Szombat délelőtt nyílt meg a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házának újabb, három hónapos sorozatának tizenegyedik tárlata, a Csíkszentkirályon élő és alkotó Miklós István festő- és tetoválóművész Szép új világ c. egyéni kiállítása, melyen többek között a koronavírus idején elkezdett, az aktuális politikáról, a hazugságról és az emberi butaságról készített festményei is helyet kaptak. A megjelenteket Beke Ernő, a magángyűjtemény tulajdonosa köszöntötte, majd átadta a szót Iochom István újságírónak, lapunk munkatársának, hogy méltassa a kiállítást.
Az 1969-ben Székelyudvarhelyen született, 1999-től családjával együtt Csíkszeredában, jelenleg Csíkszentkirályban élő festőművész, akit barátai Indián néven ismernek, gyerekkora óta fest, rajzol. Alkotásai között vannak olajfestmények, akril-, pasztell- és akvarellképek, valamint falképek is. Hároméves művészeti iskolát végzett grafika-festészet szakon a gyimesfelsőloki Tímár Károly tanítványaként. 2003-tól tagja a gyimesfelsőloki Lépések Színekben és Formákban a Művészetért Alapítványnak, 2007-től évente több egyéni és csoportos kiállításon, illetve alkotótáborban vesz részt. Ez idáig mintegy hatvan egyéni kiállítása volt. Munkái megtalálhatóak a világ több országában, Kanadától Kínáig. Egyik legkiemelkedőbb alkotása a 2012-ben festett gyimesfelsőloki Szent Benedek-kápolna oltárképe. Miklós István a festészet mellett tetoválással is foglalkozik, főállásban tetoválóművészként dolgozik, szabadidejében fest és fotózik. Nem először van jelen a Gyűjtemények Házában. 2011 október elsején nyílt meg a Székelyföldi tájak című egyéni kiállítása, majd 2014-ben és 2017-ben Hargita megyei művészekkel közös tárlata is volt, és ugyanitt mutatták be grafikai kiállítással egybekötve a Tatoo sztorik címet viselő kötetét.
14 év után a festőművész 2020 és 2025 között készült akril képekkel jött el ismét Kézdivásárhelyre. „Az idilli székely falu és a hargitai táj ábrázolása után a festőművész átlépett a valóság talajára. A művészet egyik nemes célja többek között a valósággal való szembenézés. A művek címei sokatmondóak: Dinasztia, Orosz rulett, Törökország, Migráció, Világterror, A kereszténység végnapjai, Célkeresztben, A gonosz hatalmában, Új bálvány születése, Modern inkvizíció – és napjaink nyers valóságát örökíti meg. Miklós István minden alkotására a sokszínűség és az élénk színhasználat jellemző. Festményeit nézve az alaposság, az apró részletek kidolgozása mondhatni stílusjegyévé vált. Az egykor Timár Károly tanítványaként induló Miklós Istvánról mostanra már elmondhatjuk, hogy megtalálta önmagát, a sajátos és egyedi Miklós István-i hangulatot és színvilágot. Festészete egyre gazdagabb, letisztultabb és értékesebb” – hangzott el a megnyitón.
A méltatást követően Gáspár Anikó versmondó Aranyosi Ervin Honnan a tudás? című versét szavalta el. Miklós István egyéni tárlata 2026. február 15-ig naponta 9 és 18 óra között díjmentesen látogatható.
