajon az egyéni zsenialitás vagy a közösségi ráhatás emel ki egy-egy tudóst a többi közül? – tette fel a kérdést az elő­adás elején Szonda Szabolcs könyvtárigazgató, a rendezvény házigazdája. Kiderült, erre nincs egyértelmű válasz, minden bizonnyal mindkettő együtt érvényesül. Az előadáson gitárral és énekkel közreműködött György László, a hallgatóság vélhetően egy sor megválaszolatlan kérdéssel távozott az eseményről.