Miklóssy Mária több mint hatvanéves alkotói múltat tudhat maga mögött, pályája tipikusan erdélyi, háromszéki: a szatmári Alsóhomoródon született, középiskolába Marosvásárhelyen, főiskolára Kolozsváron járt, Sepsiszentgyörgyre kerülve a háromszéki művészeti élet megkerülhetetlen alakjává vált – mondta el felvezetőjében Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.

A tárlatot, Miklóssy Mária művészetét – akárcsak öt évvel ezelőtt – Deák Ferenc Loránd műkritikus méltatta, kiemelve: Miklóssy Mária kötődése Székelyföldhöz egyfajta európaiságot sugall, hiszen az erdélyi, székelyföldi jelképeket használja, hogy egyetemes rangra tudja emelni a művészetét. Most kiállított képei a késői tavasz, korai nyár hangulatát sugallják, a tomboló vitalitást – mert ilyen a lénye Miklóssy Máriának, a látott világot nemcsak ábrázolni, akarja, hanem műtermében újragondolja azt, kiemel, felnagyít, végül értékel, rendszerez – így születnek alkotásai. Kötődései közt fontos számára az identitás kérdése, de a női erő keresése is, nő ikonjai szakralitást őriznek, egyedüllétükben sem magányosak – és ami különleges, hogy az általa ábrázolt női alakok nem öregszenek: ezek az alkotások a létállapotról szólnak, Miklóssy Mária ugyanis arra figyel, mi áll meg az időben, mi az, ami örök, részletezte Deák Ferenc Loránd.

Másfajta értékelést ismertetett Plugor Magor, a kiállító művész Szegeden élő fia, beszédét négy alapgondolatra építve megállapította: jó nekünk itt lenni, amennyiben hagyományainkat éljük meg, amikor itt vagyunk; másfelől édesanyjával kapcsolatban a küzdelmet – soha nem adta fel sem a családban, sem a művészeti életben –, illetve a küzdelem célját –, a hazatérést, hiszen az otthon is épp olyan fontos, mint a küzdelem – emelte ki, személyes üzenetként pedig azt fogalmazta meg: erre az alkalomra haza kellett jönnie, az öt unoka áldó ölelését is átadva.

Végezetül Miklóssy Mária mintegy művészetének lényegét megfogalmazva az alkotói folyamatról beszélt, az állandó újrakezdés, a képei mögöttes tartalmának fontosságáról. Nekem olyannak kell lennem, amilyen világot megéltem, csak azt minőséggel tudjam ábrázolni, fogalmazta meg művészi hitvallását.