Mintegy tíz nappal a kórházból való kijövetelem után megjelent egy seb a bal kezemen, amellyel a mai napig kezelnek. Jártam a bőrgyógyászatot, próbálkoztak mindenféle kezeléssel, de hiába. 2024 elején azt tanácsolták, hogy menjek Brassóba, és keressek egy plasztikai sebészt, mert itt akkor még nem dolgozott ilyen szakorvos. A Sf. Elena Kórházban egy sebész le akarta vágni a kezemről azt a részt, de nem egyeztem bele. Adott egy címet a Sf. Constantin Kórházba, ahol elvállalták, hogy megműtenek, rendkívül bonyolult laboratóriumi vizsgálatok után. Be is utaltak, de az utolsó pillanatban visszaléptek, és elküldtek a fertőzőkórházba. Az ottani orvos átnézte az eredményeket, és azt mondta, hogy ha megműtöttek volna, sosem gyógyult volna be. Telefonált a brassói onkológiai kórházba, oda ingáztam be tavasztól késő őszig; ezalatt rengeteg laborvizsgálatot végeztek el, de a sebemet meg sem nézték, hogy gyógyul-e. November végén az orvosnő azt mondta, jöjjek haza 2025 májusáig, gyógyíttassam meg a sebemet, és azután menjek vissza, hogy kezdje el a kezelést, hogy a kettő ne keresztezze egymást. 

Az ember, ha beteg, nem azt jelenti, hogy hülye is. Kezdtem gondolkozni, és 2025 márciusában kértem, hogy végezzenek biopsziát. Az eredmény kimutatta, hogy a sebem összefüggésben van a rákbetegségemmel. Utóbbi abból állt, hogy a fehérvérsejtek száma többszörösen meghaladta a normális értéket: ez 4–10 között mozog, nálam pedig a felső határ 84 volt.

Felvettem a kapcsolatot Monica Opriș doktornővel, a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház hematológiai osztályának vezetőjével. Átnézte az addigi leleteimet, és áprilisban be is utalt kemoterápiás kezelésre. Minden hónapban egy kezelést kaptam, és a negyedik után a fehérvérsejtek száma visszajött 21-re, jóval közelebb a normálishoz. Közben a doktornő rendszeresen nézegette a sebem állapotát is a kezemen, azon is látszik a kezelés hatása. Mivel a kemoterápiától a szervezetem legyengült (a korom is számít, 90 éves vagyok), adott három hónapnyi szünetet, hogy lássa, szaporodik-e vagy megállapodik a fehérvérsejtek száma. Nem szaporodott, ezért még adott három hónapot megfigyelésre, ami decemberben jár le. Ekkor cselekszik az eredmények függvényében. Ami a sebemet illeti, gyógyul, de lassan: jelen pillanatban 80 százalékos javulás állapítható meg.

A brassói és a sepsiszentgyörgyi kezeléseket összehasonlítva nagyon meg vagyok elégedve az itteni ellátással. Az orvosok hozzáállása, a személyzet figyelmessége, kedvessége a beteg iránt példás, a főasszisztensnőtől a konyhai dolgozókig mindenki a páciensek érdekeit szolgálja. Csodálkozom azokon, akik már évek óta ingáznak a brassói onkológiára, ahol sokkal ridegebb, rutinszerű a bánásmód, legalábbis saját tapasztalatom szerint. 

Sok tisztelettel: egy páciens

(név és cím a szerkesztőségben)