Az Euromajdan utáni ukrán politikum legnagyobb korrupciós botránya robbant ki a héten. Annak következményei ma még beláthatatlanok. Az elkövetkező napok, hetek sok mindenre választ adhatnak.
A nyugati körök által kontrollált korrupcióellenes hatóságok az államfő közvetlen környezetében tártak fel százmillió dollárosra becsült lopást. Az ügy főszereplője Timur Mindics, az elnök régi jó barátja, korábbi show-bizniszes üzlettársa, aki érdekes mód néhány órával a hatóságok házkutatása előtt elmenekült az országból. A botrány máris elsodorta a volt és a jelenlegi energetikai minisztert, Herman Haluscsenkót és Szvitlana Hrincsukot. Az elnök próbál szabadulni a ballaszttól, de ez nem könnyű, mert a monolit hatalmi rendszerben az ő nevével fémjelzett kormánypárt politikai felelőssége nehezen megkerülhető. Az elnöki irodában most az a legfontosabb, hogy valahogy bizonyítsák, elhitessék, az államfő tudta nélkül működhetett ez a korrupciós polip.
Az ország élén hatodik éve regnáló elnök már a választási kampányától kezdve számtalan kényes helyzetből jött ki bravúrosan, a háború során is bizonyította remek stratégiai érzékét, ám ez most nem lesz könnyű menet, merthogy a korrupcióellenes vádhatóság egyik ügyésze már célzott arra, hangfelvételük van arról, hogy az ország első embere Mindics kérésére hívta fel a korábbi energetikai minisztert. És ha ez még nem lenne elég, már a védelmi szektor beszerzéseire is rávetítették a visszaélések gyanúját...
Így utólag az is kellemetlen megvilágításba kerül, hogy nyáron a hatalom mindent megtett a mostani korrupciós rendszert leleplező hatóságok függetlenségének felszámolása érdekében, de sikertelenül...
Csak egy zárójeles megjegyzés: azt is meg kell valakiknek magyarázniuk, hogy a csudában létezik, hogy a házkutatások során lefoglalt irdatlan mennyiségű dollárkötegeken még az eredeti amerikai banki csomagolási kötések szerepelnek?
Dunda György