Az idei Székelyföld Napok rendezvénysorozat részeként a kovásznai Kádár László Képtárban október 15-én nyitották meg a barcasági magyar képzőművészek közös kiállítását, seregszemléjét. Házigazdaként Konnáth Rita képtárfelelős köszöntötte a közönséget, majd Házy-Bakó Eszter, az 1991-ben alapított brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnöke beszélt röviden az egyesület tevékenységéről és a húsz éve megszervezett seregszemléről. A kiállítás anyagát méltatta Vetró B. S. András képzőművész, tanár, az eseményt színesítette a Kurta Béla ny. zenetanár által működtetett Neogitár-Alfa együttes. A kiállítás november 14-ig látogatható. Alább Vetró B. S. András grafikus, művészetpedagógus, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület művészeti referense méltatását közöljük.
Brassói magyar művészeti élet
A brassói magyar művészeti életnek mély gyökerei vannak. Már a hetvenes-nyolcvanas években is rendszeres, pezsgő programok zajlottak, elsősorban Csutak Levente kiváló grafikus és újságíró kezdeményezése nyomán. Ő volt az, aki egyéni és csoportos tárlatokat szervezett a Brassói Lapok szerkesztőségének termeiben, megmutatva, hogy van igény a helyi magyar képzőművészetre.
Ezt a munkát aztán szervesen és alázattal vitte tovább Ábrahám Jakab grafikus, aki nemcsak kiállításokat szervezett, hanem tartalmas megnyitókkal és meghívott vendégekkel is színesítette a brassói művészéletet. Hozzá csatlakozott Bartha Árpád, aki szintén termékeny grafikus, kiváló szervezőerejének köszönhetően pedig számos magyarországi és határon túli neves, illetve pályakezdő művészt hozott el városunkba. A Brassói Művészeti Múzeum vezetőjeként ajtót nyitott a barcasági magyar alkotóknak, és szívén viselte a teljes brassói alkotómozgalmat.
Bartha Árpád: Rejtett gondolat
2001-ben új lendületet kapott a közösségi élet, amikor Házy-Bakó Eszter művelődésszervező és a néhai Ménessy Miklós lelkipásztor, művészetpártoló közreműködésével létrejött az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület. Hatalmas tervekkel, kifogyhatatlan energiával és gazdag koncepcióval kezdtek hozzá a munkához, és számos programot szerveztek a Reménység Háza kiállítótermében, amelyet nemrég méltán neveztek el Apáczai Teremnek. Ez a terem azóta is a színes kulturális élet egyik központja, óriási látogatottsággal.
Hagyománnyá vált, hogy a márciusi egyéni tárlatok mellett megszervezzék a barcasági magyar képzőművészek seregszemléjét, ahol a megye hivatalos és aktív alkotói mutatkoznak be egy közös kiállításon. Évekig tiszteletbeli elnöke és fővédnöke volt ennek a rendezvénynek, valamint a Bartalis-szavalóversenynek is Banner Zoltán művészettörténész. Nemcsak kiállítások jöttek létre, hanem katalógusok, naptárak, cikkek, meghívások is, és így sikerült szakmai és baráti kapcsolatokat kiépíteni Debrecennel, Győrrel, Hatvannal és számos más, hazai művelődési központtal. Ez a közösség nemcsak számokban erős, hanem lélekben is. Tagjaink számára a részvétel egyszerre kötődés a szülőföldhöz, jeladás az itthon maradóknak és híd a nagyvilág felé.
Bartha Árpád: Kapu
A seregszemléről
A Csoma-kiállítások koncepciójához kapcsolódva – ahol mindig helyet kap egy díszmeghívott, aki egy egész teremnyi anyaggal ajándékozza meg a közönséget – idén a közel húsz tagot számláló aktív művészcsoport közös megjelenéséhez Bartha Árpád brassói grafikus, fotós és művészpedagógus önálló anyagából láthatunk egy ízelítőt.
A több mint húsz éve tradícióvá érett közös tárlat – amelyet a néhai Ménessy Miklós lelkésznek és Házy-Bakó Eszternek köszönhetünk – minden évben menetrendszerűen, márciusban kerül megrendezésre a Reménység Háza Apáczai Csere János nevét viselő kiállítóterében.
A seregszemle szó gazdag jelentéstartalmú, és a kiállítás nevében is szépen rezonál a közösségi, bemutatkozó jelleggel. Tehát a szó eredetileg rendezett, ünnepélyes bemutatót, számvetést, áttekintést jelentett. A 20. századtól a seregszemle fokozatosan átvitt értelmet kapott: már nem katonai, hanem szimbolikus értelemben használjuk, amikor egy csoport tagjai közösen, nyilvánosan bemutatkoznak, megmutatják eredményeiket, alkotásaikat. Itt egy közösség tagjainak nyilvános bemutatkozása, egyfajta összegző, reprezentatív megjelenése, ahol mindenki megmutatja legújabb, legjobb vagy legjellemzőbb munkáját.
