Jereván – város a hegyek ölelésében

Jereván hegyek között, a Hrazdan folyó völgyében fekszik. A legtöbb helyről látni az Ararátot 5137 méter magas, hófödte csúcsával, amely ma Törökország területén áll, mégis az örmények legfontosabb nemzeti szimbóluma. A város több mint 2800 éves, de mai arculatát a szovjet korszak alakította: széles sugárutak, grandiózus terek és brutalista épületek határozzák meg.

Aki a rendszerváltás után született, annak a szovjet örökség inkább tananyag, mint tapasztalat, Jerevánban viszont a múlt még kézzelfogható. A rengeteg orosz felirat, a Köztársaság tér és a Jeritaszardakan (Ifjúság) megállók díszítése a hetvenes éveket idézi. A Moszkva mozi, a repülőtéri terminál, a Győzelem park, az egykori Sport- és Koncertcsarnok, valamint az Opera épülete mind a brutalista stílus karakteres példája.

A Jeritaszardakan megálló külön figyelmet érdemel. Az egyetemi negyed közelében található. Érdekes ellentét: Bukarestben Elena Ceaușescu nem engedte, hogy a diákok saját megállót kapjanak, így ott az állomást titokban építették meg, míg Jerevánban ezt nyíltan, büszkén vállalták. Bejárata építészeti különlegesség: az épületből ferdén egy széles, üvegfalú cső nyúlik ki, mintha a mozgólépcsők folytatása lenne. A felfelé tartó utasok innen a napfényt és az eget látják, szokatlan gesztus egy szovjet metróban, ahol a zártság és grandiózusság volt jellemző.

Bár a turisták gyakran „rózsaszín városként” emlegetik Jerevánt a tufakő árnyalatai miatt, a helyiek ezt a kifejezést nem használják. Számukra a város inkább élő szövet, ahol a múlt és a jelen egymás mellett létezik: a szovjet lakótelepek között új kávézók, galériák és parkok nyílnak, az esti fényjátékos szökőkutaknál pedig fiatalok és családok gyűlnek össze.

Kaszkád-komplexum

A Kaszkád komplexum a város egyik legizgalmasabb pontja: több száz lépcső vezet fel a domboldalra, ahonnan nemcsak Jerevánra, hanem az Ararátra is panorámás kilátás nyílik. Az építmény teraszain modern szobrok, virágágyások és szökőkutak váltják egymást, alatta pedig kortárs galéria működik.

A város szívében fekvő Kond negyed különösen emlékezetes. A domboldalra épült, szűk utcákból és kis sikátorokból álló városrész a 17. századból maradt fenn, és ma is lakott. A házak omladoznak, de a falakat színes falfestmények és utcai művészeti alkotások díszítik, szabadtéri galériaként. Kond jól példázza, hogy Jereván egyszerre őrzi hagyományait és keresi új arculatát: élő múzeum, ahol a szegénység és a kreativitás kéz a kézben jár. A Vernissage-ban a kézművesség és a népművészet minden formája megjelenik: faragott fadarabok, szőnyegek, textí­liák, festmények, szovjet relikviák és természetesen a mindenütt jelen lévő gránát­alma-motívum. 

A piac egyszerre vásár és szabadtéri múzeum. A GUM piacon egészen más élmény vár: a standokon házi sajtok, szárított gyümölcsök, mézek, hústermékek, fűszerek és borok sorakoznak. Itt kóstolni szinte kötelező, minden árus kínál egy falatot vagy kortyot. A levegőt az édes aszalványok, friss zöldségek és az örmény kávé aromája tölti meg.

A kereszténység bölcsőjében

Örményország a világ első keresztény állama: III. Tiridatész király 301-ben tette államvallássá a kereszténységet Világosító Szent Gergely vezetésével. Ennek emlékét őrzi az Ecsmiadzin-székesegyház, amelyet a hagyomány szerint maga Krisztus jelölt ki látomásban. Ma ez az örmény apostoli egyház központja, a kereszténység egyik legrégebbi temploma. A múzeumban őrzik többek között a Szent Lándzsát, amellyel Jézus testét átszúrták, Noé bárkájának darabjait és több szent ereklyéjét, például Szent Tamás apostolét is.

Ecsmiadzin-székesegyház

A Geghard kolostor és a bazaltorgonák

A 13. századi Geghard kolostor részben a hegyoldalba vájva épült. Belépve az ember szó szerint a kő gyomrában találja magát: a mennyezeten beszűrődő fénysugarak misztikusak, a falakat gyertyafüst feketíti. 

A közelben áll a Garni-templom, Örményország egyetlen fennmaradt pogány szentélye. Az 1. században épült görög-római stílusban, valószínűleg Mihr napisten tiszteletére. A mögötte húzódó szurdokban látható a bazaltorgonák sziklafala a természet egyik legkülönlegesebb képződménye. Hasonlókat láthatunk a Brassó megyei Alsórákoson.

A Szeván-tó, Örményország kék szeme

A 1900 méteres magasságban lévő Szeván-tó a Kaukázus egyik legmagasabban fekvő édesvizű tava. Mélykék színe minden napszakban más. Partján a 9. századi Szevánavank kolostor áll, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a tóra és a hegyekre. A környező falvakban friss pisztrángot kínálnak, mellé házi bort, a víz azonban még nyáron is alig 15 fokos, így a fürdés most elmaradt.

Bármerre járunk, kacskarokat (faragott kőkereszt) látunk, az örmény vallási kultúra legjellemzőbb alkotásait. Az országban mintegy 40 ezer ismert darab található, mindegyik egyedi. A keresztformát aprólékos díszítés, növényi motívumok és az örökkévalóság szimbóluma veszi körül.

Garni-templom

A másik mindent átható jelkép a gránátalma, a termékenység és a megújulás szimbóluma, amely a pogány időktől a keresztény kultúráig végigkíséri az ország történetét.

Eddig legfeljebb a jereváni rádiós viccet ismertem, vagy azt, hogy Kardashianék, Cher vagy a System of a Down örmény származású. Személyesen csak Vákár Istvánt, Kolozs Megye Tanácsának alelnökét ismertem, aki maga is örmény katolikus vallású. Most azonban sokkal több kapcsolódási pontom lett helyek, illatok, ízek és történetek formájában.

Örményország nem szokványos hely: ellentétek, hegyek és a történelem sebei jellemzik, de éppen ettől hiteles. Aki egyszer ellátogat ide, annak örökre emlékezetébe vésődik a gránátalmabor íze, a kolostorok tömjén- és gyertyaszaga vagy a tufakővárosok rózsaszínes fénye. Itt az idő nem egyenes vonal, inkább kör, amelyben a múlt és a jelen folyamatosan visszatér egymáshoz. Talán épp ezért érdemes megismerni.

Szőllősi Tamás