Farcádi Botond
Nincs ezen, amit szépíteni: amilyen a Szociáldemokrata Párt, olyan ez az ország is. Sokféle megnevezése volt az elmúlt három és fél évtized során ennek az alakulatnak, de egyetlen névváltozat sem tudta elfedni azt a sok rosszat, mely hozzájuk tapadt. A PSD máig nem tudta levedleni azokat a címkéket, melyeket részint politikai ellenfeleik, de leginkább a romániai társadalom reformokra, megújulásra vágyó része aggatott rá: éspedig hogy ők a kommunista utódpárt, a régi szekus rendszer továbbörökítői, Iliescu örökösei, az állami szintre emelt korrupció fő letéteményesei és haszonélvezői.
A hosszú éveken át Románia legnagyobb pártjának számító, a nevét időnként megváltoztató, vezetőit egy-egy kudarc után kíméletlenül beáldozó alakulat pedig így vagy úgy, de mindig talált utat a hatalomba, és ha átmenetileg ki is szorultak, rendre megerősödve tértek vissza a kormányba. Három és fél évtizede szab irányt a PSD – kormányból vagy más hatalmi struktúrákból – Romániának. Ezért aztán amilyen a párt, olyan ez az ország is.
Persze: igazságtalan lenne minden rosszat kizárólag a PSD nyakába varrni, minden kudarcért őket tenni felelőssé és megfeledkezni azokról a fontos pillanatokról vagy helyes döntésekről, amikor az alakulat mégiscsak a jó oldalra állt – van utóbbiból is. Sorin Grindeanu újonnan megválasztott pártelnök a hét végi kongresszuson ki is emelt pár ilyent: Románia NATO- és uniós csatlakozása például szociáldemokrata kormányzás idején valósult meg, és ez elég egyértelműen jelzi azért, hogy minden hibája ellenére az alakulat elkötelezett az európai, nyugati irány mellett. Ma, amikor a felmérések szerint immár az AUR a legnépszerűbb párt Romániában, ez korántsem mellékes.
A PSD hétvégén tartott tisztújító kongresszusa kapcsán is jól érzékelhető e kettősség: az, hogy a párt továbbra is képtelen a megújulásra, de az is, hogy legalább marad a romániai politikai porond szalonképes szereplői között. Sorin Grindeanu hiába ígér megújulást: ő maga is a régi gárda tagja, Liviu Dragnea miniszterelnöke volt, aki habozás nélkül teljesítette főnöke kérését a híres 13-as sürgősségi kormányrendelettel, melynek nyomán százezrek vonultak utcára tiltakozni, hogy végül a tüntetések hatására meghátráljon és visszavonja a korrupcióellenes harcot akadályozó jogszabályt. Rövidke miniszterelnöki pályafutása után jól fizető állami intézmény élén kötött ki, hogy aztán immár Marcel Ciolacu oldalán térjen vissza ismét kormányzati pozícióba szállításügyi miniszterként – volt elődjével és főnökével együtt maga is érintett a Nordis-botrányban… Van, amit sorolni: az RMDSZ kongresszusán a székely himnusz eléneklése alatt ő volt az, aki tüntetőleg kivonult – magyarbarátsággal aligha vádolható, bár visszatérve a bánsági toleranciát, multikulturalitást méltatta, és hosszan dicsérte az RMDSZ-t, majd köszönetet mondott Orbán Viktor kormányfőnek is Románia schengeni csatlakozásának támogatásáért.
Sorin Grindeanu tehát se nem új arc, se nem jó arc. Olyan, amilyen, de még mindig jobb, mint legtöbb riválisa a PSD-n belül – ne feledjük: adott pillanatban kihívója a magyargyűlölő Titus Corlățean volt, akit többek között a székely zászló kapcsán elhangzott „akasztós” nyilatkozatával híressé vált Mihai Tudose is támogatott. Aztán meg azt is látni kell: jelenleg a bukaresti parlamentben a PSD nélkül egészen egyszerűen nem lehet kormányt alakítani, bármennyit fúrják tehát a szociáldemokraták Ilie Bolojant és bármennyi koalíciós vitát is gerjesztenek, még mindig ez a jobbik opció ahhoz képest, mint ha – mondjuk – az AUR-ral állanának össze.
Olyan tehát ez a PSD, mint ez az ország. Nem jó – de jó, hogy nem rosszabb.
Fotó: Facebook / Claudiu Manda