Bartha Árpád: Lőrés
A seregszemle elnevezés igen találó. Bár első hallásra rokon a csoportos tárlat kifejezéssel, mégis jóval több annál. A csoportos tárlat inkább egy formai meghatározás: több művész közösen mutatja be alkotásait, különböző témákban és technikákkal. A seregszemle ezzel szemben egy szimbolikus, közösségi esemény, ahol a művészek nem csupán kiállítanak, hanem számot is adnak közös útjukról, alkotói állapotukról és a jelen pillanat művészi lenyomatairól.
Ilyenkor valóban „sorakozóba áll” a művészek serege – nem fegyverekkel, hanem ecsettel, ceruzával, agyaggal és gondolattal. Ez a seregszemle egyfajta összegzés és ünnep, ahol a közösség egysége, sokszínűsége és alkotóereje egy időben és térben jelenik meg a nézők előtt. Ilyenformán a Házy-Bakó Eszter egyesületi elnök által elkeresztelt esemény seregszemle elnevezése sem idegen: ez a kiállítás lehetőséget ad arra, hogy az alkotók témától, technikától és mérettől függetlenül a legfrissebb, számukra legkedvesebb alkotásaikat, sorozataikat mutassák be. Mindez egyfajta művészi keresztmetszetet ad jelenünkről – a „jelen jeleit” tárja elénk, bemutatásra, méltatásra és párbeszédre hívva. A közös bemutatkozás, összegző kiállítás erő- és tehetségfelmutatás is egyben. Hangulatában van benne a méltóság, a közösségi szellem és a rendszeres hagyomány gondolata is.
Albert Zoltán: Lassú dinamika
A kiállítás így évről évre színes, tartalmas és gondolatébresztő művek sorozatával bővül. Az anyag mindig friss és sokszínű: klasszikus hangvételű, tradicionális technikákkal készült grafikákat, ceruzarajzokat, pasztell- és szénvázlatokat éppúgy láthatunk, mint akvarelleket, akril- vagy olajfestményeket. A fa- és térszobrok, kerámiák, sőt, a térinstallációk sem hiányoznak; a fekete-fehér és színes fotók mellett olykor még a mesterséges intelligencia által inspirált kísérletek is megjelennek.
A technikai sokszínűség és tematikai különbségek ellenére a tárlat egységes, koherens műtermi világot idéz meg. Ez a változatosság nem zavaró, éppen ellenkezőleg: izgalmassá, kutatásra és felfedezésre ösztönzővé teszi a seregszemlét, amelynek ez a spontaneitás adja különleges varázsát és egyediségét.
A kiállítás anyaga is ezt a gazdagságot tükrözi. A 17 művészt számláló brassói csapat 30 alkotással érkezett, kiegészülve Bartha Árpád önálló sorozatainak egy részletével.
A művek gondosan válogatott rendben, figyelmes elrendezéssel töltik meg a termet – ezért köszönet illeti Konnáth Ritát, valamint Deák M. Ria és Deák Barna képzőművész barátainkat a kiváló térszervezésért és esztétikus rendezésért.
Damó István: Riadt madár
Néhány alkotót és művet név szerint is kiemelnék. Ábrahám Imola brassói grafikus Transz című nagy méretű, dinamikus alkotásával van jelen, míg édesapja, Ábrahám Jakab ezúttal egy Fényfüggöny című, érzékeny digitális grafikával jelentkezik. A napokban Zajzoni Rab István-díjjal kitüntetett Albert Sándor keramikus egy nagybányai festményekre emlékeztető, friss pasztell csendéletet hozott. Albert Zoltán, az egykori művészeti líceum grafika szakának vezető tanára két nagy méretű, absztrakt digitális grafikájával kápráztatja el a nézőt.
Bartha Árpád, a tárlat díszmeghívottja Rejtett gondolat című, sajátosan megoldott egyvonalas grafikájával ejti ámulatba a közönséget, míg Bartha Bíborka építész-grafikus a védjegyévé vált építkező nyomataiból, kollográfiáiból hozott egy munkát. A napokban 85. születésnapját ünneplő Csutak H. Levente kovásznai születésű művészpedagógus, grafikus és portrétista nagy méretű, precízen kimunkált, Jókai 200 című tusrajzaival dominálja a teret. A Kecskeméten élő, de évről évre visszatérő Damó István grafikus és illusztrátor ezúttal is egyéni hangvételű, vegyes technikával készült, eredeti nyomatokat küldött.
Dimény András festőművész, a művészeti líceum tanára ezúttal a megszokott akrilmunkái helyett egy kis méretű, Fészek című tárgykompozícióval lepte meg a közönséget. A keramikus Ferencz Ágnes most nem égetett agyagszobraival, hanem egy finom, érzékeny akvarell tájképpel jelentkezik. A nemrég csatlakozott Fișcăleanu Jolán festőművész akriltechnikával készült figurális csendéletével gazdagítja a tárlatot, különös mesés színvilágot teremtve.
