Egy normálisan működő országban egy köztiszteletnek örvendő intézményről beszélhetnénk, a hatalmi ágak egyike, az igazságszolgáltatás patinás belső fórumáról – jelzők, melyek sajnos távolról sem érvényesek a CSM nevű képződményre. Vezetői ugyanis kitartóan és következetesen egyre mélyebbre rángatják a posványba.

Ezen töretlen igyekezetükkel a napokban újabb mélypontot értek el, miután a testület nem kevesebbre ragadtatta magát, mint büntetőfeljelentés megfogalmazására a kormány egyik tagja, Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettes ellen. Az illető „bűne”, hogy bírálta a bírák különleges nyugdíjának rendszerét, piramisjátékhoz hasonlítva azt, igazságtalanságára hívva fel a figyelmet, továbbá széles körű társadalmi párbeszédet követelve a kérdésben. Justitia alázatos papjai szerint a kijelentések túllépnek a szabad véleménynyilvánítás határain, a gyűlölet és társadalmi feszültség szítását szolgálják, sértik a bírák presztízsét és aláássák az igazságszolgáltatás hitelét.

Első látásra úgy tűnhet, csak egy újabb epizódhoz érkezett a bírák és ügyészek nyugdíjazása körüli cirkusz, vita, mely mint a kiváltságok visszaszorításának egyik első eleme eddig is feszültségeket szült nemcsak politikai és szakmai körökben, de az egész társadalomban. Közelebbről vizsgálva viszont egyértelmű, hogy az eddig is mint állam az államban, nagyjából érinthetetlenként viselkedő igazságügyi rendszer szereplői szintet léptek. A bírák és ügyészek szakmai testületei végig ellenálltak a reformtörekvéseknek, kiváltképp a járandóságukat érintőeknek, és próbálták akadályozni az új elképzelések gyakorlatba ültetését, de ilyen messzire még nem merészkedtek. Mert lehet úgy tekinteni, hogy Oana Gheorghiu kijelentéseinek egy része erősen eltúlzott, így nem volt túl szerencsés Caritas-jellegű piramisjátékhoz hasonlítani az igazságügyi rendszert, viszont egyik sem indokolja a CSM fellépését. A testületnek már eddig is több, ellenszenvet kiváltó megnyilvánulását láthattuk a reformellenes harcában, ám a mostani már veszélyes és ijesztő, hiszen ezzel azt üzenik: nálunk a törvény, az erő, és bárkire készek vagyunk lesújtani. És ehhez elég, ha valaki rossz szóval illeti, bírálja őket, kétségbe vonja kivételezettségük jogosságát, azaz a kaszt igazságát.

Igen hasznos lenne ugyanakkor, ha mind a bírák és ügyészek, mind más szakmai testületek nem feledkeznének meg arról, hogy a privilégiumok nem csak pár egyént zavarnak, hanem széles társadalmi rétegeket. A kiváltságok haszonélvezői ellenállásukkal, támadásaikkal, érinthetetlenségükkel hivalkodva csak felerősítik az így is elég nagyfokú elégedetlenséget, arról nem beszélve, hogy közben az igazságszolgáltatás még erőteljesebb alárendelését célzó ócska és aljas politikai játékokhoz is asszisztálnak. Nem túl nagy ár ez pár előjogért?

Fotó: Facebook / Consiliul Superior al Magistraturii