Nagyjából semennyire – nem kell mélyreható elemzés, hogy ezt lássuk, hisz nap mint nap szembesülünk a román állam csődjével. A rendőrség képtelen megvédeni a kiszolgáltatottakat, éppen minap ölte meg erőszakos férje idén az ötvenegyedik nőt. A legtöbb esetben a hatóságok szeme előtt zajló, hosszan tartó erőszak végeredménye volt az asszonyok tragikus halála, segítséget kértek, nem is egyszer, de nem kaptak vagy csak mímelt védelmet nyújtottak nekik. Nem tette a dolgát a rendőrség, a bíróság, és a szám tovább emelkedhet, hisz a szomorú statisztika szerint óránkét 14 nőt bántalmaznak Romániában. Jó szerencséjükben bízhatnak, mert az állami szervek többnyire csak vállukat vonogatják, esetleg szörnyülködnek a szomorú végkifejlet miatt.

Bízhatunk-e abban a román államban, amely képtelen megfékezni a korrupciót? – döbbenetes esetekben e téren sincs hiány, a szálak huszonöt éves intenzív korrupcióellenes harc dacára is magasra kúsznak, hisz befolyásával többnyire az tud visszaélni, aki rendelkezik vele, akinek hatalma van. Elhihetjük, hogy ezúttal üres szólamoknál többről van szó, valóban gátat vetnek az elburjánzott, magas szintekre is beszivárgott, rendszerszintű korrupciónak?

Bízhatunk az igazságszolgáltatásban, amely saját érdekeit előrevalóbbnak tartja a köz érdekeinél? Sőt, nemtelen és elvtelen támadásoktól, visszaélésektől sem riad vissza, ha kiváltságait akarja megvédeni.

Bízhatunk-e a gyermekeink tanításáért, egészségünk védelméért felelős román államban, mely iskolákat épít, szépít ugyan, de tartalommal, minőségi oktatással képtelen feltölteni, modernizálja, felszereli a kórházakat, de hiányoznak a szakemberek, s bár fizetjük a nem is kevés biztosítást, ha bajunk van, mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, mert csak úgy jutunk kivizsgáláshoz, gyógyszerhez.

Bízhatunk-e az államban, amely képtelen olyan szolgáltatásokat biztosítani, hogy ne repüljenek levegőbe gázszivárgás miatt tömbházak, a gondatlanság és felelőtlenség miatt ne omoljanak be bányák, amely e célból létesített intézményeiben nem nyomorban tartja, hanem méltó körülmények között a sérült, beteg embereket. Szinte minden hétre jut egy tragédia, amely megelőzhető lett volna, ha az intézmények végzik feladatukat, ha hozzáértő emberek kerülnek a megfelelő helyre.

És bízhatunk-e a román államban, amely képtelen megfékezni az inflációt, sőt, adóemelésekkel, újabb és újabb sarcokkal maga generálja az árak 10 százalék körüli folyamatos növekedését, amely ötlettelen gazdaságpolitikájával ismét milliók számára odázza el a jobb élet reményét? Amely az ország természeti kincsei, gazdagsága dacára képtelen elérni, hogy ne Európa legdrágább villanyáramát, gázát, üzemanyagát kényszerüljünk használni?

Hosszan sorolható, hány területen mondott csődöt a román állam, miért nem bíznak benne polgárai. Az államelnök eszmefuttatása néhányat érintett, de főleg a külső veszélyekre fókuszált, és ugyancsak keveset árult el arról, hogy mily módon javítanának az azonosított hibákon. Pontos diagnózisra és nagyívű vízióra, mélyreható reformokra lenne szükség, hogy Románia polgáraiként végre azt érezhessük, megbízhatunk az államban, intézményeiben, ő van értünk, és nem mi érte. Képes lesz Nicușor Dan ilyennel előállni? Vagy, akárcsak elődje, évekig elbabrál a látszatmegoldásokkal?

Nicușor Dan államelnök. Fotó: Presidency.ro