Albert Zoltán: Struktúrák
Gyulai-Nagy Margit egyszerű témákat dolgoz fel erőteljes ecsetkezeléssel, zöldes, pasztás foltmegoldásokkal. Henning Lajos faszobrász vésett, vágott és egymásba illesztett formákkal, absztrakt viszonyrendekkel alakítja ki vízióit. Jakabos O. Imola keramikus a Transzfiguráció című, vegyes technikájú sorozatából választott egy nagy méretű darabot erre az alkalomra, míg Magdó István kiváló fotográfus egy fotószériával örvendezteti meg a látogatókat.
Mattis-Teutsch Waldemar rég elhagyta a tradicionális festési technikát, és a hologrameljárás eszközeivel hozott létre gondolatébresztő, mozgást imitáló kompozíciókat – ezek közül egy statikus vázlat is látható most. Miklóssy Mária festőművész, a tárlat állandó résztvevője Tavasz című, nyugalmat és harmóniát sugárzó festményével van jelen. Schmidts Réka különleges színkombinációival és egyéni stílusával formálta meg Csillagjegy című sorozatának darabjait. Simó Enikő textilművész A tavasz hírnökei című alkotásával uralja a falat. Tomos Tünde sikeres báb- és díszlettervező most egy új, kis méterű sorozat egyik darabját mutatja be sajátos technikai megoldásaival, és végül Vetró B. S. András Áthangolva című, kis méretű digitális grafikáival zárja a sort – finom, mégis karakteres befejezést adva a kiállításnak.
Minden alkotás egy önálló világ – mégis együtt adják meg a brassói művészek közös hangját, gondolati és érzelmi harmóniáját. Az anyag gazdag, tartalmas és tiszteletteljes.
Kívánom, hogy ez a seregszemle mindannyiunkat inspiráljon, megérintsen és új nézőpontokat nyisson – a művészet, az ember és a közösség egymásra találásában.
Dimény András: Fészek
Bartha Árpád kamarakiállításáról
Bartha Árpád 1953. december 19-én született Apáca községben, Brassó megyében. 1965 és 1973 között a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceum diákja volt, majd 1977 és 1981 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult. A kolozsvári grafikai iskola képviselőjeként összetett, kísérletező és fegyelmezett művészi nyelvet alakított ki, amelyet a formai pontosság, a gondolati mélység és az állandó megújulás vágya jellemez.
A grafikai technikák közül leggyakrabban a rajzot, a litográfiát és a rézkarcot alkalmazza, mindhárom területen kivételes szakmai tudással. Művei – amelyek köz- és magángyűjteményekben egyaránt megtalálhatók – lenyűgöznek stiláris tisztaságukkal, kompozíciós egyensúlyukkal és részletgazdag kifejezőerejükkel. „Bartha Árpád grafikai művészetének vizuális világa jelentéstartalmával, stiláris pontosságával, kísérletező kedvével és a technikai eszköztár tudatos használatával tűnik ki” – írja Iulia Mesea művészettörténész.
Magdó István: Ultrahang
Művészi tevékenysége mellett Bartha Árpád tanárként és kulturális vezetőként is ismert. 2006 és 2018 között a Brassói Művészeti Múzeum igazgatója volt, amely időszakban az intézmény jelentős fejlődésen ment keresztül. A Romániai Képzőművészek Szövetsége brassói tagozatának tagjaként számos hazai és nemzetközi egyéni, illetve csoportos kiállításon vett részt, valamint több alkotótábor meghívott művésze volt.
Bartha Árpád alkotásait az intellektuális fegyelem és a formai arányérzék jellemzi. Gyakran hétköznapi motívumokból indul ki, amelyeket belső szűrésen, majd formai egyszerűsítésen keresztül emel át egy tömörebb, gondolati síkra. A valóság kaotikusságával szemben ő vizuális rendet teremt – a forma és az idea tudatos fegyelmével.
Magdó István: Hazafelé
A most bemutatott kiállítása színes és fehér-fekete grafikai munkáiból áll, amelyekben a művész ismétlődő, felismerhető motívumokat – szinuszgörbéket, finom díszítőelemeket, texturális részleteket – használ, hogy a körülöttünk lévő világra vonatkozó belső, fegyelmezett és érzékeny reflexiókat hozzon létre. E képekben az emberi alak hiánya gyakran a jelenlét finom utalásává válik, a formai rend pedig érzelmi töltetet nyer.
Bartha Árpád művészete a racionalitás és az érzelem, a technikai tudás és a szabad kifejezés, a grafikai hagyomány és a kortárs kísérletezés közötti egyensúly példája.
Vetró B. Sebestyén András
