Vagyis a pénzhígulás, ami a kormányon levők döntéseinek egyenes következménye. És a lej értékvesztése sajnos nem csupán rövid időre szól, hanem évek óta tart, mert lehettek bármilyen témában más véleményen a kormányzásban egymást váltó pártok, csodálatosan egységes magatartást mutattak a rossz gazdálkodásban. Amikor az Országos Statisztikai Intézet 26,5 százalékban állapítja meg az anyagi vagy társadalmi megfosztottságban élők arányát, és 65 százalékban azokét, akiket egy magasabb számla vagy egy váratlan kiadás zavarba hoz, akik nem tudják megfelelően kifűteni a lakásukat, nem engedhetnek meg maguknak kétnaponta húsételt vagy évente egy egyhetes szabadságot, akkor a Victoria-palotában nem arra kellene megoldásokat keresni, hogy miképpen srófolják még feljebb az adókat. Mert az újabb sarcokkal csak még jobban leszegényítik az embereket, és ennek elsősorban a gyermekek az elszenvedői: közöttük ugyanis – a Mentsétek meg a Gyermekeket szervezet nemrég nyilvánosságra hozott idei felmérése szerint – 33,8 százalékra rúg a szegénységben élők aránya, ezen belül pedig falun 41,7 százalékra. A legaggasztóbb mutató az irány: az elmúlt öt évben nem csökkent, hanem nőtt a gyermekszegénység egész Európában. A legjobban persze nálunk, és nem vigasz, hogy Bulgária, illetve a sok román második hazájává vált Spanyolország mögött csak harmadikok vagyunk e szégyenlistán.

Az okok ismertek: a rendszerszintű nemtörődömség, az oktatás, az egészségügyi ellátás és a szociális szolgáltatások elmaradottsága, a nem megfelelő helyeken való takarékoskodás, ami egyébként vissza is üt, mert a tanulatlan gyermekből lesz alacsonyan képzett, gyengén kereső munkaerő, akitől magas adókulccsal sem jut sok bevételhez az állam. Így csak tovább mélyíti a szegénységet, ami sok egyéb problémával is jár, és nem csupán a nélkülözők számára. A Szociáldemokrata Párt csökkenő népszerűsége is összefüggésben lehet azzal, hogy épp az általuk uralt vidékeken – a déli, délkeleti és északkeleti országrészeken – a legmélyebb a szegénység, dacára a PSD-s vezérkar azon erőfeszítéseinek, hogy a kisemberek védelmezőinek láttassák magukat. Ez nehéz mutatvány a magas munkabérekkel is megmagyarázhatatlan birtokok, luxusautók és magánrepülőgépek kényelméből, és nem is igen sikerül nekik, de az igazán nagy baj az, hogy egyetlen másik párt sem foglalkozik érdemben a szegénység felszámolásával: a PNL és az USR is beéri hangzatos nyilatkozatokkal, egyiknek sincs terve vagy stratégiája arra, hogy fordítson az állami hozzáálláson; még a szándék sem igen látszik.

Az viszont látszik, hogy a lakosság tűrőképessége határán van. Túl sokszor festették már elénk a ragyogó jövőt, ha még ezt a megszorítási időszakot kibírjuk. De csak szegényebbek lettünk.

Kormányülés a Victoria-palotában. A szegénység nincs napirenden. Fotó: gov.ro